Hiába járt Amszterdamban

Olyan lehet ez az egész, mint amikor kihagyták az utazókeretből. Futballista volt, így pontosan tudja, mit jelent, amikor az embert mellőzik. Bánfi János sok mindent átélt már az életében, ám még soha sem rúgták ki sehonnan. Most ez is megtörtént vele, bár a hivatalos verzió szerint egyszerűen és udvariasan elköszöntek tőle a Magyar Labdarúgóligánál. Hogy pontosan mit csinált ott, azt kevesen tudják, a korábbi 25-szörös válogatott védő feltűnt különböző rendezvényeken, a teremtornán például mikrofonnal a kézben afféle showmanként tevékenykedett, de a munkája ennél azért jóval sokrétűbb volt. Úgy is fogalmazhatnánk, komoly feladatokat is elvégezhetett volna, ha… Ha nem köszönnek el tőle. A szakítás az elmúlt héten történt, és a liga illetékesei arra hivatkoztak, hogy pénzszűkében vannak, így létszámleépítésre kerül sor. Az első leépített ember Bánfi János lett…– Azt az elején tisztázzuk: mi volt az ön hivatalos titulusa? Mert a látszat csalhat, és bizonyára nem lemezlovas és hangulatfelelős…– Ha azt mondom, hogy szervezési igazgató szerepel névjegykártyámon, akkor az lehet, hogy túl komolyan hangzik, hiszen én nem vagyok irodakukac. Tudták ezt a ligában is, úgyhogy engem nem is érdekelt, milyen beosztásban tevékenykedek, az volt a fontos, hogy minél több területen dolgozhassak.– Az átlagember bizonyára irigyelhette önt, hiszen a futballból élt, mégsem kerülgette infarktusveszély, mint az edzőket, senki sem kívánta a pokolba, mint mondjuk a fegyelmi bizottság tagjait, egyszóval nyugis állása lehetett. Mégis érdekelne: mi volt a konkrét feladata?– Miután nyelveket beszélek, rendszeresen utaztam külföldre, kétszer voltam Amszterdamban, és ott az UEFA által bevezetendő klublicencről hallgattam előadásokat, vettem részt továbbképzésen, tanfolyamon. Azt gondoltam, hogy ebben a feladatkörben számítanak rám, ami a klublicenccel kapcsolatos feladat, rám bízzák, és hogy e témakörbe tökéletesen beleáshatom magam. Hiszen mindenki előtt ismert, hogy a kétezer-négy–kétezer-ötös bajnoki esztendőben már kötelező lesz Magyarországon is a klublicenc. Úgy tűnik, felesleges időtöltés volt ez a részemről. – Azt akarja mondani, hogy amit eddig tanult, és amiért külföldi tanfolyamra küldték, az kárba vész? – Sajnos, úgy néz ki, hogy igen… –És ki fizette ezeket az utakat? Gyanítom, nem a saját pénzén utazgatott? – Persze, hogy nem a saját pénzemen utaztam, úgy tudom, ezeket a költségeket az UEFA téríti majd az adott ország illetékeseinek. – Egyébként meglepődött akkor, amikor megköszönték a munkáját a ligánál?– Váratlanul ért a döntés. Főleg azok után, hogy december elsején abban maradtam Szieben László ligaigazgatóval, hogy hosszú távon számítanak rám, és én így is terveztem az életemet. Aztán a februári fizetést még megkaptam, senki sem mondta, hogy János, többet kellene dolgozni, majd nem sokkal később az igazgató behivatott, és azt mondta, a továbbiakban nem tartanak igényt munkámra, mert spórolni kell. – Úgy érzi, hogy becsapták?– Nem akarok sárdobálásba kezdeni, nem az én stílusom. El kell fogadnom a liga döntését, nincs pénz, így áldozatokat kell hozni. Az más kérdés, hogy az utóbbi időben is vettek fel új embereket. – Békében váltak el?– Nézze, szép volt ez a másfél év, amit ezen a munkahelyen töltöttem, de azért a jussomra én is igényt tartok. Megfelelő fizetésem volt, de úgy gondolom, meg is dolgoztam érte. A búcsúzáskor, sajnos, nem sikerült megegyeznünk mindenben, most csak remélni tudom, hogy később ez sikerül. Ha nem, akkor… Nem is folytatom, mert bízom a békés megoldásban. Ami pedig a továbbiakat illeti, vannak lehetőségeim, több is, de ezekről egyelőre nem akarok beszélni. Annak viszont örülök, hogy sok mindent megtudtam a klublicencről… Ha valaki igényli, akkor szívesen beszélek róla.