Kosárlabda: Somogyi Ádám megkedvelte Szolnokot, marad

– Egyértelmű volt, hogy Szolnokon marad azután, hogy szenzációs fél idényt töltött a bajnoki címet három-nullás söpréssel a címvédő Falco ellen elhódító együttesben?     
– A szolnoki kosárlabda-kultúra, a tradíció, a vezetők profizmusa, a szurkolók elkötelezettsége mind-mind elősegítette a döntésemet – válaszolta a Nemzeti Sportnak a 25. életévét hétfőn betöltő Somogyi Ádám, az idén a klub kilencedik bajnoki címét megszerző NHSZ Szolnoki Olajbányász válogatott hátvédje, aki újabb egy évre aláírt a klubhoz. – Számomra nagyon szimpatikus a közeg, szeretem az embereket, akik a klubnál dolgoznak, és a várost is megkedveltem. Izgatottan várom a folytatást, és örülök, hogy maradok. Nyilván az sem mellékes, hogy ősszel a Bajnokok Ligájában indulunk, ez is a hosszabbítás mellett szólt.

– Oliver Vidin, a sikerkovács, aki az előző másfél évben kupát és bajnoki címet nyert a csapattal, távozott, a bosnyák Vedran Bosnic érkezett a kispadra. Egyeztetett már az új edzővel?
– Természetesen, az ő személye is egy plusz oka volt annak, hogy ismét aláírtam. Mielőtt bejelentették az érkezését, személyesen is beszéltünk, rendkívül szimpatikus volt, azt meg már tudtam, hogy felkészült, jó edző.

– Térjünk vissza a bajnoki döntőre, amely után önt a sorozat legértékesebb játékosának választották, és amellyel kapcsolatban sokan úgy vélik, akkor dőlt el, amikor a második meccsen Bojan Szubotics dudaszós triplájával két ponttal győztek a Tiszaligetben.
– Mindenkinek megvan a joga a véleményéhez, de azt állítani, hogy egy dobás döntött, nem igaz. Kétszer nyertünk Szombathelyen majd’ húsz ponttal, s nyilván fontos lépés volt a bajnoki cím szempontjából a hazai meccs is, de a sportban sincs értelme a „mi lett volna, ha” kezdetű kérdéseknek. Ráadásul a harmadik meccsen a szombathelyiek minden mindegy alapon mindent megpróbáltak, mégis simán győztünk, szóval nincs miről beszélni.

– Csak februárban csatlakozott a kerethez, de hamar kulcsjátékossá vált. Mitől feküdt ennyire önnek a Szolnok játéka? A playoffban már szinte lubickolt a szerepkörében…
– Olyan játékosok, edzők és stábtagok közé kerültem, akiknek a győzelem volt a legfontosabb, de rugalmasak voltak, képes volt mindenki változtatni a saját stratégiáján a jó eredmény érdekében. Intelligens játékosokból állt a keret, akik nemcsak játszották, hanem értették is a kosárlabdát, mindenki megértette a szisztémát, és nem akadt olyan, aki szembement volna a közös elképzeléssel. Mindenki tudta, mi a felelőssége és a dolga, s elfogadta.

– Mennyire volt nehéz újra felépítenie önmagát az érkezést követően, hiszen előtte perceket vagy annyit sem játszott a spanyol Rio Breogan együttesében?     
– Jó kérdés… Én azt éreztem Spanyolországban is, annak ellenére, hogy keveset játszottam, hogy sok tudással és tapasztalattal gazdagodtam. Persze volt játékhiányom, vissza kellett szereznem a formámat és felépítenem az önbizalmamat, ebben sokat köszönhetek Vidinnek, aki kiállt mellettem, még azután is, hogy az elején voltak gyengébb meccseim. No meg jár a köszönet a csapattársaknak, akik biztattak a rosszabb pillanatokban. Ennek a gárdának az volt a titka, hogy nem volt kötözködés, rendre átsegítettük egymást a rosszabb periódusokon, meccseken.

–  A döntő óta négyből három légiós, a montenegrói Bojan Szubotics, a kanadai Fardaws Aimaq és a szerb Sztrahinja Jovanovics is távozott, utóbbi ráadásul a Falcóhoz, ami kisebb közfelháborodást keltett a városban, mert a két klub rivalizálása miatt erre alig akadt példa a múltban…
– Ilyen az élet, vannak dolgok, amelyeket nem tudunk kontrollálni. Kétségtelen, ez a bajnoki idény örök kötődés közöttünk. Egy szuper idény után a legtöbb játékos ára megemelkedik, nehéz döntéseket kellett meghoznia a vezetőségnek. Jó volt velük együtt játszani, s csak a legjobbakat kívánom nekik a jövőre. Jovanovics távozásával kapcsolatban sem tudom a részleteket, s nem tisztem megítélni. Nem tudhatjuk, mi áll a döntése mögött, ő győztes alkat, csupa szív ember, sok sikert kívánok neki Szombathelyen.

–  Szerdán sorsolják a csoportokat a Bajnokok Ligájában. Mire számít, miben reménykedik?     
– Én személy szerint örülnék, ha egy spanyol csapat is a mi kvartettünkbe kerülne vagy a német Alba Berlin, amely nemrég még az Euroligában szerepelt. Minden meccset meg akarunk nyerni, csodák pedig vannak, tehát jöhet bárki! Azt még hozzátenném, hogy ha a Badalonát megkapnánk, gyerekkori álmom teljesülne, mert Hanga Ádám ellen játszhatnék nemzetközi kupameccset. Spanyolországban már egyszer lett volna lehetőségem bajnokin ellene kosarazni, de sajnos az edzőm nem küldött pályára… Nagyszerű lenne Magyarországon találkozni vele a parketten ellenfélként, s így a magyar nézők is láthatnák itthon Ádámot.