De vajon tényleg a legjobbak-e? Megállja-e a helyét a válogatottak szó szinonimájaként használt kifejezés?
Röviden válaszolva: nem. Mert bár akik elkezdték a gyakorlást, nem rossz játékosok, a vitathatalanul legjobb, Dávid Kornél nincs és nem is lesz közöttük, miként a tán második legismertebb, Gulyás Róbert sem. A rutinos magas emberek már nem vállalták a válogatottságot, illetve a vele járó kellemetlenségeket: nyaruk, szabadságuk egy részének feláldozását. Nem jelent meg az első edzésen Báder Márton, Czigler László és Németh István sem – ők azonban igazolt hiányzók, később mind a hárman csatlakoznak a kerethez. A március 27-én kinevezett kapitánynak tehát kompromisszumokat kellett kötnie, azaz hasonló gondokkal küzd, mint elődje. Vészes „alapanyaghiányban” szenvedve kell várat építenie, továbblépnie csapatával a pótselejtező nem éppen könnyű A-csoportjából. És ha nem sikerül, semmi szín alatt sem szabad kiesni a földrész A-divíziójából. Ez a minimális kívánalom, mert a második vonalból már nem vezet egyenes út az Eb-re, onnan már nincs lejjebb.
Nos, sem Bosznia, sem Bulgária nem lebecsülendő ellenfél, márpedig augusztusban velük kell megküzdeni a pótselejtező oda-vissza vágó rendszerű körében. A jelenleg 13 kosarast számláló keretnek keményen kell dolgoznia, nehogy elszaladjon mellette a kontinens középmezőnye is!
Az élvonalat már 1999 óta hiába üldözzük – akkor vettünk részt legutóbb az Eb-n.
A keret
Bencze Zoltán (26), Ferencz Csaba (–), Fodor Márton (17), Grebenár Péter (20), Hendlein Roland (6), Horváth Ákos (28), Horváth Zoltán (23), Kámán Tamás (57), Molnár András (16), Simon Balázs (50), Simon László (–), Vavra Péter (–), Wittmann Krisztián (–)