Szűcs Lajos alatt megnyílt a föld

A kapus tán még fel is nézett, hová rúgja, kit indítson, ám a labda valami meghökkentő mozdulattal átsiklott a lába alatt, és a hálóig meg sem állt. Emlékezetes gól volt az, sokáig ismételgették, mi meg csak néztünk, mint a moziban. A Fradi játékosai valami hasonlót alkottak a keddi kupadöntőn, éppen saját szurkolótáboruk előtt adott haza Dragan Vukmir, hogy aztán a lassan guruló labda a bal lábát felemelő Szűcs Lajost megtréfálva a kapuban kössön ki.
Tombolt a Loki-tábor, s hosszú perceken át Szűcs Lajost gúnyolta.
Ha ezzel a potyagóllal megy el a kupa, alighanem a Fradi kapusa a világ legboldogtalanabb embere.

Szerencséjére, no meg a Fradi-tábor hatalmas boldogságára Tököli Attila duplája után már csak kevesen foglalkoztak a balszerencsés öngóllal.
"Életemben nem kaptam ilyen gólt – mondta a találkozó után Szűcs Lajos. – Dragan Vukmir erősen lőtte haza a labdát, de nekem így is meg kellett volna birkóznom a feladattal, úgy mint korábban már százszor, ezerszer. Gurult felém a labda, és egy pillanatra arra gondoltam, hogy lendületből belebikázok egyet, indítom a támadásunkat, vagy kirúgom az oldalvonalon túlra, mindegy, csak el a kaputól. Ehelyett megpróbáltam lekezelni, magam elé terelni, de ügyetlen mozdulattal nyúltam utána, és a bal lábamról egyszerűen lepörgött, és begurult a sarokba. Ezt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni, az volt bennem, hogy eltűnni, elsüllyedni, elbújni a világ elől. Szégyelltem magam, még az is eszembe jutott, hogy irtó rossz kapus lehetek. Amikor mentünk be a félidőben, vártam, hogy majd kiabálnak a saját drukkereim, de senki sem bántott, a debreceniek gúnyolódása pedig egyszerűen nem érdekelt. Bent, az öltözőben szinte minden csapattársam odajött hozzám, volt, aki hátba vert, volt, aki átölelt, volt, aki csak megrázott, de valamennyien biztattak, próbáltak lelket verni belém. Amikor Tököli Attila fordított, és a végén mi emelhettük magasba a kupát, akkor nyugodtam meg teljesen. Ha azzal a balszerencsés öngóllal kapunk ki, lehet, hogy pisztolyt ragadok…”
Garami József a potyagóllal kapcsolatban csak annyit mondott, hogy Szűcs Lajos rengeteg meccset és pontot hozott a Ferencvárosnak, így senki sem bánthatja azért a rossz mozdulatért. A szakmai igazgató emlékezetében különben élénken él még egy ZTE–Pécs meccs, amikor a kapusa, Bodnár László egyszerűen elnézett egy kapuja felé guruló labdát, és csak akkor vette észre, amikor a közönség gólt kiáltott.
(További írásaink a kupadöntőről a 4. oldalon)