Pillantás a hivatalos összeállításra: horvátok minden rendben, Miroslav Blazevic, az NK Varteks trénere nem "vezette meg az újságírókat a keddi sajtótájékoztatón, az ott kihirdetett tizenegy név szerepelt az előttünk fekvő papíron. DVSC-MegaForce: nincs meglepetés (vagy mégis?), avagy Szentes Lázár az immáron tőle megszokott egy cserét most is "meghúzta, a Loki bajnokikon legeredményesebb csatára, a román Marius Sumudica helyett Csehi Zoltán került a csapatba.
És akkor a "mégis” kitételről is ejtsünk néhány szót: Böőr Zoltán a padon kezdte a UEFA-kupa első fordulójának visszavágóját. Az első ütközet 3–1-es vendégsikeréből oroszlánrészt vállaló csapatkapitányról ugyebár kedd kora estig mindenki azt hitte Debrecenben, hogy öltönyben, a lelátóról szoríthat majd csak az övéiért szerda este, ám a már citált sajtóeseményen Miroslav Blazevic kérdése után ("Miért nem játszik Böőr?”) már derengeni kezdett a Loki illetékeseinek: miért állítja ez a horvát oly konokul, hogy csak a harmadik sárga lap után jön az automatikus egymeccses eltiltás (Böőr ugyebár eddig kettőt gyűjtött). Heveny telefonálgatás és a BL- és az UEFA-kupa hivatalos versenykiírásának felütése után a keresett paragrafus olvasása közben esett le a tantusz: Böőr játszhat! 3-5-7… és így tovább, azaz a leírt sorszámú figyelmeztetéseket követi az a bizonyos pauza (megjegyzendő a horvát kollégák a találkozó előtt még mindig eme malőrön kuncogtak.) Hogy mindazonáltal Blazevic mestert mi késztette, hogy a Loki egyik legjobbját "harcra késztesse”? Megfejthetetlen. Talán kémei Debrecenben jártak, amidőn a DVSC a Fradit fogadta (5–0), s jelentették "az edzők edzőjének”: egy Halmosi Péter nevű balszélső bizony akkor csinált bohócot a kupagyőztes teljes jobb oldalából, amikor akart. Kvázi Blazevic kevésbé tartott volna Böőrtől, mint az osztrák GAK-tól érkezett futballistától? Ennek meg speciel az mondott ellent, hogy a vb-bronzérmes szakember ott volt a három héttel ezelőtti varasdi meccsen, ami után – persze, csak már mint az első meccs után menesztett Drazen Besek utódja – úgy nyilatkozott: neki bizony a Loki kapitányának játéka nyerte el leginkább a (nem)tetszését. A Böőr Zoltán szerepeltetése kapcsán kialakult gordiuszi csomót aztán Szentes Lázár oldotta meg, aludva egyet a történtekre (és vélhetően köszönve Blazevicnek az "adut”) úgy határozott, hogy a fürge szélső ezúttal a cserék közt kezdi a meccset, amelyre – higgyék el láttuk a tömeget a kezdés előtt a kapuknál – sokkal többen lettek volna kíváncsiak annál, mint ahányan végül bejutottak az arénába. Elnézésüket kérjük, minden jegy elfogyott – hirdette az örömteli, de a kint rekedőknek nem csekély bosszúságot okozó, minden egyes kasszára kifüggesztett nyomtatvány. Ki még esetleg, be semmiképpen sem – így aztán a "kirekesztettek” csak a szenzációs hangulatot teremtő hazai fanatikusok hangorkánja alapján sejthették: gólhelyzete volt a Lokinak, nevezetesen Halmosi Péternek rögvest az első percekben. Kissé idegesnek tűnt a piros-fehér alakulat, amire amúgy nem volt oka, elvégre kétgólos előnye tudatában nyugodtan tehette, vehette volna a labdát. És még egy adalék: a horvátok sem pörögtek igazán, mégis vezetést szereztek. Nikola Safaric, aki Varasdon is többször hiába tesztelte Sandro Tomicot, a DVSC kapusát, ezúttal célba talált, pompás szabadrúgását követően a hálóba került a labda. Némileg elcsendesült a publikum a nem várt vendégtalálatot követően, kivéve a B-közepet, amely érezte, most kell igazán kiállni a csapat mellett, akkor, amikor az nem csillog-villog, hanem fogcsikorgatva küzd. Felcsendült a "Harcoljatok!” rigmus – s talán ennek is lehetett némi szerepe abban, hogy a félidő második felére a Loki magára talált. Egymást követték a debreceni szögletek, eredmény nélkül. Ami nem sikerült rögzített játékhelyzetből, az kis híján összejött akcióból, ám Halmosi újfent peches volt, de kívánságuknak megfelelően végre az igazi Lokit láthatták az ultrák. Azt a Lokit, amely megalkuvás nélkül támad. Csehi Zoltánból, majd (ismét) Halmosiból lehetett volna hős a félidő utolsó perceiben, azaz a záró negyedórában a hazaiak púposra tömhették volna a Varteks hálóját, már-már elkönyveltük, hogy vendégelőnnyel mennek pihenőre a felek, amikor Éger László bevette az addig is ragyogóan védő Vladimir Vasilj kapuját – ehhez kellett az is, hogy Goran Granicon gellert kapjon a labda. Az egyenlítés tehát megvolt, sőt a horvátoknak hátra volt még a feketeleves, a játékrész hosszabbításának negyedik percében ugyanis Kiss Zoltán fejjel mattolta a horvátok egyesét. Stadionnyi volt a boldogság.
