Negyven éve minden más volt

A múlt pénteki vétkes, Jovo Aranitovics azóta is Belgrádban van, állítólag beteg édesapját ápolja, de gyanúnk szerint aligha kell majd visszatérnie… Az áldozat, Igor Nicsenko sem járt sokkal jobban, nem elég, hogy jól képen vágták, még magánéleti problémái is akadtak, így csak a cserepadra került.
Pályára lépett viszont tizenegy nagyszerű győri futballista – szégyelljük magunkat, de most nem a jelenlegi ETO-ra gondolunk, hanem a 40 évvel ezelőtti bajnokcsapatra. A régi nagyok a jeles évforduló alkalmából sok ajándékot kaptak, bár ahogy a lelátón megjegyezték, a legnagyobb az lett volna, ha nem kell nekik végignézniük a mérkőzést… A pesszimista megjegyzést nem is értettük, elvégre már a meccs elején tizenegyeshez jutott a Győr, de midőn Alekszandar Bajevszki nagyképűen, amúgy Panenka-módra akart a kapuba löbbölni, ám alig tudta megemelni a labdát, már inkább elfogadtuk a szurkolói véleményt.
A drukkerek közben meglepően aktívak voltak, ráadásul a számuk többszörösére emelkedett a legutóbbi mérkőzéshez képest. Ez a pozitív megközelítés – a negatív pedig úgy hangzik, hogy ha az ingyenes belépés hatására is csak ilyen kevesen jönnek ki, akkor tán valami gond lehet a csapattal…
Persze azt nem is tagadja senki, hogy a csapattal gond van. A télen várhatóan nagytakarítást rendeznek a győriek, ám ez aligha lesz olcsó mulatság – a gyors számolgatások alapján mintegy 150 millió forintot bukik az ETO a nem kifejezetten megalapozott erősítéseken… Szóval most odafigyelnek ám a zöldeknél, hogy kinek kínálnak szerelést – a hírek szerint Ferenczi Istvánnak akarnak. Az ősszel gyakorta látott játék alapján állítjuk, nem hogy Ferenczi, hanem a kezdőrúgást elvégző, negyven éve csapatkapitány Palotai Károly is nagy erősítés lenne az ETO számára…
Az MTK ellen azonban alaposan összekapta magát a hazai alakulat, és az első félidő nagy részében mezőnyfölényben játszott. Ez persze a fővárosiak számára kritika, merthogy az aranyért hajtó MTK-nak kissé talán jobban illene strapálnia magát az egyik kiesőjelölttel szemben. A kék-fehérek azonban megelégedtek azzal, hogy derekasan rúgdosták a szögleteket, de egy veszélyes fejesen kívül sok haszna nem volt a kornerek gyakorlásának. Odaát viszont a győriek többször is megkeverték az igen hézagosnak tűnő MTK-védelmet – eleinte a lövésekbe, az utolsó percben viszont a jól osztogató Miriuta Vasile vádlijába lépett bele egy vendégjátékos, a véleményesnek látszó újabb büntető viszont elmaradt. Fura helyzet: mégis áldhatták Juhos Attilát a győriek, mert a dührohamot kapó, a bírót majdnem lefejelő Miriuta megúszta a kiállítást…
A szünetben Egervári Sándor cserélt, Czvitkovics Péter állt be az MTK-ba, de nem is ez volt a meglepő, hanem az, hogy az első csere, Zabos Attila helyére (később kiderült, a kékek mestere ekkor sérülés miatt változtatott csapata összetételén). Czvitkovics köszönte szépen a lehetőséget, és élt is vele, igaz, a vezetés megszerzéséhez az MTK támadóján kívül szükség volt a totojázó Nyilas Elekre, valamint Sebők Zsolt kapusra is… A lényegen persze mindez nem változtatott, előnybe került a taktikusan, de helyzetek nélkül játszó vendégcsapat, így a győriek még inkább nekidurálhatták magukat. A hazai rohamokat csak egy cica beszaladása szakította meg. Aztán a sokadik hazai helyzetet Miriuta már nem is hibázta el, így megmentette az egyik pontot csapatának. Lehetett volna ez három, de lehetett volna nulla pont is, elvégre az utolsó percekben mindkét kapu előtt hatalmas ziccerek adódtak, mindhiába.
Ha az MTK nem csak tíz percig futballozik, akkor megnyerte volna ezt a mérkőzést – ha a Győr csak helyzetei töredékét berúgja, megnyerte volna ezt a mérkőzést. Így azonban maradt a döntetlen, ami végtére is igazságosnak mondható. Abban is biztosak vagyunk persze, hogy Kiprich Józsefnek ezen találkozó után nem kell szégyellnie magát – nagyobb szó, hogy ezúttal együttesének sem.

