Elbúcsúztatott 2-es mez

És jöttek húsvéthétfőn is az emberek, hogy megálljanak néhány perc, néhány óra erejéig, s az egy éve halott Simon Tiborra gondoljanak. Szörnyű ez, hogy éppen a feltámadás ünnepén jelent szomorú aktualitást a halál – Simon Tibor érthetetlen, még ma is megmagyarázhatatlan, kegyetlen halála. Akik eljöttek ezen a hétfőn a Ferencváros Üllői úti stadionjába, csak a szépre emlékeztek. Az egészen biztos, ha Simon Tibor itt lehetett volna közöttünk, ő is mosolyog, az idő gyönyörű volt, amolyan futballra ingerlő, a hangszórókból muzsika hallatszott, a zöld gyepen pedig sok-sok kisgyermek önfeledten belefeledkezve a játékba, az életbe – mert élni olyan jó.
Nemes gesztus volt ez az emléktorna, akiket meghívtak, jöttek gondolkodás nélkül. Láthattunk itt ferencvárosi lurkókat zöld szerelésben, MTK-s kissrácokat kék dresszben, no meg sok-sok, korábbi kedvencet. Az ember csak körbepillantott a pályán, és látta, ahogy Mészöly Kálmán Bicskei Bertalannal beszélget, Komjáti András Bognár Györggyel diskurál, hogy Telek András átöleli ifjabb Albert Flóriánt, és ahogy Horváth Ferencet, az Újpest csatárát igazi barátként fogadják a fradisták.
Nagy szó ám ez, két nappal a Fe-rencváros–Újpest rangadó előtt.
No, de ezen az estén szó sem volt feszültségről, rivalizálásról, ellenségeskedésről, jóllehet a Fradi és az Újpest szurkolói is harcra készültek, ezúttal labdával, szerelésben, sportszerűen. A két szurkolói csapat meccse volt az est utolsó programja. Igazán nemes gesztus volt az Újpest hívei részéről, hogy elfogadták a fradisták meghívását, és eljöttek, emlékezve az ősi rivális klub egy esztendeje halott kedvencére. Ám addig is sok minden történt. Az utánpótlás seregszemléje után lépett zöld gyepre afféle gálameccs erejéig a Sopron és a Fradi dream team csapata. Utóbbi alakulat igazi sztárparádét jelentett Fischer Pállal, Pintér Attilával, Dzurják Józseffel, Balogh Gáborral, Wukovics Lászlóval, Goran Kopunoviccsal, Zavadszky Gáborral, Udvarácz Milánnal, Hajdu Attilával és a meghívott művészekkel, Balázs Fecóval, Hevesi Tamással, Rakonczai Imrével, és nem mellékesen ezt az alakulatot a Fradi-főmasszőr, Bodnár József gyúrta be – mint a rég szép időkben. A REAC csapatával is játszottak, az NB I B-ben remekül szereplő Mészöly Géza irányította rákospalotai csapattal.
Simon Tibor mindig is fradista volt, de fontos állomást jelentett az életében a REAC és a Sopron is.
Azt, persze, aligha hihették esztendővel ezelőtt is a résztvevők, a barátok és csapattársak, hogy 2003 húsvét hétfőjén majd azért gyűlnek össze futballozni, hogy a halott Simon Tiborra emlékezzenek. Természetesen itt volt Simi édesapja is, öltönyben, nyakkendőben, meghatottan és nem győzte megköszönni mindenkinek, hogy szerették a fiát. Ô is a könnyeivel küszködött, a kétezer nézővel együtt, amikor a meccsek szünetében mindörökre visszavonultatták azt a 2-es számú Fradi-mezt, amelyben Simi annyi, de annyi sikert érhetett meg.
A mezt visszavonultatták – Simon Tibort viszont soha nem felejtik el.
És nem csupán a transzparensre kiírt mondat miatt.