Az újabb csábító albán ajánlat
Tíz évvel ezelőtt a térdét csapkodta volna a nevetéstől mindenki, ha azt hallja, hogy Magyarországról Albániába hívnak valakit futballedzőnek. A nagy nevetés végén aztán csak legyintett volna az ember, mondván ennyire azért nem lehetünk rosszak.
Azóta kiderült, valóban ennyire rosszak vagyunk, akár válogatott-, akár klubszinten, és ha valakit manapság Albániába csábítanak futballedzőnek vagy akár játékosnak, az bizony ne mulasson, inkább fogadja el a lehetőséget. Itt tartunk. De nem is kell ezt túlragozni, a helyzettel úgyis mindenki tisztában van, dolgozni pedig mindenhol kell. Temesvári Miklós már belekóstolt három évvel ezelőtt az albán hétköznapokba, akkor az FK Tirana csapatát dirigálta, ám tíz hónap után egy bundagyanús mérkőzést követően közös megegyezéssel felbontották a szerződését, és hazatért. Most újra Tirana legnépszerűbb csapatától keresték, s ha elfogadják a feltételeit, már a hét végén utazhat. – Új elnöke van az FK Tiranának?– Dehogy is. Éppen ez a legszebb az egészben, hogy ugyanaz az elnök, aki 2001-ben elköszönt tőlem – mondta Temesvári Miklós. – Igaz, furcsa szituáció volt az. Együttesem jól szerepelt, megnyertük a helyi Szuperkupát, a bajnokságban is jól álltunk, aztán az egyik találkozón meglehetősen furcsán játszottak a fiúk, amit én bizony szóvá tettem az elnök úrnál, s ennek az lett a vége, hogy hazautaztam… Nem haraggal jöttem el, de azt nem gondoltam volna, hogy ismét eszébe jutok a direktornak. – Már mindenben megegyeztek?– Gyakorlatilag igen. Illetve mondott egy ajánlatot, amire én válaszoltam, sőt kikötöttem, hogy szeretnék magammal vinni egy pályaedzőt is. Azt mondta rendben van, majd jelentkezik. Elvileg a hét végén már Tiranában kell lennem. – Ismét korábbi segítőjét, Dzurják Józsefet vinné magával?– Természetesen Csöpit szerettem volna pályaedzőként alkalmazni, ám ő most nem akarja otthagyni a Fradit, ahol az egyik ifjúsági gárdát irányítja, így valaki mást kell keresnem helyette. Jó lenne magyar játékosokat is Tiranába csábítani, de annyira friss még ez az egész, hogy nevekkel nem szolgálhatok. Meg aztán Albániában semmi sem biztos, előfordulhat, hogy meggondolják magukat, és mégsem küldik a repülőjegyet. Ezen persze csodálkoznék, mindenesetre számomra így is óriási elégtétel, hogy újra rám gondoltak.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik