Fontos változás történt Keller Annamária életében. A pécsi női kosárlabdázás egyik ikonja - aki 11 évet húzott le a baranyai megyeszékhelyen - nagy döntést hozott. Elszerződött szeretett klubjától, amelyhez annyi éven át hűséges volt, és Miskolcon rendezkedik be, ahol sok játéklehetőségre és bizalomra számít.
Keller (szemben): „Kevés lehetôséget kaptam, képes lettem volna többet is játszani” (Fotó: Czagány Balázs)
Keller (szemben): „Kevés lehetôséget kaptam, képes lettem volna többet is játszani” (Fotó: Czagány Balázs)
- Meglepő döntést hozott. A pécsi szurkolók megszokhatták, hogy amióta eszüket tudják, a tízes mezben ön lép pályára. Mi volt az a tényező, amely miatt úgy döntött, hogy nem folytatja tovább a Rátgéber-csapatban? - Minden a sérülésemből fakad - felelte Keller. - Amiatt alakult úgy az elmúlt egy évben az életem, amire nem igazán számítottam. Kevés lehetőséget kaptam, de én úgy érzem, képes lettem volna többet is játszani. Nagyon nehezen viseltem a mellőzést, és úgy gondoltam, ha játszani szeretnék, váltanom kell.
- Mit gondol, miért nem kapott játéklehetőséget az elmúlt idényben? A hírek szerint teljesen rendben volt már a lába, és fizikailag is utolérte egykori önmagát… - Meglehetősen kétélű dolog ez. Egyrészt egy sokáig sérült játékost nagyon nehéz visszaépíteni a rendszerbe, viszont ha másfelől nézzük, akkor azt kell mondanom, nem lett volna kockázatos újra játékba dobni, hiszen tizenegy éve a PVSK-ban kosarazom, ismerem a csapat minden rezdülését. A gyógytornám tökéletes volt, sikerült az elsorvadt izmokat is visszapakolni magamra, úgy vélem, ment volna a játék. Úgy éreztem, lemondtak rólam.
- Ön akart mindenképp eligazolni vagy a klub nem hosszabbított szerződést? - Egyértelművé vált számomra, hogy nem igazán számolnak velem a jelenben és a jövőben sem, ezért nagyon gondolkodtam rajta, hogy mennem kell. Aztán a vezetőség csak megkönnyítette a döntésem, mondván, kölcsön akarnak adni egy kisebb csapatnak, amelynél akár negyvenperces játékos is lehetnék. Akkor éreztem, hogy pont most jött el a váltás ideje.
- Miért éppen a Diósgyőrt választotta? - A miskolciak már nagyon régóta ostromolnak. Király Sándor idejében is megkerestek háromszor, még Honos Péterrel is tárgyaltam annak idején. A szezon végén megpendítettem, hogy elmegyek - mellesleg eredetileg külföld szerepelt a terveim közt -, aztán a DKSK lecsapott rám. Nagyon várom már, hogy új csapatomnál legyek, bár kissé félek is tőle. Tudja, új környezet, a várost egyáltalán nem ismerem, de a családom és a barátaim úgy gondolják, hogy jól döntöttem, és valahogy bennem is ez az érzés mocorog.
- Mit vár a folytatástól? - Szerintem nagyon jó, meglepetésre mindig kész csapat lesz a DKSK. Ha nem is leszünk világverő egylet, azért a döntőbe szerintem eljuthatunk. - Mondjuk, a PVSK ellen… - Ebben az esetben arra kell majd vigyáznom, hogy ha a pécsi csarnokban játszunk, és esetleg lecserélnek, ne a hazai kispadhoz menjek…. Egyelőre az a fontos számomra, hogy érezzem a bizalmat és tudjam, hogy minden körülmények között számítanak rám. Szeretnék stabil játékos lenni a Diósgyőrben, és elkerülni az olyan hullámvölgyeket, amelyek Pécsett jellemzőek voltak rám.