Karnyújtásnyira a csodától

– Egy ennyire kiélezett bajnoki év után, amikor a csapata épphogy lemaradt az első osztályról, akkor lehet önfeledten élvezni a szabadság napjait, vagy pedig keserűvé teszik az embert az utolsó fordulók eseményei, eredményei?
– Két nappal a tavaszi idény befejezését követően elutaztam a családommal nyaralni, és már csak az idő rövidsége miatt is, de ezekben a napokban igencsak élénken bennem voltak az emlékek – válaszolta a bükiekkel kis híján csodát tévő szakvezető, Mihalecz István. – Persze, tudom, a napok előrehaladtával minden letisztul majd, ám most, és később sem mondhatok mást: a csapat mindent megtett a második hely megszerzéséért, ám nem járt sikerrel.
– Ha valaki, akkor ön nyilván tisztában van azzal, hogy miért nem… Nos, miért nem?
– Természetesen gondolkoztam már ezen. Az ősszel és a tavasszal is három-három vereséget szenvedtünk, csakhogy míg a bajnokság első felében tízszer tudtunk nyerni, addig a folytatásban csak hatszor. Az utolsó fordulóra négy-öt kulcsjátékosunk esett ki sérülés miatt, és sajnos a kispadunk rövidnek bizonyult. Hátrányosan érintett bennünket a Demecser visszalépése és a Vasas kizárása is, hiszen nekünk a bajnokságtól viszszalépett Demecser "adta” az ellenfelet, így az aktuális riválisunk rápihenhetett az ellenünk való összecsapásra. Mindentől függetlenül egy rossz szót sem szólhatok a társaságra, és boldoggá tesz, hogy hét-nyolc labdarúgónak is van kérője az első osztályból.
– A bajnokság végeztével mi a véleménye: erőn felül teljesített a Bük, reális a csapat helyezése, avagy elmaradt az elvárhatótól?
– A Pécsnek rutinosabb volt a kerete, mint a miénk, azonban állítom, a Haladásnál nem voltunk gyengébbek. Nem akarok kifogásokat keresni, azonban a tényeket nem hagyhatom figyelmen kívül, a hajrára megsérült Jagodics Zoltán, Nagy Gábor és Varga Krisztián, vagyis szinte a komplett védelem, az őszi idényt követően elment tőlünk a tíz gólt szerző Dani Péter, és bár a helyére érkező Bausz Róbert is szerzett kilenc találatot, azt nem szabad elfelejteni, hogy a gólok elosztása igencsak más volt… Mondja meg őszintén, ismer olyan embert, aki a bajnokság előtt feljutásra esélyesnek tartotta a Büköt?
– Nem. A bajnokság felénél azonban már feljutó helyen álltak, vagyis sejteni lehetett, hogy ott lesznek valahol a mezőny elején. Mégis, érdekelne, hogy mi volt a célkitűzésük egy évvel ezelőtt?
– A vezetőink azt várták el tőlünk, hogy erős középcsapat legyünk. Aztán elkezdődött az őszi idény, nyertünk négy-öt meccset, láttam a riválisokat, és ekkor már tudtam, ennél azért többre vagyunk hivatottak.
– Egy edző életében vannak mérkőzések, melyek jelentősen alakíthatják a további sorsát. Lehet azt mondani, hogy Mihalecz István számára ilyen volt az a találkozó, amelyet csapata két nappal az ötvenhatodik születésnapja után játszott Százhalombattán?
– Azon az összecsapáson négy alapemberemet nélkülöztem, kétszer kellett kényszerűségből cserélnem, így a döntetlent sem értékelhetem kudarcként. A "ha” meg a "talán” nem játszik ebben a játékban, így felesleges azon elmélkedni, győzelem esetén miként alakulhatott volna a sorsom. Három éve akkor kerültem Bükre, amikor a csapat megnyerte az NB III-at, azt követően az NB II-ben is elsők lettünk, most pedig majdnem felkerültünk az élvonalba. Korábban mindig olyan gárdákat irányíthattam, amelyeknél "égett a ház”, és a bentmaradás kiharcolása volt a cél. Amolyan megmentőként könyveltek el, itt, Bükön azonban más volt a helyzet. Roppantul jól éreztem magam ennél az együttesnél, és jó látni, hogy a futballisták többsége rengeteget fejlődött a közösen végigdolgozott időszak alatt.
– Ha sikerült volna a bravúr, és feljutnak az első osztályba, akkor hol játszották volna a meccseiket? Ezt azért kérdezem, mert tudtommal a Bük pályája nem felel meg az élvonal követelményeinek.
– Ezen nem kell csodálkozni, hiszen Bük egy 3200 lakosú, egyébként csodálatos hangulatú nagyközség. Azt már menet közben lehetett hallani, hogy az egyébként erőn felül segítő önkormányzat nem tudja az addigi támogatást vállalni. Hatvan-hatvankét millió forint volt a költségvetésünk, és elhiheti, ilyen kevés pénzből kevesen gazdálkodtak ebben az osztályban. Köszönettel tartozunk az önkormányzatnak, ám tudomásul kell venni, a csapat kinőtte a községet… Éppen ezért, volt olyan gondolat, hogy a felkerülés esetén Szombathelyen játsszuk a hazai mérkőzéseinket, és ez már csak azért is megvalósíthatónak tűnt, mert ebben az esetben a Haladás maradt volna az NB I B-ben.
– A bravúr elmaradt, ugyanakkor a Bük nem indul az NB I B-ben. Mit érez egy edző, amikor egy jól teljesítő, sokra hivatott csapat szétszéled?
– Most mondjam azt, hogy ez tendencia a magyar futballban? Mi lett a Dunaferr-rel, mi lesz azokkal az alakulatokkal, amelyek nem tudnak nevezni az NB I B-re? Akárhogy nézzük, a labdarúgást magára hagyták, nincsenek bázisvállalatok, nincs gazdájuk az együtteseknek, az önkormányzatok csak ideig-óráig vállalják a támogatást. S félek attól, hogy még nem értük el a mélypontot…
– Azért egy ilyen bajnoki év után aligha kell attól tartania, hogy kispad nélkül marad…
– Több helyről is megkerestek, zömében az NB I B-ből, végül úgy döntöttem, hogy a pápaiak ajánlatát fogadom el. A játékosok egyelőre szabadságon vannak, hétfőn azonban elkezdjük a közös munkát…