A támadó önfeledt futballja

A mérkőzésről tudósított: SINKOVICS GÁBOR, TÓTH PÉTER

Vágólapra másolva!

2003.11.08. 20:45

Címkék

Mérgesek az MTK-szurkolók& Kedvenceik egy hete Sopronban idei sokadik gyengébb produkciójukkal rukkoltak ki, akkor nem is maradt el a vereség, és ezek után jó magyar szokás szerint máris elkezdődtek a dühödt találgatások.

A Hungária körúton bizony érdekes dolgokat hallani, közte azt, hogy nem mindenki elégedett Egervári Sándor munkájával, így egyre többen emlegetik Lőrincz Emil nevét, mint leendő vezetőedzőt. Persze, fura világ a futballé, így ebben a találgatásban is van némi csavar, mégpedig az, hogy Egervári Sándor remek szakember, akiből akár szövetségi kapitány is lehet, és ha helyette érkezne Lőrincz Emil Bodajkról, a fiókcsapattól, akkor hozná magával a tehetséges fiatalokat, akik közül már télen is többen csatlakozhatnak a kékek keretéhez. Ahhoz a csapathoz, amelyiknél bizony meghökkentő módon nadrágszíjmeghúzásról, kevés pénzről beszélnek. Ezért is tűnik logikusnak, hogy a piacképes játékosokat megpróbálják majd kiárusítani, arról is hallani, hogy jó pénzért vihetik Molnár Zoltánt, Halmai Gábort, Zavadszky Gábort, Füzi Ákost, Pisont Istvánt és Pandur Pétert.
Nem akármilyen változások várhatók tehát az MTK-nál!
Torghelle Sándor helye biztos lehet: ő szemfüles gólt szerzett, és egyértelműen a Kispestről igazolt csatár lett a meccs főszereplője, hiszen látványos megoldással (ollózva, háttal a kapunak tüzelt…) vétette észre magát.
A második félidőre sokkalta bátrabb Zalaegerszeg érkezett ki, de ez sem volt elég: gólt ugyanis az MTK szerzett, mégpedig Torghelle Sándor révén, aki ismét jókor volt jó helyen. A második találat után megnyugodtak a kedélyek, és lám, a mérkőzés utolsó három percében már szolíd taps köszöntötte az MTK-t, ugyanis a szombat a Hungária körúton a megérdemelt győzelemről szólt.

Mestermérleg

Bizony megijedtek a zalaegerszegi védôk akkor, amikor Torghelle Sándor a labdához ért – a bajnokcsapat támadója mesteri megoldásokat választott (Fotó: Németh Ferenc)
Bizony megijedtek a zalaegerszegi védôk akkor, amikor Torghelle Sándor a labdához ért – a bajnokcsapat támadója mesteri megoldásokat választott (Fotó: Németh Ferenc)
Egervári Sándor: "Nehéz volt hibára késztetni a jól szervezett Zalaegerszeget, de a sikerért most nagyon sokat tettünk. Volt olyan időszak, amikor nemcsak a hozzáállással, hanem a mutatott játékkal is elégedett lehettem."

Mihalecz István: Megérdemelten nyerte meg az MTK a mérkőzést. Az első huszonöt percben sok hibával játszottunk, és úgy látszik gólt kell kapni azért, hogy játékosaim felpörögjenek. Sajnos, nem tudtunk mit kezdeni a remekül játszó Torghelle Sándorral.

Percről percre

10. perc: Zavadszky a jobb oldalról passzolt át Czvitkovicshoz, aki átvette a labdát, majd húsz méterről, jobbal laposan lőtt, Varga Zoltán azonban jobbra dőlve megfogta a kapu felé pattogó labdát.
17. perc: Illés bal oldali szögletét követően középen Pusztai szerencsétlen mozdulattal, jobbal piszkált bele a labdába, amely elakadt az ötösön felszabadítani igyekvő Molnár Balázsban. Az egerszegi védőnek nem sikerült mentenie, a labda Torghelléhez pattant, és ő tíz méterről, kissé balról, jobbal a bal sarokba lőtt.
1–0

Fény és árnyék

Akármennyire is futballellenes hangulat van Magyarországon, vannak játékosok, akiket „saját hazájukban” már-már istenként tisztelnek. Ilyen Illés Béla az MTK-nál. Ebben a szezonban kevésszer villant meg, és kevésszer láthatta tôle a publikum a szokásos, váratlan, látványos megoldásokat, ám akkor is „Béla, Béla!” kórussal, kiabálásokkal éltetik ôt, ha ront, vagy ha éppen lecserélik. Így történt ez ezen a szombaton is, a sok negatív hang mellett, öröm, ha a magyar futballban valakit tiszta szívbôl szeretnek.

Itt is egy Béláról lesz szó, ám ezt a fiatalembert Koplárovicsnak hívják, és róla a tél elején már nem így és nem itt kellene írni. Rég volt, amikor a Manchester kapujába talált, és dalba foglalták a nevét, azóta tehetsége folytán már nem csak a Zalaegerszegnek lehetne alapembere. Ám valamiért még mindig csupán a „jövô reménységei” kategóriába tartozik és a kispadon ül. Talán nem oktalan ez a rövid fejtegetés, valahogy már meg kellene lódulnia ennek az ígéretesnek tűnô pályafutásnak…

38. perc: Ilyet keveset látni magyar pályán: harcosság, technika és látványosság egy támadáson belül. Úgy kezdődött, hogy Zavadszky a jobb oldalon a földön fekve két, őt rugdosó védő között visszapasszolt Jezdimirovicsnak, aki középre csavarta a labdát, amelyet Torghelle ollózó mozdulattal, 14 méterről, jobbal lőtte a bal sarok mellé.
39. perc: Szamosi a bal oldalon ívelt Egressy elé, aki tisztán vette át a labdát, ám amikor a balösszekötő helyén tíz méterről, ballal lőtt volna, akkor a mögötte loholó Komlósi szögletre piszkálta előle a labdát – igaz, ennek ellenére a játékvezető kirúgást ítélt.
43. perc: Torghelle iramodott meg a jobb oldalon, majd a mellette álló Czvitkovicsnak passzolt, aki egyből továbbpöckölte a labdát Zavadszkynak, aki 19 méterről, jobbal lőtt is, a labda a lécről vágódott vissza a mezőnybe.
55. perc: Zavadszky a jobb oldalról csavart középre, Illés nyolc méterről a bal sarok felé fejelt, Varga Zoltán azonban nagy bravúrral kiütötte a félmagasan szálló labdát.
70. perc: Józsi a bal oldalon az alapvonal közeléből lőtt középre, a labda megpattant Molnár Zoltánon, majd a meglepett Egressyhez került, ő azonban nyolc méterről olyan erőtlenül pöckölte a kapu felé azt, hogy a labda elakadt az ötösön álló Komlósiban.
80. perc: Czvitkovics a bal oldalról pazarul ívelt keresztbe, a jobbösszekötő helyén érkezett Torghelle, és hat méterről, futtából jobb belsővel a bal sarokba lőtte a labdát.
2–0