Emelkedőben van a Balaton

Hanem a Haladás legyőzése után már elhangzott néhány "Szép volt, fiúk!”, s mindez csak felerősödött az elmúlt hét végén, amikor az irigylésre méltó anyagi bázisú, s hazai szinten remek játékosokat a keretében tudó Debrecent sikerült legyőzni. Az már bravúr volt a javából, és akkor Siófok főutcáján senki sem mondta, hogy mindez a véletlen műve. Pedig emlékezzünk csak: a bajnoki rajt előtt enyhén izgalmas történet bontakozott ki, amelynek a főszereplője a Siófok klubigazgatója, Sallói István volt. A történet több szálon futott, és elsősorban a pénzről szólt, pontosabban a pénztelenségről. Nem sokkal a nyitány előtt még kérdésesnek tűnt, hogy egyáltalán elindulhat-e a Balaton FC-re keresztelt csapat, aztán rendeződni látszottak a viszonyok, és a siófoki "aranylábú gyerekek” belekezdtek.Már-már amatőralapon.Nyílt titok volt, hogy a fizetéseket drasztikusan csökkentették, hogy a Balaton FC játékosai sokkal kevesebbet keresnek, mint az első osztályú profi mezőnyben szereplő kollégáik. Még az is kiderült, hogy a csapat kapusedzője, az egykori első osztályú labdarúgó, Bíró Imre délelőttönként egy zamárdi közértben dolgozik, majd délután munkába áll a sporttelepen is. Ha ezeket a körülményeket is figyelembe vesszük, igencsak elismerésre méltó a Balaton FC eddigi szereplése.Szóval, Siófokon kevés pénzből élnek – egészen jól, dobogós helyen.Csertői Aurél vezetőedző ettől függetlenül visszafogottan nyilatkozott.– Kíváncsi lennék, hányan mondták a nyáron önnek, amikor elvállalta a Siófok csapatának irányítását, hogy "Te, Aurél, normális vagy?”– Voltak, akik felhívták a figyelmemet sok mindenre, de senki sem akart lebeszélni a feladatról. Nem is lehetett volna. Hol vagyok én olyan helyzetben, hogy válogassak az ajánlatok között? Egyáltalán, fiatal edzőként visszautasíthatok-e bármiféle felkérést, főleg ha az egy első osztályú csapattól érkezett? Nekem és az én korosztályomnak igenis örülni kell, ha lehetőséget kapunk.– Ha a csapata így folytatja, hamar a sikeredzők közé emelkedhet.– Ugyan már. Csak maradjunk bent, engem ez érdekel.– Diplomatikus válasz.– Inkább realista. Maximalista vagyok, így mindig és mindenhol győzni szeretnék a csapatommal, csakhogy más az álmodozás és más a valóság. Eddig a hibáink ellenére is eredményesen szerepeltünk, de messze még a vége. Jelen pillanatban tizenhárom, hadra fogható játékosom van, ezt hoszszú távon aligha lehet bírni. Nézzen csak körbe, csaknem valamennyi első osztályú klubnál húsz vagy még annál is több labdarúgóból válogathatnak, mi meg tizenhét futballistával kezdtük meg a szezont.– Azt mondja, realista. Akkor árulja el, a Balaton FC mennyire erős csapat?– Annyira erős, hogy bentmaradjon. A játékosaim tisztában vannak saját képességeikkel, és higgye el, nem szálltak el maguktól. Még most sem, hogy a válogatott futballistákkal teletűzdelt Debrecent győztük le. Közhely, amit mondok, de mi itt dolgozunk, csendben, nyugodtan tesszük a dolgunkat, és szeretnénk, ha Siófokon jövőre is első osztályú meccseket rendeznének.– A pénz szóba sem kerül az öltözőben?– Még csak az kellene! A keret valamennyi tagja elfogadta a szerződésmódosítást, tisztában volt azzal, mennyi pénzt kereshet, úgyhogy ez nem téma. Az új tulajdonosok korrektek, nekem csak a szakmával kell foglalkoznom. Eddig valóban jól szerepeltünk, és mondhatom, van stílusa a csapatnak. Győrött nem végezhettem érdemi munkát, itt, Siófokon viszont a kezembe adták az irányítást, és én igyekszem élni vele. Ennyi az egész.