Várjuk az ankétot

Bevallom, nagyon szeretek kispesti szurkolói ankétra járni, mert ott mindig csupa jót hall az ember. A szezon előtt általában a bajnoki címről, kivételesen szomorú hangulat esetén a dobogóról beszél mindenki, míg a téli szünet után – a fél idényben összeszedett két-három győzelem miatt – ugyan kissé már ildomos változtatni a terveken, de a könnyed bennmaradás a jövő évi arannyal és kupagyőzelemmel karöltve továbbra sem lehet kétséges. Olyan jó azt a sok fátyolos szemű fanatikust látni, olyan jó a hruscsovi pártkongresszusokét elsöprő spontán tapsvihart hallani, olyan jó Pasics vagy Batrinu honosítását és válogatottbéli szereplését követelni, olyan jó a fél kispesti ifikeretben egy-egy új Puskást felfedezni, hogy bátran javasolhatom minden megkeseredett, élete értelmét nem találó embernek ezeket az ankétokat.Úgyhogy éppen itt az ideje egy újabb összejövetelnek: a kispesti hangulat kezd borongóssá válni, a februári elképzelésekből már csak a jövő évi kupagyőzelem biztos – a bennmaradás a legkevésbé sem, így most kellene néhány szép mondatot elhinteni a szurkolóknak, mondjuk, a remélt alsóházi bajnoki címről, a Gellei kapitány által szorgosan figyelt nyolc-tíz kispesti esélyeiről, vagy legalább a Sasu mellé erőnléti edzőnek kinevezett Pa-dö-dö állóképesség-gyakorlatairól, hogy aztán ismét teljes odaadással hinni tudjanak sztárjaikban.Mert momentán már senki nem hisz bennük: a szurkoló először csak bosszankodott, aztán szidta a játékosokat, majd már csak nevetett rajtuk, végül elkeseredésében át is alakította néhányuk autójának karosszériáját. Ki tudja, a sort lezárhatjuk-e ezzel, hiszen Békéscsabán a mostanság megszokott produkció bemutatásával folytatódhat a hívek még megmaradt illúziójának, illetve ezáltal a futballisták magántőkéjének rombolása. A szurkoló ugyanis kényes ízlésű, és nem érti, miért keresnek öt-hétszázezer forintot azok, akik közönségvonzónak esetünkben aligha nevezhető szakmájukban páros hétvégéken simán kikapnak, páratlanokon meg hagyják magukat porig alázni. Persze, már az sem volt világos neki, hogy egy kiesőhelyen álló klubot miért a második vonalból kell megerősíteni (igaz, legalább tudnak mesélni a várható légkörről…), illetve, miért fontos olyan, elsőligás futballistákat csomagban szerződtetni, akik ősszel már azt is fényes szakmai sikerként élhették meg, ha edzőjük felismerte őket az öltözőfolyosón. Aztán eltűnődhet azon is, hogy vajon a tulajdonos mennyire szól bele a szakmai munkába (állítólag meccsenként, a szünetben csak szűk tíz percet), vagy éppen mi igaz abból, hogy a fizetések nyilvánosságra hozatala miatt a játékosok a Győr elleni találkozóra egyfajta sztrájkot hirdettek, és miért kellett újra megbocsátani két-három, még a többieknél is kirívóan gyatrább játékot nyújtó labdarúgónak.A szurkoló azonban már kevésbé bocsát meg, várja a pontokat Békéscsabáról, ami persze nem lesz egyszerű feladat, hiszen az augusztusi, négygólos kivégzés után a Honvéd már veszített egy edzőt arrafelé. Most annyiban más a helyzet, hogy a tulajdonos karakán, nem akarja csak a szakmai stábra verni a balhét, ha ki kell valakit rúgni, hát magát is kirúgja. Így a játékosokon múlik, hogy egy-két hét múlva lesz-e még menedzsere és edzője a Kispestnek.Mert csapata egyelőre nincs.