A kapus kiáll válogatottbeli riválisa, Király Gábor mellett

Végh ugyanis az egyik legjobb kapus a honi mezőnyben, de így volt ez már akkor is, amikor 1989. október 1-jén a Veszprém–Rába ETO (0–0) meccsen bemutatkozott az élvonalban. Glázer Róbert fedezte fel, és még nem volt 18 éves, amikor már a Veszprém kapuját védte. A fiatal Végh Zoltán bravúrokkal kápráztatta el a nézőket, s a szakemberek nagy jövőt jósoltak neki. Mára elmondható: érett, rutinos labdarúgóvá vált a 32 éves játékos.
Egyáltalán nem meglepő, hogy Szombathelyen is ő volt a mezőny legjobbja. Bár egy gólt kapott, sugárzott róla a magabiztosság, a határozottság. Remek reflexe két alkalommal is góltól mentette meg az MTK-t. A második félidőben Tüske Roland fejesénél is bravúrral védett, de a szerencse ekkor elpártolt tőle, hiszen a kezéről visszapattanó labda a saját bal lábát érintve ismét Tüske elé került (Peterdi Pál egyik klasszikus mondását kissé átalakítva: Végh lába most rosszkor volt kéznél), a Lombard csatára pedig másodszorra már nem hibázta el.
"Szerintem jobbak voltunk a Haladásnál – mondta Végh Zoltán. – Több helyzetet dolgoztunk ki, sajnos csupán egyet értékesítettünk. Vezetésünk után azt hittem, nyerünk, de milyen a futball, a Haladás szinte egyszer jutott el a kapunkig, mégis gólt szerzett. A csúszós és göröngyös talaj ellenére magabiztosnak éreztem magam, jól sikerültek a kifutásaim, a beívelésekre is kellő összpontosítással érkeztem, összességében tehát elégedett voltam teljesítményemmel. Hetek óta jól megy a védés, s ez azzal magyarázható, hogy a legjobb korban vagyok, érett kapussá váltam. Ráadásul jót tett a Videotonnál eltöltött két esztendő is, újra bízom magamban, újra sokat dolgozom. Mára tisztában vagyok azzal, mit kell tennem a pályán, tudom, hogyan éljek, hogyan készüljek annak érdekében, hogy hétről hétre a maximumot nyújtsam. Felismertem, megtanultam, mit és mennyit kell dolgozni a forma szinten tartásához. Hozzáteszem: természetesen sokan segítettek ebben, gondolok elsősorban a kapusedzőimre.”
Végh Zoltán formájával nemcsak Egervári Sándor, az MTK vezetőedzője lehet elégedett, hanem Gellei Imre szövetségi kapitány is. Ezt bizonyítja: Végh ült a rigai Eb-selejtezőn a válogatott kispadján. Sokan úgy vélik, a múlt szerdai (kapus)kudarc (3–1-es vereség) után Király Gábort Végh Zoltán válthatja a magyar kapuban a lengyelek elleni sorsdöntő meccsen. Az MTK játékosa azonban erről másként vélekedik: "Érdemtelenül bántják Király Gábort, túlzóak az elmarasztaló kritikák is. Tudomásul kell venni, Gábor már régóta a magyar válogatott alapembere, ő a csapat kapitánya, rá is épül a taktika. A bírálókkal ellentétben én úgy érzem, Rigában nem hibázott nagyot. Biztosan hozott rossz döntéseket, de súlyos hibája nem volt, vagyis nem érdemli sem a közönségtől, sem a sajtótól, sem pedig a szakmától, hogy össztűzbe kerüljön. Természetesen megeshet, hogy a szövetségi kapitány engem állít majd a lengyelek elleni mérkőzésen a kapuba, de addig sok minden változhat még. Mindenesetre úgy készülök, hogy megfeleljek az MTK-ban, s ha szükség van rám, a válogatottban is.”