A lettek nem bízták a véletlenre.
A leginkább katonai repülőtérre hasonlító, menetrendszerű járatokat nem is fogadó ventspilsi leszállópálya csöppnyi, ám modern épülete előtt a helyi televízió várta a Szolnoki Olaj KK különítményét, amely magyar idő szerint délután negyed ötkor magángéppel érkezett meg. A tévések azonnal mikrofonvégre kapták Trotter Obie-t, a magyar együttes irányítóját, és a továbbjutási esélyekről faggatták. A stábtagok a villáminterjút követően elmondták, nagy csatára számítanak, és persze lett továbbjutásban reménykednek, mondván: az idén csak összejön végre. A Ventspils ugyanis tavaly a final four előtti utolsó akadályban botlott el a belga Ostende ellen.
„Gyorsak, és rohannak megállás nélkül" – mondta Trotter még a repülőn, majd felidézte, hogy a hazaiak egyik legjobbja, a sorozat 13. legeredményesebb dobója, a meccsenként 15.6 pontot átlagoló amerikai Jahmar Young ellen játszott már egyszer felkészülési meccsen. Persze a hátvéd mellett van még klasszisa a letteknek, főleg Young honfitársai, Steven Gray, Samuel Willard, Todd Abernethy és a washingtoni születésű, de elefántcsontparti Mamadi Diane, és akkor még a lett válogatottakat nem is említettük...
„Meg kell próbálni, nem lehetetlen még akkor sem, ha egyszer idegenben is győzni kell a továbbjutáshoz" – tette hozzá Trotter.
Reméljük, az északkeleti túra első és utolsó meglepetése a különgép látványa volt Báder Mártonék számára: az aranylila-sárga, 31 személyes, propelleres Dornier 328-as utasszállítóval szemben több játékosnak is fenntartásai voltak. Ám a kétségek hamar elillantak, miután a kisgép zökkenőmentesen falta a kilométereket, a parányi folyosón pedig elfért a kisasztalként szolgáló orvosi ládika, amelyen Horváth Ákosék csaknem három órán át pókerezhettek.
Eközben Vereb József technikai vezető az európai szövetség négyesdöntő-rendezésre kiírt feltételeit lapozgatta – na, nem mintha elbizakodott lenne az együttes.
„Hol az az egy győzelem?" – hűtötte le a kedélyeket a betegségéből már felépülőben lévő Pór Péter edző, aki a gyomrát megtámadó vírus miatt négy napig a játékosok közelébe sem ment. Persze érdemes volt megnézni, milyen követelményeknek kell megfelelnie annak, aki final fourt akar rendezni. Nos, szolnoki továbbjutás és pályázókedv esetén a játékvezetői öltözőbe még csak-csak jutna két tekercs vécépapír, de hogy honnan lenne a Tiszaligeti Sportcsarnokban hirtelen négyezer férőhely, kilenc ülőhely a zsűriasztalnál és pénz majdnem hetven vendég elszállásolására, azt nem tudni, és korai is vele foglalkozni.
Azzal már időszerűbb, miként lehetne még egy bravúrt végrehajtani, hogy folytatódhasson az álomszerű menetelés. A szezonban eddig kettőt tudott megnyerni hét idegenbeli meccséből az Olaj, amely negyeddöntőbe jutásával az elmúlt húsz év legkiemelkedőbb magyar eredményét jegyzi a férfiaknál a nemzetközi porondon.
„Jól kell játszani, lelassítani őket, s élni a lehetőségekkel. A csapat átérzi a súlyát az eddig elérteknek, és annak is, amit még elérhet. A lettek a favoritok, de odatesszük magunkat" – mondta Pór, majd megtartotta az együttes hétfő esti edzését.