Többször is továbbjutásra állt a magyar válogatott, ám végül ismét kikapott

Az első két mérkőzésén sima vereséget szenvedett a magyar csapat, amelynek ennek ellenére volt esélye a továbbjutásra az utolsó csoportmérkőzése előtt. Ehhez „mindössze” a lengyeleket kellett volna megverni, legalább tíz ponttal (kilencpontos siker esetén bonyolult számolgatás vette volna kezdetét).

Egyértelműen kijelenthető, hogy ezúttal kezdtek a legjobban a magyar lányok a torna során, a magas lengyelek ellen rá voltunk kényszerítve a pontos dobásokra, mert elvileg a támadólepattanókban nem nagyon bízhattunk. Szerencsére az első két meccsen tapasztaltnál lényegesen jobban céloztunk, és bár néha bántóan könnyen törtek be a palánkunk alá a lengyelek, összességében védekezésben is sokkal stabilabb volt a csapatunk.

Az első negyed utolsó másodpercében Honti Kata hárompontosa nem ért célba, ám így is mi vezettünk 16–13-ra.

A folytatás még biztatóbbra sikerült, Vajda Anna a hátán vitte a csapatot, mellette pedig Fegyverneky Zsófia játszott még nagy kedvvel, bár ez néha érthetetlen hibákkal párosult nála. Honti Kata betörése után már nyolc ponttal vezettünk (25–17), amire a lengyel edző időkéréssel válaszolt. Ezt követően ugyan Vajda triplájával már továbbjutásra álltunk, ám zsinórban tíz pontot szereztek a lengyelek, így kezdhettünk mindent elölről.

Szerencsére a lányok nem zavarodtak meg, és a nagyszünetig Fegyverneky hármasával és Vajda ziccerével sikerült hatpontosra növelnünk az előnyt (33–27).

A harmadik játékrész remekül kezdődött számunkra, ismét tíz pont volt a két csapat között, a folytatás viszont rémálomszerűre sikerült. Támadásban tehetetlennek bizonyultak a mieink, a lengyelek pedig ezt kihasználva fokozatosan csökkentették a különbséget – a sérüléssel küszködő Agnieszka Bibrzycka is gyorsan szerzett öt pontot –, a 28. percben pedig már ők vezettek (41–42). Bujdosó Nóra kosarával ugyan újra nálunk volt az előny, de az utolsó tíz percben is hatalmas feladat várt a Rátgéber-csapatra.

A hullámvölgy után ismét egy hullámhegy következett a mieinknél, 7–0-ra nyertük a záró negyed első három percét, így 50–42-nél egy hajszálnyira voltunk a nekünk kedvező eredménytől. Ahelyett azonban, hogy a lengyelek megtörtek volna, mi kezdtünk el érthetetlen hibákat elkövetni, majd néhány lengyel kosár után egyre kapkodóbbá vált a játékunk.

Egy perc 54 másodperccel a vége előtt így ismét egálra álltak a felek, 52–52-nél Rátgéber László időt kért. A taktikai megbeszélés sajnos már nem segített, a véghajrá a lengyeleknek sikerült jobban, akik így végül 60–53-ra megnyerték a találkozót.

Ez azt jelenti, hogy a magyar csapat három vereséggel a negyedik helyen végzett a B-csoportban, így véget ért számára a torna.