A debreceni karmester, Sándor Tamás (elöl) most is kiválóan játszott, de a gyôztes gólt a háttérben figyelô Ronald Habi rúgta (fotó: Czeglédi Zsolt)
És a DVSC ott folytatta a meccset, ahol abbahagyta, vagyis hátul fegyelmezetten tették a dolgukat a védők – a gól mellett csupán egy átlövésre voltak képesek a vendégek az első félidőben –, a labdaszerzést követően pedig indulhattak a hazai villámakciók. Az időközben csatárrá avanzsáló Csehit Böőr váltotta, így a második gól szerzője lett az előretolt ék, Kiss löbbölése szép volt – csak eredményes nem. A kihagyott lehetőség miatt pár perccel később fájhatott csak igazán Szentes mester feje, mert a Varteks újabb gólt szerzett – a semmiből. A hórihorgas védő Nenad Vuckovic talán életében nem találta még így el a labdát, Tomic mozdulni sem tudott a föld-levegő rakétára. Újra egál. Félórányi játékidő, egy élvezetes, harcos, s mint az az eredmény alakulásából is kivehető, fordulatos meccsen. Hazai helyzet – kimaradt. Mezőnyjáték folyt, igazi lehetőségek nélkül. Már csak tíz perc. A kapu mögött állók egyfolytában űzték-hajtották a kedvenceket, akarták, nagyon akarták a győzelmet, ahogy persze a pályán lévők is. Újabb ziccer következett – fejelni kellett volna! Sebaj. Az már inkább, hogy a partjelző méteres les felett hunyt szemet, ám Tomic repült, szállt a kapujából és fogta a közeli lövést. Nagyon kellett. Kissből három percen belül a szurkolók szemében nagy isten lehetett volna, ám a csatár újfent elhibázta lehetőségeit. Nem úgy az ezúttal is elképesztő mezőnymunkát végző Ronald Habi. A középpályás zseniális gólt ragasztott Vasilj kapujába a bal oldalról, jó 25 méterről. Zseniális, tanítani való csavarás volt. Nemhiába fejeződött be úgy a mérkőzés, hogy a közönség Habi nevét skandálva köszönte meg a csapatnak a szerda esti teljesítményt. Megérdemelten küzdött tehát másodszor is a Varteks ellen a DVSC-MegaForce és ezzel jutott az UEFA-kupa 2. fordulójába – mégpedig 6–3-as összesítéssel.
Mestermérleg
Syentes Lázár: "Rendkívül fontos a magyar labdarúgás jelenlegi helyzetében, hogy kettős győzelemmel sikerült a következő körbe lépnünk. A mérkőzés negatívuma, hogy rengeteg helyzetet hagytunk ki."
Miroslav Blazevic: "A két mérkőzés alapján megérdemelte a továbbjutást a debreceni együttes, gratulálok mind kollégámnak, mind csapatának. Végig reméltem, hogy sikerül ledolgoznunk hátrányunkat, ám hátul nem voltunk elég figyelmesek."
