Illés Béla eldöntötte a meccset

"Szép volt, lányok!” – kiabáltak Zavadszky és Illés feliratú trikóba bújt fiatalok. MTK–Győr előmeccs "az” MTK–Győr előtt – a főszerepben a két gárda NB I-es hölgycsapataival.
Talán mondani sem kell, a hazai szimpatizánsok kiegyeztek volna az urak partija előtt a fenti eredménnyel, főleg azok után, hogy a délután folyamán "figyelő szemeiket Újpestre vetették”, ahol a forduló rangadóján (?) az MTK-val szemben a kört megelőzően két pontos fórban álló éllovas Ferencváros gól nélküli döntetlent játszott.
No persze, a kiütéses siker közel sem tűnt egyszerű feladatnak. Egyrészről kérdéses volt, hogy Egervári Sándor együttese pszichésen képes-e megbirkózni az – akárcsak holtversenyes – elsőség megszerzésének terhével, azaz felül tud-e kerekedni önmagán. Másrészről ugye itt van (volt) az ellenfél is, az ETO, amelyről bajos lenne azt állítani, hogy bombaformában érkezett a Hungária körútra, tudniillik Varga Zoltán csapatának még nem sikerült győztesen levonulnia a pályáról, amióta a rájátszás korát éljük. Csakhogy azzal is tisztában van az ember, hogy a magyar futballban bármi megtörténhet, Garamvölgyi Lajos, az exbékéscsabai mester képletes szavaival élve: "Még a kapanyél is elsülhet”.
A 12. percben el is sült – no nem a szólásbeli fadarab, hanem – Juhász Roland jobb lába, a kényszerűségből újból csatárrá avanzsáló olimpiai válogatott ugyanis a csapatkapitány Illés Béla debrecenihez hasonló tanári passza után gyönyörű gólt ragasztott a hétközi fordulóban Újpesten a védhetetlennek tetsző lövéseket is hárító Sebők Zsolt kapujának jobb felső sarkába. Megjegyzendő: bár a támadó érdemeit ez mit sem kisebbíti, a győri védők helyezkedését illetően a tragikus jelző helytálló volt.
Mindamellett a hazai előny abszolút megérdemeltnek tűnt, a kék-fehérek ugyanis a pálya minden pontját az uralmuk alatt tartották. A Győr? Az ember érzése az volt, hogy egy másik bolygóról érkezett a társaság (ezúton is elnézést a Real Madridtól, tudva, hogy játékukat látva a királyi gárdáról állítják ezt oly gyakran a kritikusok, persze más előjellel), csakhogy azon a planétán a labdarúgás igencsak gyerekcipőben járhat.
Eljött a 28. perc, s a totyogók közül négyen csak bámulták Illés Béla cseleit és pompás gólját, majd lehajtott fejjel indultak a középkezdéshez, miközben a publikum spontán "Béla, Béla király!” üdvrivalgással nyugtázta egyik kedvence és a csapat addigi teljesítményét.
"Harmadikat!” – követelőzött az ezerfejű, miután konstatálta az első cserét: Varga Zoltán az indiszponáltan játszó Németh Norbert helyett Darko Pericet dobta harcba szűk félóra múltán, avagy a közönség szemtanúja lehetett egy száműzött visszatértének, hiszen a horvát középpályást korábban kirakta a keretből a győri szakmai igazgató. Az ETO-n azonban ez a változtatás sem segített, az első félidő ráadásában ugyanis már harmadszor vonulhattak a kezdőkörbe az ETO támadói, hogy újraindítsák a játékot, miután Illés Béla második gólját szerezte.
A félidőig tehát a hazai csapat ötven százalékban teljesítette szurkolóinak az óhaját, három gólig jutott, és látva Welton Silváék szemre is tetszetős játékát, nem tűnt elképzelhetetlennek az "MTK-álom” valóra válása. Még úgy sem, hogy a második játékrész első néhány percében kitűnt, Varga Zoltán némileg ráncba szedte zilált alakulatát: Herczeg Miklós például már el is találta Hajdu Attila kapuját – ha jól számoltuk, ETO-részről összességében másodszor. Sőt Erdős József játékvezető jó szívének köszönhetően kisvártatva gólnak is örülhetett a néhány győri drukker, mivel az addig is legharcosabb vendégfutballista, a macedón Alekszandar Bajevszki értékesítette a lelátóról ajándékba kapottnak tűnő tizenegyest. A találatnak köszönhetően némiképp magára találó vendégek ezután bátrabban, tervszerűbben próbáltak támadni, ám védekezésük továbbra is a káoszt idézte. Hogy a házigazda nem élt az adódó lehetőségekkel, az az utolsó – értelemszerűen elrontott – passzok számlájára írandó.
Ezzel együtt sem fenyegette semmi veszély az MTK vezetését és győzelmét. Egervári Sándor együttese magabiztosan tartotta otthon a három pontot, s ezzel biztossá vált, hogy a kék-fehérek elérték az évad elején kitűzött célt, azaz nemzetközi kupaindulást érő helyen fejezik be a bajnokságot, mivel a harmadik Újpest már nem érheti utol a jelenleg csak gólkülönbsége miatt a második helyre szoruló kékeket. A kérdésre, hogy melyik lesz az a nemzetközi sorozat, amelyben az MTK-t a következő idényben láthatjuk, az utolsó két forduló adja majd meg a választ.

