Mintegy félóra játék után nagyot csattant két kobak Szombathelyen: a pécsi Pest Krisztián és a hazaiak futballistája, Tüske Roland ugrott fejelni, ám a labda helyett egymást találták el.
Pest járt jobban (de nem jól…), hiszen ha turbánnal is, de végig tudta játszani a meccset, Tüske azonban egy perccel később hiába tért vissza a pályára, hamarosan elájult. – Nem is kezdhetném másként: hogy van?– Köszönöm, már javulófélben, de azért még mindig érzem, merre is van a fejem, ugyanis rendesen hasogat – felelte Tüske Roland.– Ha azt mondom Pécs, meg Pest Krisztián meg fejpárbaj, beugrik valami?– Persze, hiszen már láttam a mecscset videóról… Amúgy csak az első negyedórára emlékszem, utána viszont a nagy semmi. Elég komoly agyrázkódást kaptam. Az orvosok csináltak egy koponyaröntgent, aztán az idegsebész azt mondta, hogy végül csak hazajöhetek, de itthon egyfolytában pihennem kell. Talán jobb lett volna, ha az összefejelés után nem megyek vissza, hanem rögvest cserét kérek.– Legalább látható nyomok nélkül megúszta az ütközést?– Ha azt leszámítjuk, hogy úgy nézek ki, mint a bokszoló egy nem kifejezetten győztes meccs után, akkor igen… A halántékomon ért az ütés, a duzzanat most a szememnél van, szóval egy darabig nem megyek a tükör közelébe. Persze ha tehetném, máris rohannék edzeni, de ez most még kissé távoli programnak tűnik. Szigorú fekvést írtak elő nekem, és most már tudom, hogy néha ez a legnehezebb… Feküdni és feküdni nem bonyolult cselekvés, de nagyon fárasztó. Csak akkor kelhetek ki az ágyból, ha már nem fáj a fejem. Hát, egyelőre fáj, bár kétségkívül jobb a helyzet, mint tegnap.– Akkor talán fölösleges a kérdés, hogy a Fradi elleni szombati meccs kimarad-e az életéből.– Én nagyon bízom valami gyors felépülésben, de aligha tudok futballozni. Pedig nagyon szeretnék ott lenni a pályán, hiszen meglepetésre készülünk.– Ugyebár idegenbeli meccs jön, és éppen a Ferencváros ellen, márpedig a Lombard FC Haladás nem a kurucos látogatásairól híres. Az elmúlt években talán egy-két meccset nyert idegenben.– Na, akkor a Fradi ellen máris kiegyeznék az elsővel… Ôrült ez a bajnokság, a csapatok szépen körbeverik egymást, nekünk is becsúszhat egy-két kedvező eredmény. – Egyáltalán lehet úgy sorozatban jó meccseket játszani, hogy az egyik nap Détári Lajos, aztán Gujdár Sándor, végül Bozsik Péter a vezetőedző?– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavartak meg bennünket a pályán kívüli események. Amikor új edző érkezik egy csapathoz, új elképzeléseket, új taktikát vázol fel, és a játékosoknak természetesen igazodniuk kell ezekhez. Nem könnyű a feladat, de majd az eredményeink eldöntik, hogy meg tudunk-e birkózni vele.– Az új edző mindig homlokegyenest mást csinál, mint az előző?– Sok különbség van az elképzeléseikben, de sem jót, sem rosszat nem szeretnék senkiről sem mondani. Minden szakember más, de a csapat mindenkit nagy bizalommal fogadott.– Ön különösen balszerencsés, hiszen mostanában is figyelik külföldről. Igaz, hogy egy spanyol klub érdeklődik?– Még én sem tudok többet, de igaz. Még jó, hogy a Pécs ellen nem jöttek el… Az Üllői úton viszont ott lesznek, azaz lettek volna.– Miért, nem jönnek? Legalább beszélgetnének egy jót.– Ja, mondhatnám nekik, hogy a látszat csal: csatár vagyok, nem pedig vesztes bokszoló.