Meglepő csavarás ballal

"Abba bele sem gondolok, milyen túra várna ránk, ha kikaptunk volna – fogalmazott a meccset egy kiállítás öszszeügyködésével és egy bődületesen nagy góllal záró középpályás. – Az első félidőben a horvátok birtokolták többet a labdát, de helyzetük csak kettő volt, és meg is ragadtak ennyinél. Határozottan védekeztünk, a második játékrészben már középen is szilárdan álltuk az útjukat. Jó pillanatokban szereztük a góljainkat, éreztük, hogy elkedvetlenednek. Szinte végig futottak az eredmény után, látszott: nem erre számítottak, mi meg felszabadultan tehettük a dolgunkat.”
Aztán a taktikáról elmélkedett a 35-szörös válogatott, mondván: "Egyszer bejön ez a felállás, máskor nem – ilyen a futball. Tavasszal Újpesten és most Varasdon tökéletesen működött, a Fradi elleni Magyar Kupa-döntőn, és legutóbb a Videoton ellen nem. A gólom? Meg kell mondjam, életemben nem lőttem ekkora gólt ballal. Tanakodtam is, egyáltalán mikor sikerült utoljára ballal a kapuba találnom? Aztán beugrott: a terembajnokság nyírségi selejtezőjében a Békéscsaba ellen. Ez azért szebb volt, nem?”
Az, de azért a gólöröm is megér egy misét: kinyújtott nyelv, megfeszített izmok, Terminátort idéző járás, és az ilyenkor elengedhetetlen vigyor.
"Ez már belülről jön. Abban az évben »fejlesztettem ki«, amikor külföldre igazoltam, de sajnos nem gyakorlom elégszer az ünneplést… Ha már ünnep: megható volt, ahogy a szurkolóink elénekelték nekünk a Himnuszt a meccs végén is. Számítunk rájuk, nem csak a visszavágón, de a bajnokikon is. Akadnak néha fals hangok, de ettől mi szeretjük őket, és tudjuk, hogy ők is így vannak velünk. Biztos vagyok abban, hogy a második meccs sem lesz könnyed, de egyszer már bebizonyítottuk, hogy verhető a Varteks, és erre adódik még egy alkalmunk. Szeretnénk élni vele.”
A Debrecen egyik legjobbja Sándor Tamás volt.
A középpályás remekül játszott, az első félidő közepén elképesztő higgadtsággal tekerte a kapu bal oldalába a labdát (Dombi Tiborhoz hasonlóan Sándornak is ez volt az első, a Loki színeiben elért nemzetközi találata), majd a második gól előtt nagyszerűen ugratta ki Kiss Zoltánt.
"Már a gólom előtt ünnepelhettünk volna, ám akkor a horvátok még mentettek a vonalról. Szerencsére másodjára is próbálkozhattam, és abból a helyzetből, eléggé kisodródva úgy éreztem, hogy lövés helyett csavarni kell a labdát. Bejött…” – emlékezett találatára a
fedezet.
Igaz, a félidő végén jött a hidegzuhany, a Varasd a semmiből szerzett gólt. Hinnénk, orrukat lógató debreceniek töltötték meg az öltözőt, de Sándor azt mondja, cseppet sem volt lehangolva a csapat a váratlan egyenlítéstől.
"Nem kerültünk letargiába, hiszen mindenki érezte, azért hozható ez a mérkőzés. Ez be is bizonyosodott, hiszen szünet után megint előnybe kerültünk, és ettől a Varteks szétesett. Az ellenfélnek a gólját leszámítva csak egyetlen nagy helyzete volt, azonkívül átlövésekkel próbálkozott, de ezek nem voltak veszélyesek. Mi sokkal több lehetőséget hoztunk össze, és a végén berúgtuk a harmadikat is, úgyhogy jó eséllyel várjuk a visszavágót.”
Mégis, mennyire jóval?
Mert azt bizony kevesen tudják elképzelni, hogy a horvátok lerohanják és megverjék a Lokit – márpedig ha ezt nem teszik, akkor megvan a továbbjutás.
"A Debrecen van annyira jó csapat, hogy hazai pályán ne kapjon ki három góllal ettől a gárdától. Sőt, egy erősebbtől sem… Ám mivel bennünket sorsoltak a Vartekshez, és nem fordítva, ez azt jelenti, hogy papíron jobbak a horvátok. A visszavágón bebizonyíthatjuk, hogy a gyakorlatban ez nem így van.”