Percről percre

12. perc: Illés nagyszerű ütemben ugratta ki a rosszul helyezkedő vendégvédők között a jobbösszekötő helyén kilépő Juhász Rolandot, aki a büntetőterületen belülre szaladt, és Böjte szorításában 14 méterről jobbal lőtt, a labda a jobb kapufáról vágódott a kapuba. Sebők Zsolt hiába nyújtózkodott, nem háríthatott.
1–0
23. perc: Madar Csaba huszonhárom méterre állt a kaputól, amikor konstatálta, senki nem óhajtja megtámadni, úgyhogy nekifutás nélkül lőtt, a labda centikkel ment el a jobb felső sarok mellett.
28. perc: Néhány pillanatnak el kellett telnie, mire fölocsúdott a publikum, mi is történt az imént, no de aztán csak ollézott, és Illés Bélát, a királyt éltette. A hazaiak csapatkapitánya az ellenfél térfelén, a kezdőkör közelében kapta meg a labdát. Farkasszemet nézett Jovanoviccsal, néhány testcsellel kibillentette őt az egyensúlyából, balról megkerülte őt, aztán a védővonalból kilépő bekkeket is kicselezte, miközben a pályán keresztbe vezette a labdát, Illés végül a jobbösszekötő helyéről, jobbal a tizenhatos vonalán alányesett a labdának, amely úgy került a jobb felső sarokba, hogy Sebők még belepiszkált abba. Igazi mestermunka volt.
2–0
45. perc: Ismét Illés volt a főszereplő: kijátszotta a labdát jobbra, Welton Silvának, a brazil a tizenhatos jobb oldalvonalánál befelé cselezett, majd ballal elcsavarta a labdát a védők között, amely a jobb kapufáról visszapattant a mezőnybe, éppen Illés elé, aki négy méterről jobbal a léc alá bombázott.
3–0
56. perc: Szépített a Győr, bár a lelátóról úgy tetszett, ehhez kellett Erdős József játékvezető jóindulata is. Történt, hogy Jezdimirovics menteni próbált, ám nem találta el sem a labdát, sem Herczeget. Feküdt a földön, a vendégcsatár pedig átesett rajta. Büntető! Bajevszki jobb lábbal nagy erővel a balra dőlő Hajdu Attila mellett a kapu közepébe lőtt.
3–1
71. perc: Baumgartner balról lőtt szögletet középre, Kartelo fejelt, a labda a földre pattant, aztán a jobb felső sarokban kötött volna ki, ha a kapufa mellett álló Molnár Zoltán nem ugrik magasra és stukkolja vissza a mezőnybe a labdát.
79. perc: Illés passzolt Füzi Ákosnak, aki középre ívelt, Welton Silva felugorva mellel megszelidítette a labdát, s mielőtt az a földre esett volna, a brazil hátravetődve kapura lőtt, ám a nem túl erős kísérlete után a labda egy méterrel ment a kapufa mellé.
86. perc: Peric jobb oldali szabadrúgása után Kartelo ugrott a legmagasabbra, nyolc méterről jól fejelt kapura, Hajdu azonban nagyszerű vetődéssel hárította a bal kapufa mellé tartó labdát.

Mestermérleg

Egervári Sándor az MTK Hungária vezetőedzője: Véleményem szerint nagyszerű első félidőt produkált a csapat a Győr ellen, amivel aztán be is biztosítottuk a győzelmet, illetve egyben a nemzetközi kupa indulást is. Nagyon örülök a sikernek.

Varga Zoltán a Győri ETO szakmai igazgatója: Átaludtuk az első félidőt, jó néhány játékosom alibifutballt mutatott be, csakúgy, mint hét közben Újpesten. Illés Béla eldöntötte a mérkőzést, s ez számomra azért is fájó, mert külön őrzőt áldoztunk rá, ám így sem sikerült semlegesíteni. A második félidőben összeszedettebbek voltunk, csak sajnos későn ébredtünk.

Fény és árnyék

Az első félidőben Illés Béla megállíthatatlan volt. Olyan cseleket mutatott be, olyan passzokat adott, amelyek magyar pályán ritkán láthatók. Már a gólpassza is tetszetősre sikeredett, ám az MTK második góljánál olyan pazar megoldást vitt véghez, amire tényleg nehéz szavakat találni. Egymaga vitte végig az akciót, és hát a befejezés… A második félidőben visszaesett az ő teljesítménye is, ám ez az ő meccs volt.

A rájátszás során a leggyengébb teljesítményt nyújtó Győr ezúttal is katasztrofálisan szerepelt. A játékosok össze-vissza rohangáltak a pályán, miközben a hazai szurkolók önfeledten szórakoztak. A kis számú vendégszimpatizánsok azonban bűn rosszul érezték magukat, és erre bizonyíték, hogy a második MTK gól után a 30. percben (!) többen elindultak jobb szórakozás után nézve.