Aranykapuban a Pécs

Pécsi támadással, ám rendhagyó módon Iványi eladott passzával indult a mérkőzés. Ezt a hazaiak köszönték és vezetést szereztek. Döntetlenszagú volt az első játékrész, amelyben bátran, ám nem túl pontosan támadtak a játékosok, miközben a védekezés egyik oldalon sem vált határozottá. Így egypontos vendégelőnnyel ért véget az első felvonás.

Minden bizonnyal a kisszünetben a védekezés fontosságára hívták fel az edzők játékosaik figyelmét, hiszen mindkét oldalon nehezen indult meg a pontgyártás a második negyedben. Bár a vendégek öttel is elhúztak a negyed közepén, a végén a hazaiak plusz néggyel zárták a felvonást, így a nagyszünetben három pont volt az előnyük.

A jó iramú, színvonalas, több látványos támadást hozó mérkőzésen a pécsiek alaposan összekapták magukat a második félidőre, hiszen amíg az első két negyedben összesen 33 pontot szereztek, a másodikban 50-nel zártak. Méghozzá igazságos elosztásban: a harmadik és a negyedik negyedben is 25-25 pontot dobva.

És hogy mit csináltak mindeközben a hazaiak? Ők egy kicsit visszavettek az eredményességből: az első félidőben 36, majd a másodikban 33 pontot szereztek és ez döntőnek bizonyult a végeredményt illetően.

A vendég pécsiek megérdemelten nyerték a találkozót, még ilyen különbséggel is, csapatként kiválót alkottak ismételten, miközben a hazaiak a második félidőben nem tudtak egyenrangú partnerei lenni az esélyesebb csapatnak. A záró negyedben mindössze tíz pontra (!) voltak képesek.

Hejková mester együtteséből egy igazi vezéregyéniség hiányzott ezen a találkozón, akinek teljesítménye a többieket is magával ragadta volna. A mérkőzés végén a soproni játékosok sokkal keserűbbek voltak, mint az egy vereség után elvárható lenne, de minden bizonnyal ők is tisztában vannak azzal: 0-2-ről ez ellen a Pécs ellen felállniuk majdhogynem megoldhatatlan feladatnak tűnik. Ráadásul a folytatás idegenben, ahol riválisuk hazai szurkolóik előtt ünnepelhetik újabb bajnoki címüket.