Miközben a lelátók megint üresen maradtak, az Üllôi úti klubház erkélyén csupán az idôben érkezôknek jutott igazán jó hely (Fotók: Németh Ferenc)
Miközben a lelátók megint üresen maradtak, az Üllôi úti klubház erkélyén csupán az idôben érkezôknek jutott igazán jó hely (Fotók: Németh Ferenc)
Bizony, elég csak egyet lapozni a sportlap 1903. márciusi számában, s mindjárt kiderül: a Budapesti Torna Club és a Postások összecsapására olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy attól még a tapasztalt tudósító álla is leesett (és hogy az eredményt se hallgassuk el, a verhetetlennek tartott BTC kétszer is riválisa kapujába talált, miközben a Postások egyszer sem "csengettek”). Tessék, hogy "…az első osztályú csapatok legifjabb tagjainak egyike” volt az MTK? Bizony, hiába alakult 1888-ban az egyesület, a labdarúgó-szakosztály megszületésére csak 1901. március 12-én lehetett koccintani. Így eshetett meg, hogy 1902-ben a másodosztályban rajtoltak a kék-fehérek, hogy aztán ezüstérmesként feljutva egy évre rá már az élvonalban mutassák meg magukat. Speciel az az első Fradi-meccs nem igazán jött össze a Lipovecz, Deutsch, Zülü nevével fémjelezte Magyar Testgyakorlók Körének: Braun Ferenc hamar vezetéshez juttatta a Fradit, s bár az MTK még egyenlített, végül 3:1-re nyertek a zöldek. Hogy összekapcsoljuk a múltat és a jelent: az már hetekkel a kezdés előtt biztos volt, hogy a száz esztendővel ezelőtti mérkőzéshez hasonlóan, ezúttal is "gyér közönség keresi fel” a létesítményt. És akkor még finoman fogalmaztunk… Az Üllői út csendes, újra csendes – állapíthattuk meg, midőn tegnap délután, két órával a kezdés előtt egy keverék kutyuson kívül teremtett lélek sem kóborolt a Fradi-pálya környékén. A hét végén zárva tartó ajándékbolt biztonságára két lakat ügyelt – meglehet, az üzlet vezetői okultak a szomszédos vitrin esetéből: a betört üvegszekrényből mindent elvittek, csupán egy plakát maradt meg hírmondónak. ”Szabó Péter saját nevelésû birkózónk, ifjúsági világbajnok, olimpiai kerettag, a Való Világ várható győztese. Szavazzatok rá!” – olvasható a papíroson. Miután az egyik kereskedelmi adó nem volt rest, és péntek este élőben közvetítette amint az egyesekből hisztériát, másokból heveny rosszullétet kiváltó vetélkedő legutóbbi nyertese átvette a diadalért cserébe járó villa kulcsát, ráadásul "hősünk” fotóját sem lopták ki a vitrinből, levonhatjuk a fájdalmas következtetést: Péter barátunk mégsem olyan népszerû a kilencedik kerületben… No, ballagjunk tovább.
Az ellenôr magánya – Palotai Károly ezúttal nem tudta kivel megbeszélni a látottakat
Ajaj, a már-már legendás hírû Fradi-borozó sem fogad vendégeket. "Technikai okok miatt augusztus 23-án zárva” – íme a kiszáradás szélén állókat elkeserítő felirat. Az ajtón három MIÉP-matrica, valamint egy, a Magozott Cseresznye nevû zenekar (a zenekar jelzőért elnézést kérünk a Beatles, a Rolling Stones és az Illés rajongóitól) és a kismarosi "Magyar Szigetet” reklámozó hirdetmény; és továbbá kiragasztottak még egy "Tagok legyünk vagy szabadok” feliratú vignettát is, de ez már nem aktuális. Innánk egy sört (alkoholmentesen persze, hiszen dolgozunk), a Fradi-vendéglőben, azonban átmenetileg ez is zárva. Marad az aluljáró: az Ági presszó, a Zöld Villám ételbár és a Népliget söröző, tárva-nyitva. Egyik "übereli” a másikat: itt 210, ott 190, amott 185 egy korsó. Földrajzilag a Népliget a nyerő: közvetlenül mellette üzemel a toalett (fogjuk be az orrunkat és legyünk finomak…), ötven forint befizetése ellenében bárki könnyíthet magán. Akadnak, akik ilyenkor is megkeresik a kiskaput: inkább a lépcsőn felbaktatva a buszmegálló árnyékos fáit locsolják meg, elvégre az ingyé' van… "Fent” a Metro-Plán büfé jól megy, hihetetlen, de a hőségben is viszik a melegszendvicset. Eggyel odébb az idős hölgy viszont amiatt kesereg, hogy "…nem megy a bolt, sokkal jobban járok, ha meccs, ha nyílt kapus meccs van”. Holott a kínálatra nem lehet panasz, zöld-fehér savanyú cukor (nem vicc: alma- és citromízû), hideg üdítő és rövidital töménytelen mennyiségben kapható. Ilyen időben igyon kevertet az, akinek két anyja van, mondhatnánk, aztán néhány perc múlva érkezik valaki, akinek úgy tûnik, két anyja van… Valami hiányzik még a "meccsfílingből”. Hát persze, a szotyi meg a tökmag. Hiábavaló a kutatás – árusnak nyoma sincs. Az idős néni természetesen kisegít: sós, nem sós, olyat veszek, amilyet akarok. Sósat vásárolok, vígan köpködök, aztán a nevetéstől majdnem a torkomon akad a mag: egy Chicago Bulls-mezes úr kiabál a székház bejáratánál, hogy nyolc évet húzott le a Fradiban becsülettel, az nem létezik, hogy ne engedjék be. Nem engedik be. Előbb megfenyegeti a rendfenntartót, hogy megkéseli, majd finomít a szövegen: "Akkor levágom a nyakkendőd!”, végül kijelenti, hogy addig nem nyugszik, amíg nem talál egy jegyüzért. Még most is keresi…