Nincs helyünk az Eb-n! Az „öreg” portugálok elvertek minket

„Remélem, most mi okozunk meglepetést a portugáloknak – mondta Mészáros Lajos, a magyar válogatott szakmai igazgatója a sorsdöntő mérkőzés előtt. – Alaposan kielemeztük a játékukat, az edzések pedig kifejezetten jól sikerültek. Úgy tűnik, a társaságnak sikerült függetlenítenie magát attól a ténytől, hogy két szerencsétlen vereséget szenvedett eddig. Sérültünk nincs, a csapat számára csakis a győzelem az elfogadható."

Erre mondják, hogy kapufa! Lehet, hogy nagyon feltérképeztük a portugálokat, de hogy nem tudtunk mit kezdeni velük, az is biztos. A magabiztos magyar nyilatkozatokkal ellentétben a portugál volt az igazi csapat a pályán. A mieink a játék valamennyi elemében alulmaradtak a többnyire harminc éve fölötti luzitán kosarasokkal szemben. Az igazság az, hogy egy pillanatig sem volt esélyünk a győzelemre. Maximum, ha a mérkőzés elején összeszedett 3–0-s előnyünkkel kibekkeltük volna a „maradék" 39 percet. Kosárlabdában ugyebár erre kevés az esély...

Pedig az egyetlen esélyünk lett volna, ha a mai mérkőzésen legyőzzük a portugál csapatot. Tudtuk, hogy ellenkező esetben a magyar válogatott nélkül rendezik meg az Európa-bajnokságot, ugyanis a finneknek és a portugáloknak is két győzelmük lenne, míg nekünk egy sem, s már csak a finnek ellen játszunk egyszer idegenben. Azóta kiderült: azon a mérkőzésen a tét biztosan nem fogja rányomni bélyegét a magyar játékosok teljesítményére...

1. NEGYED

Az első kosarat Horváth Ákos szerezte, ami után a portugálok egy támadás alatt legalább négyszer visszaszerezték a saját lepattanójukat, a negyedik-ötödik próbálkozásra pedig már ők is sikeres hárompontos dobást hajtottak végre. Majd a következőből még egyet. Ekkor felrémlett a portugáliai mérkőzés, amikor 12 triplájuknak is köszönhetően megvertek minket. Az első percekben nagyon kapkodott a magyar válogatott, emiatt ötpontos hátrányba került. 3–8

A negyed feléhez érve a magyar csapat nem tudta csökkenteni hátrányát, köszönhetően az újabb portugál hármasnak is, amit Filipe da Silva „kézbesített". A kivédekezett támadásoknál pedig rendre a portugálokhoz került a lepattanó, így gyakran többször próbálkozhatott a vendégcsapat. Joao Santos kosara után már nyolc ponttal vezetett az ellenfél. 8–16

16–11-es portugál vezetésnél érezte úgy Dzsunics Braniszlav, hogy itt az ideje időt kérni, ami némileg be is jött. A pauza után Trotter Obi gyönyörű betörésével zárkózott is a magyar csapat. A lepattanózásban azonban csak nem tudtunk fejlődni. Keller Ákos emberrel bedobott kettese és az azt követő sikeres büntető nagyon jókor jött. Egy perccel a negyed vége előtt kétpontosra csökkentettük a hátrányunkat, majd Báder Márton büntetőivel egalizáltunk is. Egy negyed után a portugálok vezettek egy ponttal. 19–20

2. NEGYED

A második negyed eleje a kihagyott hármasok percei voltak. Horváth kettő, Hanga Ádám egy kísérletet hibázott el, de szerencsére a másik oldalon Tavares is kétszer hibázott. Sajnos azonban a portugálok rendezték előbb a soraikat. Paulo Cunha hármasára, Tavares kettő és Cláudio Fonseca egy darab kettesére egyáltalán nem érkezett válasz, így Dzsunics ismét időt kérhetett. A magyar válogatott teljesen leblokkolt, gödörben volt. 19–29

Ezúttal az időkérés sem használt. A portugálok a folytatásban is sokkal lendületesebben játszott a mieinknél. Elméletileg nekünk kellett volna rendre leindítani őket, ehhez képest ők szereztek könnyű pontokat. Mi a palánk alól sem tudtuk értékesíteni a legígéretesebb helyzeteket sem, a távoli próbálkozásaink pedig néha gyűrűt sem találtak. Ráadásul Trotter és Hanga egyéni megmozdulásai sem sikerültek. 25–42

Ébresztő, ébresztő! – hallatszott a szolnoki nézőtérről. (És ezúttal a nyomdafestéket tűrő bekiabálást említjük...) A szurkolóknak igazuk volt: az első félidőben harmatgyenge teljesítményt nyújtott a magyar csapat. 28–45

3. NEGYED

A harmadik negyedben reménykedtünk, hogy megváltozik a játék képe, és szép lassan (vagy inkább gyorsan...) zárkózunk a portugálokhoz. Ehhez képest Elvis Evora kosarával először a mérkőzésen már húsz pontra nőtt a különbség a két csapat között. A magyar reményeket ezután Horváth triplája éltette. Na persze nem sokáig. A játékrész közepéhez érve még mindig 19 pont volt a hátrányunk. 33–52

Aztán mégiscsak megérkezett valahogy a mérkőzésbe a magyar válogatott. Hanga Ádámot is lassan fel lehetett fedezni a pályán, miután átaludta az első két és fél játékrészt. A magyar szinten klasszisnak nevezhető kosaras vezérletével pedig a harmadik negyed végére lőtávolon belülre kerültünk a portugálokkal szemben – igaz, a hajrában elhibázott két nagyon fontos büntetőt a San Antonio által draftolt kosaras. 45–55

4. NEGYED

Az utolsó negyednek minden mindegy alapon vágott neki a magyar válogatott, amelynek ugyebár hat ponttal kellett volna győznie, de egy minimális különbségű sikerrel is legalább a matematikai esélye megmaradt volna az Európa-bajnokságra Báder Mártonéknak (ez esetben Finnországban mindenképp nyernie kellett volna a kvalifikációhoz).

A magyar csapatjáték azonban továbbra sem volt gördülékeny. A többnyire harminc év fölötti portugál játékosok sokkal dinamikusabban mozogtak a mieinknél, és újra elkezdték növelni előnyüket. Joao Santos pontjainak köszönhetően öt perccel a vége előtt már nem az volt a kérdés, hogy melyik csapat nyer, hanem, hogy a portugálok mennyire akarnak minket megalázni. 48–64

Szerencsére nem akartak. Éppen ezért a végén még sikerült kozmetikázni az eredményt. Végül csak kilenc ponttal kaptunk ki, ami a mérkőzés összképét tekintve a magyar csapatra hízelgő.

Ami biztos: nem leszünk ott az Európa-bajnokságon, de a látottak alapján talán jobb is ez így. Még egy meccset le kell játszanunk a pótselejtezőn, a finnországi mérkőzés azonban már mindkét csapat számára tét nélküli lesz. A finnek és a portugálok ott vannak az Eb-n, mi nem. 57–66