Érem nélkül maradt a PVSK

Az sem hatott meglepetésként, hogy Koraljka Hlede civilben üldögélt a kispadon, mert már szombaton híre ment vádlisérülésének, ezért Fegyverneky Zsófia kezdett kettes poszton a MiZo-Pécsi VSK-ban. Méghozzá igen aktívan. A harmadik percben már a második gól jó plusz egyes kombinációjánál tartott, azonban személyi hibából is volt már neki kettő.

Szerencsére a csapat egészén is úrrá lett ezután a tevékeny hangulat, az eltökéltség mindenkire átragadt, és ez olyan teljesítményt eredményezett, amellyel már a negyedik percre tízpontos előnyt szerzett magának a magyar bajnok. A védekezés például anynyira jól ment, hogy egy alkalommal még az is előfordult, hogy az egyik kék mezes litván hölgytől elvették a labdát, mert öt másodpercnél tovább tartotta - ezen a szinten ilyesmi igen ritkán szokott előfordulni.

Bár a Lietuvos Telekomas edzője cserélt, majd időt kért, ez mit sem változtatott a mérkőzés képén: tovább nőtt a különbség, amely úgy érte el a 13 pontot a nyolcadik percben, hogy közben a baranyaiak hat büntetőjükből mindössze hármat értékesítettek. A második negyed elején aztán elkezdtek betalálgatni Douglasék, de Dapo szemfüles kosarainak köszönhetően a 14. percben minden addiginál nagyobb, 14 pontos pécsi vezetést jegyezhettünk fel. Ezúttal azonban porszem került a mieink gépezetébe, mert az időközben zónára váltó litvánok védekezését nem sikerült feltörni, a nagy nehezen kialakított dobóhelyzetek pedig sorra kimaradtak.

Tíz vilniusi pont következett válasz nélkül, sőt 29-27-nél már csak kettő maradt a korábbi tetemes előnyből, az első félidő végén mégis mi örülhettünk: Iványi Dalma első két pontját követően 2.9 másodperccel a vége előtt oldalbedobáshoz jutott a MiZo saját térfelének közepe táján, amiből két passz után Fegyvernekyhez került a labda, és a húszesztendős hátvéd vagy kilenc méterről vágta be a triplát a dudaszó pillanatában.

A fordulás után egy ideig annak ellenére tartotta a hétpontos differenciát Rátgéber László együttese, hogy gondjai akadtak a személyi hibákkal. Előbb a 23. percben - a nagyszünetben még két faulttal álló - Béres Tímea, majd kisvártatva Fegyverneky is megkapta a negyediket, és tetézte a bajt, hogy odaát nagyon belelendült Streimikyté. Tíz pontot szerzett a harmadik negyedben a rutinos bedobó-center - az ellen egyenlítő találata is éppen az ő nevéhez fűződött a 28. percben. A magyar edző ezalatt centerposzton akarta kicsit megkeverni a kártyákat, de sem Keller, sem Liszina beállítása nem hozta meg a remélt kedvező változást, ennek következtében - először a mérkőzés folyamán - átvette a vezetést az ebben az időszakban szinte minden lepattanót begyűjtő Vilnius.

Bár csupán két pont volt a hátrány az utolsó tíz percre fordulva, a tendencia nagyon nem tűnt biztatónak: az ellenfél egyre jobban, a Pécs pedig sajnos egyre rosszabbul kosárlabdázott. Nem volt igazi pontdobója az Euroliga tavalyi harmadikjának, és a visszaesés oda vezetett, hogy tíz ponttal elhúzott a felpörgő litván együttes. Ráadásul Károlyi Andrea kipontozódott - ő volt a szamarai négyes döntő első olyan játékosa, aki ellen öt személyi hibát fújtak egy mecscsen a játékvezetők -, de ebben a cseppet sem kellemes helyzetben sikerült végre elkapni egy jó szériát, amiben nagy szerepe volt a hatalmas akarással játszó Fegyvernekynek. Ám 58-62-nél, amikor Dapo faulttal együtt bedobott betörésgóljával sikerült megközelíteni Douglaséket, kimaradt a bónuszbüntető, megtört a nagy nehezen megszerzett lendület, és innen már nem volt visszaút.

Maradt a negyedik hely s a kiábrándultság. Igaz, egyáltalán nem rossz, ha a mi országunkból kerül ki egy olyan csapat, amelynél csupán hárman mondhatják magukat jobbnak a kontinensen. Viszont kínos a négyes döntőben két vereséggel utolsónak lenni… ---- S ---- &