Percről percre
4. perc: Kiss Zoltán tolta balra a labdát Halmosihoz, akinek 14 méteres lövését a védők blokkolták, majd ugyanő a visszapattanót a kapu előtt keresztbe rúgta. 19. perc: Safaric balról végezte el a horvátok első szögletét, veszélyesen csavart középre, a labda átszállt a fejek fölött, és Granic 12 méterről, a jobbösszekötő helyéről kapásból kapura lőtt. Tomicnak viszont nem kellett közbeavatkoznia, mert az előtte álló védőkben elakadt a bal sarokba tartó labda. 24. perc: Látványos debreceni kombináció végén nem sok hiányzott a gólhoz. Sándor Tamás a Szatmáritól visszakapott labdát fejjel továbbcsúsztatta Csehi Zoltán felé, aki 13 méterről a kifutó Vasiljt megelőzve a cipője orrával továbbított a kapu felé, ám a kapus bravúrral hárított. 26. perc: Egy ártalmatlannak tűnő helyzetben Dombi szabálytalankodott. A szabadrúgásból Safaric 25 méterről, jobbal védhetetlenül csavart a jobb felső sarokba – a levegőben úszó Tomic csak beljebb tudta segíteni a labdát. 0–1 33. perc: Rezic jobbról, a tizenhatos vonalával egymagasságból, szabadrúgásból kanyarított középre, a berobbanó társak előtt azonban elsuhant a labda. 41. perc: Dombi cselezgetett a jobb oldali szögletzászló közelében, váratlanul középre adott, a labda Csehi fején megpattanva Halmosihoz került, aki öt méterről nem sokkal bólintott a kapu fölé. 42. perc: Csehi szerzett labdát a vendégek védelmének közepén, majd a mellette meglóduló Halmosit futtatta, aki 17 méterről, erőtlenül lőtt, s Vasilj magához ölelte a labdát. 43. perc: Fordított szereposztásban, de szinte megismétlődött az előző jelenet: Csehi a Halmositól kapott labdát kissé kisodródva, balról, 14 méterről nem sokkal lőtte a bal kapufa mellé. 44. perc: Csehi és Halmosi együttesen zavarták a Varteks védelmét. Az akció végén Halmosi a tizenegyespontról, tiszta helyzetből lőhetett, megcélozta a jobb sarkot, ám Vasilj hárítani tudott. 45. perc: Éger szabadrúgásból, 26 méterről jobbal, laposan kapura bombázott, a kapu előterében álló Granic lábáról irányt változtatott a labda, és az a kapu bal oldalába vágódott. Öngól! 1–1 45. perc: A hosszabbítás elején, az egyenlítő találat után Halmosi balról adott középre, és Kiss Zoltán hét méterről, szép mozdulattal csúsztatott a bal sarokba. 2–1 56. perc: Böőr indította a felezővonalról megiramodó Kiss Zoltánt, aki a keresztezni próbáló védőt megelőzve szöktette magát, de kissé kisodródott jobbra. Mivel nem volt kinek passzolnia, tíz méterről a labda alá pörgetett, ami a kapu tetején landolt. 57. perc: Helyzet nélkül egyenlített a Varteks. Egy kósza labdát Vuckovic mellel megszelídített, majd mintegy harminc méterről jobbal a bal felső sarokba zúdította azt. A labda a bal kapufa belső lapjáról vágódott a hálóba. 2–2 70. perc: Böőr balról beadott, Kiss Zoltán a védők gyűrűjében megkaparintotta a labdát, de a lövésre már nem maradt elég helye, és a kivetődő kapusról szögletre pattant a labda. 83. perc: Sándor labdájával Madar futott el a bal oldalon, beadott Kiss Zoltánhoz, aki ziccerben kivárt, és a védők felszabadítottak előle. 85. perc: A lest reklamáló debreceni védők közül Pavlicic lépett ki, közeli lövését Tomic bravúrral védte. 87. perc: Egy villámgyors debreceni kontra végén Szatmári tálalt Kiss Zoltánhoz, aki tíz méterről jobb belsővel a kapu mellé helyezett, pedig már csak Vasilj állt vele szemben. 91. perc: A végére maradt a csattanó, az előrehúzódó Habi a balösszekötő helyéről 25 méterről, jobbal gyönyörűen ívelt a bal felső sarokba. 3–2