A Loki-tábor új kedvence

Nos, a válasz roppant egyszerű: "csupán” négy gól. Egy a nyíregyházi selejtező döntőjében a Békéscsaba ellen (korántsem mellékes: ezzel nyert 2–1-re a DVSC), három pedig a terembajnokság vasárnapi fináléjában. Ennek eredményeként a Debrecen aranyérmes, Kolbe meg gólkirály lett.
"Bevallom őszintén, még álmodni sem mertem volna arról, hogy a döntő végén engem ünnepelnek majd a drukkerek – árulta el a Loki húszas számú játékosa. – Meseszerű napokat élek át, hiszen úgy érzem, megkaptam arra a lehetőséget, hogy vágyaim beteljesüljenek. Tudniillik nekem nagyon komoly céljaim vannak a labdarúgásban. Az edzéseken is azért hajtok, hogy bekerüljek a keretbe, aztán ha ez a tervem megvalósul, akkor meg azért robotolok, hogy megragadjak ott. Csodálatos társaságba kerültem, élmény itt játszani.”
Ami a döntőbeli produktumát illeti: három roppant fontos találatot szerzett. "Mondhatnám azt, hogy a ZTE elleni gólomnak tulajdonítom a legnagyobb jelentőséget, hiszen az egerszegiek iszonyú erősek voltak, de említhetném azt is, hogy az utolsó meccsen az MTK elleni találatom a legemlékezetesebb, elvégre azt mégis csak a döntőben értem el. De persze említhetném a harmadikat is… Egyébként sietve hozzátenném, ha nem én vagyok ott, hanem bármelyik csapattársam, akkor is ez a vége, vagyis a többiek olyan jól kiszolgáltak, hogy egyáltalán nem volt nehéz dolgom. A döntő előtt Selymes Tiborral még viccelődtünk is, megbeszéltük, hogy ő rúg még két gólt, én pedig egyet, így mindketten három találattal zárunk, és a jutalmat elfelezzük. Végül egyedül lettem gólkirály, de a fiúkat vendégül látom egy finom vacsorára. Ugyanis alaposan megjött az étvágyunk…”

A különdíjasok

Mint a borsodi terembajnokságok során már megszokhattuk, a döntőben különdíjakat is kiosztanak. 2003-ban a debreceni finálé legjobb kapusának a ferencvárosi Szűcs Lajost választották, míg a legjobb mezőnyjátékos az MTK futballistája, Zavadszky Gábor lett. Idén első alkalommal adták át a tragikus hirtelenséggel elhunyt Simon Tiborról elnevezett különdíjat, amely a leginkább csupaszív labdarúgónak járt: a kitüntető címet a REAC rákos betegséggel küszködő kapusa, Kövesfalvi István kapta. A három különdíjas mindegyike 250 ezer forinttal gazdagodott. A Ferencváros játékosai a bronzéremért járó pénzjutalmat Simon Tibor, Zsiborás Gábor és Fodor Imre árváinak ajánlották föl.

2x25=egymillió

Márity Miklós kezdte az "…egymillió forintos rúgás” játék fináléját. A versenyző rögvest elnyerte a közönség szimpátiáját – egy 13 éves tanuló kocogott ugyanis a műfűre, sőt, a REAC-drukker fiatalember 20 méterről a gólvonal mögé ívelt. Takács Bálint következett, és a budapesti villanyszerelő is megtette azt, amit az előtte próbálkozó, azaz 20 méterről betalált. A hévízi Rédei Attila 20 méterről nem talált a kapuba, a sza-kolyi pedagógiai asszisztens, Palaga Péter viszont emelte a tétet, 25 méternél tette le a labdát, és a hálóba emelt. Erről a távolságról próbálkozott a hajdúböszörményi bútorasztalos, Sajtos Csaba is, de ő nem járt sikerrel. Egy 19 éves szakács, Szemerédi András zárta a sort, de a Fradi-szurkoló (a hazai tábor kitörő örömére) 25 méterről nem tudott a kapuba lőni.
A második körben visszafelé haladtak a versenyzők. Szemerédi András 35 méterről lőtt a hálóba, Sajtos Csaba 40 méterről sem volt eredményes, Palaga Péter következett, és mivel 25 méterről másodszor is a gólvonal mögé lőtt, 50 méteres összteljesítménynyel a szakolyi fiatalember vette át a vezetést. Takács Bálint és Márity Miklós egyformán 35 méterről próbálkozott – hiába, így a 27 éves pedagógiai asszisztens Palaga Péter nyerte az egymillió forintot.