Páratlan év, páratlan csapat

Ami a döntőt illeti: Fehérvárott bizonyára nem mennek el szó nélkül amellett, hogy a péntek esti (netán éjjeli, megítélés kérdése, ki hogyan tekint a tíz körüli zárásra) fárasztó csata után 16 órával újra pályára kellett lépniük Góbiéknak, ami kétségkívül nem kímélő program, különösen úgy, hogy az Univer ellen hatalmas iramú meccsen jutott tovább az Alba.

Az Atomerőmű annyival feltétlenül kedvezőbb helyzetben volt, hogy korábban is kezdett, s könnyebben is nyert; persze, ez semmit sem von le a Zsoldos-csapat érdemeiből.

De nézzük, miképp alakult a finálé!
Alaphangnak megtette, hogy a három szürke ruhás 133 másodperc alatt befújta az ötödik személyi hibát is az Albacompnak - köztük egy sportszerűtlen hiba Nisavics ellen -, amit Farkas edző tett szóvá nem minden alap nélkül, ugyanakkor kétségkívül az első negyedben még szokatlan hevességgel. Technikai lett a vége Farkasnak, aki majd felrobbant az oldalvonal mellett, s a félősebb szurkolók már azt fürkészték, van-e szívspecialista a csarnokban. Szerencsére, ahogy jött, el is múlt az indulat, s az effajta közjátékok helyett a pályára terelődött a figyelem.

Érdekes módon az Albacomp tette túl magát előbb a történteken, míg a hazai oldalon ritkán tapasztalható dekoncentráltság lett úrrá. Az Atomerőmű jószerével minden dobást elrontott, nem úgy, a Spivey, Younger, Góbi trió - ezért alakulhatott ki néhány pontos Alba-előny.

A második felvonásban azután valamelyest összeszedettebbé vált az ASE, és Sitku gyorsan összehozott tíz pontjával megkezdte a felzárkózást. A túloldalon egyszemélyessé vált a csapat: Spivey 14 pontot jegyzett, mellette mindenki más összesen kettőt (!) tíz perc alatt.

Aztán a harmadik szakasz első perceiben már ő sem villogott. A hazai alakulat szédítő rohanással 15 pontot dobott zsinórban, miközben odaát semmi, de semmi sem sikerült. Meglehet, a péntek esti csata vett ki túl sokat a fehérváriakból, netán valami más oka volt, de a szünet után nem igazán emlékeztetett kosárlabdacsapatra az Albacomp.

Legalábbis jó csapatra nem…
A paksi fiúk köszönték szépen a lehetőséget, és gálázásba kezdtek. Kiss, Mészáros és Sitku hárompontost dobott, s elkapta a fonalat Monroe is. Innentől kezdve már nem volt megállás, az Atomerőmű szárnyalt, és a székesfehérváriak a lelkük mélyén érezték, ebből már nem lesz kupagyőzelem.

A slusszpoén mindent elárult a harmadik és a negyedik felvonásról: másodpercekkel a vége előtt a mezőny legmagasabbja, Czigler állt bele egy triplába (az eredményt ne firtassuk…). Ekkortájt már a vonal mellett ünnepelt a paksi tábor, imitt-amott pezsgősdugók repkedtek, és kezdetét vette az ünneplés. ---- Zsoldos András: - Fantasztikus hittel és lelkesedéssel játszottak a játékosaim, nagyon büszke vagyok a csapatomra. Szeretném külön is megköszönni a fiúknak és lelkes szurkolóinknak, hogy hozzásegítettek pályafutásom első Magyar Kupa-győzelméhez. Boldog vagyok.

Mészáros Zalán: - Alaposan megdolgoztunk ezért a győzelemért. Szerintem az döntött a javunkra, hogy a többnyire száz pont felett dobó Albacompot sikerült hetven pont körül tartanunk. A csapat nevében is köszönjük szurkolóinknak, Paks város és az Atomerőmű SE vezetőinek, hogy hazai környezetben szerezhettük meg harmadik kupagyőzelmünket.

Losonczy Árpád, 115-szörös válogatott játékos: - Nagyon kemény meccs volt. Ezek a fiúk már sokkal erősebbek, mint mi voltunk annak idején, ilyen védők mellett csak a legjobbak képesek trükköket bemutatni. Színvonalas küzdelem volt, tetszett.

Góbi Henrik: - Ugyan a szünetben megbeszéltük, hogy ugyanúgy játszunk tovább, mint az első két negyedben, de úgy látszik, az öltözőben maradtunk. Kísért a múlt, hiszen tavaly a bajnoki elődöntőben hasonló hibákat követtünk el.

Tóth János, az Atomerőmű SE szakosztályelnöke: - Az utóbbi időben kétévente megnyertük a kupát, remélem, ebből rendszert csinál a csapat… Hihetetlenül boldog vagyok, és büszke a fiúkra.

Kiss Zsolt: - Sokakkal ellentétben a csapaton belül nekem ez az első kupagyőzelmem, s most már átérzem, miről is meséltek a többiek. Csodás érzés, az biztos. Nehéz volt az első félidő, de varázslatos harmadik negyedet produkáltunk, ez döntő volt.

Zoran Nisavics: - Néhány perc megpecsételte a sorsunkat. A péntek esti elődöntő után elképesztően fáradtnak éreztem magam, és szerintem a többiek sem voltak fittek.

Mészáros Lajos, a honi szövetség szakmai alelnöke: - Színvonalas csata volt. A zónájával megfogta az Atomot az Alba, később viszont bejöttek a paksi kontrák.

Halm Rolland, az Albacomp markentingmenedzsere: - Az első félidőben jól játszottunk, de sajnos fordult a kocka… ---- - Nagy buli volt?
- Csak szolid. A gyerekek mellett nem hajlik el az ember - válaszolta Sitku Ernő, a döntő hőse.
- Jól láttam, hogy elérzékenyült a meccs után?
- Öreg vagyok én már ehhez…
- Azért csak örült a sikernek.
- Persze, hogy örültem. És azért is nagyon boldog vagyok, hogy ilyen meccsen sikerült megszereznünk a kupaaranyat. Szenzációs harmadik negyedet produkáltunk.

- Érdekes volt látni, hogy külön-külön megünnepelte szinte minden találatát.
- Tudja, nem úgy alakult eddig az évad, ahogy terveztem, úgyhogy nagy szükségem volt erre a sikerre és erre a teljesítményre.
- Ezután már nem lesz gond a formával?
- Könnyű lenne azt mondanom, hogy nem. Igyekszem állandósítani ezt a játékot.
- A kupagyőzelem jó alaphang a szerdán kezdődő bajnoki negyeddöntőre, nem igaz?
- Kétélű fegyver ez: önbizalom-növelő is lehet, elbizakodottá is tehet. Ám azt hiszem, esetünkben ez utóbbitól nem kell tartani, hiszen még nem végeztük el a feladatunkat. Azon leszünk, hogy begyűjtsük a bajnoki aranyat is.