Percről percre

4. perc: Gyors hazai támadás futott a pályán, Nagy Tamás beadását követően Varga Zoltánhoz került a labda, de Juhász Roland a tizenegyespont környékén fellökte a győri csatárt. Juhos játékvezető azonnal a büntetőpontra mutatott, ám Bajevszki kissé nagyképűen végezte el a tizenegyest: jobbal a kapu közepét vette célba, ám az elvetődő Végh lábbal hárított.
44. perc: Miriuta középen csinált egy esernyőcselt, már csak a kapussal állt szemben, de amikor lövésre lendült a lába, akkor Pusztaival gyanús körülmények között ütközött. Juhos ezúttal nem ítélt büntetőt, továbbengedte a játékot, a közönség tüntetett, míg a reklamáló Miriutát sárga lappal csitította le a játékvezető.
56. perc: Miriuta 22 méteres szabadrúgásból remekül lőtte meg a labdát, úgy, hogy az a léc alá tartott, de a vetődő Véghnek bravúrral sikerült kiütnie. Kartelo a jobb sarok irányába fejelt, de a földről fölpattanó kapus ezt is hárítani tudta.
57. perc: A sok kimaradó győri lehetőség után törvényszerűen következett a vendégek vezető gólja. A szünetben csereként beállt Czvitkovics Péter a jobb oldalon, Nyilas szorításában vezette be a labdát a győri kapu előterébe, és amikor lövőhelyzetbe került, 12 méterről laposan keresztbe ellőtte azt, és a labda a jobb alsó sarokban kötött ki.
0–1
76. perc: Óriási egyenlítési lehetőséget hagytak ki a hazaiak: Nicsenko a jobb oldalon indult meg, majd ügyesen Varga Zoltán elé adott, aki azonban addig várt a lövéssel, amíg Komlósinak sikerült mentenie.
79. perc: Varga Zoltán jobb oldali beadását követően a labda a Miriuta elé került, aki 16 méterről jobbal, futtából a jobb alsó sarokba bombázott.
1–1

Mestermérleg

Kiprich józsef, a Győr vezetőedzője:
"Ilyen jól és ötletesen még nem játszott csapatom, de sajnos ez is csak egy döntetlent eredményezett. Biztosan másképp alakult volna a találkozó, ha a negyedik percben megítélt tizenegyest értékesíteni tudjuk. Egyébként nem tudom miért Bajevszki állt a labda mögé, amikor Miriutát jelöltem ki az esetleges büntető végrehajtására."

Egervári Sándor, az MTK vezetőedzője:
"Már hét közben is sok nehézséggel küszködtünk, és ez a mérkőzés során is folytatódott. Juhász Roland és Zabos Attila egyaránt sérülés miatt jött le a pályáról, ám a kényszerű cserék után is megszereztük a vezetést, de előnyünket a hajrában nem tudtuk megtartani. Azt gondolom, igazságos döntetlen született."

Fény és árnyék

Kedves ünnepség vezette be a találkozót: az "Egy csapat van csak Nyugaton, a Győri ETO…” induló szívet melengető akkordjaira vonultak a játéktérre az 1963-ban bajnokságot nyert győri csapat még élő tagjai. Percekig zúgott a taps, miközben Szakács Imre, a megyei közgyűlés elnöke névre szóló díszplaketteket, Kun András, Győr alpolgármestere pedig Deák Ferenc-emlékérmet nyújtott át a nagy sikert elért együttes tagjainak.

A héten újabb figyelmeztető jelzést adott az egyre öregedő győri stadion. Ezúttal a gépészeti berendezések egyike, a még működő kazán mondta fel a szolgálatot, amelynek következtében kihűltek a radiátorok, megszűnt a melegvíz-szolgáltatás. Szombat reggelre aztán sikerült elhárítani a bajt, de a történtek újabb jelzést adtak arról, hogy a máris jelentős késésben lévő stadionrekonstrukció további halogatása még nagyobb baj forrása lehet.