Mezszaggató, nagy csata volt

A zöld-fehéreknek nem kellett elmaradt mérkőzést pótolniuk, nem kellett hétközi meccset játszaniuk – a legutóbbi bajnokság ezüstérmese visszakapta azt a hat bajnoki pontot, amelyet a tavaszi FTC–DVSC meccset követő botrány kapcsán az MLSZ fegyelmi bizottsága elvett. Ami mindentől függetlenül igaz volt: e meccs a két gárda helyezésétől függetlenül presztízscsata volt a javából, elég csak arra gondolni, hogy a Fradi eddigi utolsó bajnoki címét éppen azzal a Csank Jánossal szerezte meg, aki pillanatnyilag a fehérváriak szakmai munkáját irányítja. A párharc kezdete előtt megoszlottak a vélemények arról, hogy melyik csapat számít a találkozó esélyesének – a Videoton eddigi őszi teljesítményét nem sok kritika érhette, a piros-kékek ebben az idényben hazai pályán még nem veszítettek, ugyanakkor a Ferencváros tíz éve nem kapott ki a Sóstói-stadionban –, azonban abban majd' mindenki egyetértett, hogy rangadót játszik majd a két jó formában lévő egylet.
Nos, a lelátón helyet foglaló szurkolók egy pillanatig sem panaszkodhattak érdektelenségre, a hullámzó játék rendre tartogatott olyan eseményt, melyre érdemes volt odafigyelni. Ebben az időszakban jó volt látni, hogy mindkét együttes futballistáiban megvan a vállalkozókedv, és legalább ilyen pozitív volt az is, hogy a két kapus, Daniel Tudor és Szűcs Lajos mennyire együtt él a játékkal. Kritizálni inkább a Fradi futballját lehetett, mégpedig azért, mert a zöld-fehérek csapata igencsak féloldalasra sikeredett. Jobb oldala szinte nem is volt a listavezetőnek, Kriston Attila teljesen kivonta magát a játékból, és ez persze kedvezett a házigazdának. Nem is zárult gól nélkül az első játékrész, és erről a Videoton csapatkapitánya, Dvéri Zsolt gondoskodott, hiszen csakúgy, mint a bajnokság első körében az Üllői úton, ezúttal is betalált a Ferencváros hálójába.
Ahogy azt várni lehetett, a folytatásra a hátrányban lévő FTC szakmai igazgatója, Garami József változtatott, és Marek Penksa beállításával a korábbinál is támadóbb szelleművé tette csapatát. A változtatás valódi változást hozott, ugyanis egyértelműen mezőnyfölénybe került a vendég tizenegy, azonban hiába rúghatott Gera Zoltán kecsegtető helyzetből szabadrúgást, hiába gördültek mind a jobb, mind pedig a bal szélen a támadások, igazi gólhelyzetet a zöld-fehérek sokáig nem tudtak kialakítani. Idővel enyhült a fővárosiak szorítása, úgy is fogalmazhatunk, hogy a Videoton játékosai rájöttek: hibáznak, ha magukra húzzák az ellenfelet. Így ismét mindkét kapu előtt adódtak izgalmas jelenetek. A legközelebb Lipcsei Péter járt a gólszerzéshez, a Fradi csapatkapitánya szinte ugyanarról a helyről rúghatott szabadrúgást, mint a játékrész elején Gera, ám lövése után hiába kerültek infarktusközeli állapotba a fehérvári szimpatizánsok, a kapufa útját állta a labdának. Az idő előrehaladtával egyre kevesebbet birtokolták a labdát a hazaiak. Beszorult a Videoton, és azt kell mondani, a látottak alapján nem érdemtelenül egyenlített a Ferencváros (igaz, Tudor kapus nem véletlenül ejtette ki kezéből a labdát…).

Már-már mindenki elkönyvelte a pontosztozkodást, amikor jött a csattanó: Tököli lesgyanús helyzetből betalált a kapuba, és ezzel az FTC megnyerte a fordulatokban bővelkedő összecsapást, bár semleges szemmel nézve, a döntetlen igazságosabb lett volna.

Mestermérleg

Csank János: "Nagy küzdelmet hozott a mérkőzés, az első félidőben taktikailag jól dolgozott a csapat. A fordulás után néhány játékosom megijedt a lehetőségtől, de véleményem szerint mindkét Fradi-gól szabálytalan volt. Az elsőnél letaglózták kapusomat az ötösön, míg a második les volt. Természetesen ez nem von le semmit a Ferencváros győzelméből."

Garami József: "Az izgalmakra, azt hiszem, nem lehetett panasz, és ez a mérkőzés azt hozta, amit előzetesen várni lehetett. Az első húsz percben voltak lehetőségeink, utána azonban a Videoton egyértelműen jobban játszott. A szünet után nagyszerűen futballozott a csapatom, és úgy érzem, megérdemelten nyertük meg a mérkőzést."

Percről percre

4. perc: Leandro jobb oldali beadása után a labda elsuhant a fehérvári védők fölött, Tudor sem érte el, Tököli rajtolt rá, de a jobb oldali kapufánál centiméterekkel lemaradt, így nem tudta az üres kapuba továbbítani.
35. perc: Dvéri kitűnően emelt Magasföldi elé, a csatár a kimozduló Szűcs Lajos fölött kapura emelt, a Fradi kapusa – aki korábban is nagy helyzetekben védett bravúrral, és alig félóra játék után csapat legjobbja volt – azonban óriásit nyújtózva kiöklözte a labdát… Ez sem volt elég: Tóth Balázs 16 méterről fejelt az üres kapura, de a labda a keresztléc fölött hullott a hálóra.
41. perc: Hercegfalvi a jobb oldalról adott középre, Dvéri kilenc méterről kapásból, jobbal, laposan a kapu jobb alsó sarkába lőtte a labdát.
1–0
56. perc: Egy beadásnál Tudor és Dragóner ütközött az ötösön belül, a fehérvári kapus megsérült, ápolni kellett.
72. perc: Keller buktatta Tökölit, a fehérvári kaputól 19 méterre, a balösszekötő helyén. Lipcsei végezte el a szabadrúgást, jobbal elrúgta a labdát a sorfal mellett, amely a bal oldali kapufáról vágódott ki. Tudor csak nézte a labdát.
79. perc: Kóczián bal oldali átadásából Dvéri 12 méterről célozta meg a jobb felső sarkot, Szűcs Lajos azonban parádésan szögletre ütötte a labdát.
84. perc: Lipcsei bal oldali beadásánál kavarodás támadt a fehérvári ötösön. Tudor is kijött kapujából, de a játékosoktól nem tudta megszerezni a labdát, amely végül Kócziánról pattant a kapu bal oldalába.
1–1
89. perc: Lipcsei szerezte meg a labdát a felezővonal közelében. Ügyes cselekkel tört kapura, majd a tizenhatoson belül a kilépő Tudor mellett Tökölihez passzolt, aki hat méterről a kapu közepébe gurított. A sajtóhelyről lesgyanúsnak láttuk az esetet, Gyarmati I Tibor asszisztens azonban nem intett.
1–2