UEFA-kupa: Önkritika? Csak elsőre nehéz

Ám mielőtt "hízásnak indulna a májunk”, szögezzük le, egy máltai labdarúgó kesergett ily módon a Birkirkara–Ferencváros UEFA-kupa-selejtező lefújása után. A látogatók 5–0-ás győzelmével végződő találkozót követően a meccs előtt még a továbbjutásról álmodozó középpályás egészen odáig ment, hogy kijelentette: "Hazai környezetben, a bajnokságban vagy a kupában még eséllyel pályázunk a sikerre, ám nemzetközi szinten sansztalanok vagyunk. Amíg külföldi riválisunk élvezi a játékot, mi szenvedünk. Tudomásul kell vennünk, hogy a képességeink behatároltak.”Dicséretes önkritika – egyben furcsa a magyar fülnek. Vajon egy honi "klasszis” mikor jut el odáig, hogy ország-világ előtt kibökje: "Ennyit tudunk, nem többet”.Mert nézzük csak, mennyit tudunk. A magyar bajnokot, az MTK Hungáriát, bármennyire is fájó, de már hazai pályán kiütötte a Celtic a BL-selejtező első meccsén. A skót gárda ugyan kilencedik az aktuális klubvilágranglistán, ám az, aki ismeri az európai viszonyokat, kapásból felsorolna nyolcnál több, a Celticnél jobb csapatot. Holott ha valaki, akkor Egervári Sándor roppant precízen, az ellenfél mérkőzéseiről készült felvételeket az apróbb részletekig kikockázva készíti fel együttesét. Szinte minden adatot "beletáplál” futballistái fejébe, merre cselez Henrik Larsson, hova fejeli le a labdát Chris Sutton, milyen sebesen fut fel a jobb szélen Didier Christie. A játékosok bólogatnak, oké, megvan – aztán mégsincs.Annak ellenére igaz ez, hogy ha valakik, akkor a Hungária labdarúgói jelest érdemelnének a felkészülésből (tanúsíthatom, hiszen láttam a kék-fehérek utolsó edzéseit); sehol egy nagyképű megnyilvánulás, egy rosszindulató megjegyzés, az egy-két klubnál felfedezhető sztárallűrök sem honosodtak meg a Hidegkuti-stadionban, másszóval kevés szimpatikusabb csapat van az MTK-nál.És mégis…Eltelik negyedóra a mérkőzésből, addig nem is játszanak rosszul Illés Béláék, már-már reménykedni kezd az ember, hogy akkor most, talán, ez egyszer… Aztán jön egy buta hiba, majd még egy, és ennyi. Illetve nem ennyi: az ízig-vérig profi vetélytárs berámol még kettőt. A hitét vesztett csapat romjaiban, az addig elvégzett munka oda, a videószalagokat lehet törölni. Úgyis kell a hely a következő riválisnak, hiszen az MTK – hacsak csoda nem történik, amire valljuk be, egynél több százalék esély nincs – a BL-búcsút követően az UEFA-kupában javíthat majd (lásd még: esztendeje a Celtic elbukta a Basel elleni BL-selejtezőt, később egészen a második számú sorozat fináléjáig menetelt).Ha minden jól megy, a Hungária körútiakon kívül másik két magyar gárda szurkolói is a körmüket rághatják majd a legközelebbi UEFA-kupa-sorsolás előtt. A Ferencváros továbblépésére talán még a Celtic sikerénél is több pénzt érdemes feltenni, míg az idegenben elért 1–1-es döntetlenjének köszönhetően a Debrecen is kecsegtető pozícióban várhatja a visszavágót (hát ha még Selymes Tibor bevágta volna a büntetőt…). Noha az elismerés kétségkívül mindkét társulatot megilleti, két dolgot ne feledjünk. Egy: a Fradi máltai, a Loki pedig litván ellenfelet kapott. Kettő: nem a negyeddöntőknél, hanem a selejtezőknél járunk.A zöld-fehéreknek egyébként úgy kellett ez a győzelem, mint matrica az autópályára: Garami József szakmai igazgató is azt reméli, a megnyugtató diadal oldja majd a játékosokban meglévő feszültséget. További ünneplésre adhat okot, hogy Gera Zoltánék ezúttal végre igazi, őket megállás nélkül buzdító fradisták előtt futballozhattak. A Pumukli on Tour transzparens mögött danolászó ötven szurkoló ugyanis kivételesen szurkolhatott. Hogy ez magyarázatra szorul? No, igen. Az FTC eddigi nyilvános fellépésein, a Szuperkupa-döntőn, valamint a békéscsabai bajnokin tudniillik csöndben üldögélt a tábor. Hírlik, azért, mert mindkét meccs előtt húsz-harminc "kétajtós szekrény” azzal vágtatott a törzsdrukkerek közé, hogy az, aki hangosan szurkolni mer, megnézheti magát – törött orral, felrepedt szájjal a tükörben…Szóval akkor mennyit tudunk? Nagyjából annyit, hogy az élvonaltól messze vagyunk, de azért verjük a kontinentális futball leggyengébb képviselőit. Hitegessük magunkat azzal, hogy a középmezőnyhöz tartozunk.És néha-néha kövessük Michael Galea példáját: gyakoroljunk önkritikát. Csak elsőre lesz nehéz…