– Talált már szakmai okokat a sikertelenségre?
– Azt hiszem, most még nem érdemes szakmázni, de az biztos, hogy mindkét riválisunk csapatként jobban működött, egységesebb játékot mutatott. Nekünk nem sikerült azt játszani, amit szerettünk volna, ez lett az eredménye. Lehetne elemezni napokig a történteket, de először mindenkinek magába kell néznie, én ezt teszem.
– Lehet, hogy nem volt alkalmas a keret arra a gyorsindításos játékra, amelyet a szakmai stáb megálmodott?
– Ezt nem az én kompetenciám elemezni. A keret alkalmas lett volna arra, hogy eljusson az Eb-re, az eredmények mégis azt mutatják, valami hiányzott. Hogy mi, azt nem tudom egyelőre megmondani.
– Kívülről úgy tűnt, nem volt igazi vezére a csapatnak. A kulcsjátékosok közül sohasem ment egyszerre többnek jól a játék.
– Ez igaz. Nem volt olyan játékosunk, akinek lett volna két-három jó mérkőzése egymás után. Az okát ennek sem értem, nehéz rá választ találni.
– Dzunics Braniszlav szerint ebben a csapatban még több ciklus is benne lehet. Igaza van?
– Ezt a négy meccset villámgyorsan el kell felejteni. Mindenki előtt nagy feladatok állnak a klubjában, nincs megállás, de most nehéz továbblépni. Mondtam már korábban: ez a kudarc nem ma vagy holnap fáj, hanem több év múlva is.
– A fájdalmat enyhítheti, ha a következő kvalifikációt sikerrel veszi a csapat?
– Erről még korai lenne beszélni, hiszen nem tudjuk, hogy a selejtezőket legközelebb milyen szisztémában bonyolítják le. Az biztos, hogy luxus volt nem élnünk ezzel az eséllyel.
