Visszavette a trófeát a PVSK

Az első negyedben a vendégek négy alkalommal is elléptek négy ponttal, és a MiZo egy ideig csak egyenlítgetni tudott. Vezetni egészen a kilencedik percig nem, akkor viszont az elődöntőben egyetlen dobást sem elhibázó Béres büntetőjével megszerezte az előnyt.

Ezúttal mégsem a mostanában remek formában kosárlabdázó Ivkovicsné volt a a bajnok vezéralakja, hanem az utóbbi időben sokat szapult Daliborka Vilipics. A rutinos légiós mindig jó helyen tűnt fel a pályán, sorra gyűjtögette a támadólepattanókat és a pontokat - az első negyed végén már 11-nél járt ez utóbbi műfajban. Nagy szerepe volt abban, hogy 15-17-es állás után gyökeres fordulat következett be, és nem sokkal később már 22-17-es hazai vezetést mutatott az eredményjelző.

Pontgazdag és élvezetes volt az első játékrész, viszont valamelyest visszaesett a színvonal a másodikra, amiben kizárólag a DKSK volt a hibás. A vendégeknél sokat csökkent a dobások hatékonysága, és 31-25 után egyetlen pontot sem tudtak elérni a nagyszünetig, holott közben eltelt több mint hat játékperc. A Pécs ellenben jól játszott, annak ellenére is, hogy viszonylag sok tiszta dobóhelyzetet elrontottak a fekete-fehérek, akiknek a félidőben 38 százalékos (14/37) mezőnybeli mutató állt a nevük mellett a statisztikákban. A slamasztikába pedig a Diósgyőr került, mert nagyon megugrott a különbség a 20. perc végére: "féltávnál" 17-tel tartott előbbre a hétszeres kupagyőztes.

Mégsem vált lefutottá az aranycsata, az ellenfél feltámadásának köszönhetően, aminek az új-zélandi Farmer volt a legfőbb letéteményese. No meg Jokovics, és a két külföldi kosarával egyre csak farigcsált a hátrányából Tapodi Péter csapata a harmadik tíz percben. Közben keményedett a küzdelem, Branzova, majd Vilipics is kisebb sérülést szenvedett a pályán, ami felettébb aggasztotta Rátgéber Lászlót, no meg a pécsi drukkerhadat - nem véletlenül, hiszen vár ebben a hónapban még egy final four a fekete-fehérekre, gondolni kell már a kevesebb mint két hét múlva következő euroligás négyes döntőre is.

Az utolsó negyedben aztán kísértett a szombat, mert Fodor megint betalált kintről, és a triplát követően már csak héttel vezetett a vendéglátó, ám 58-51 után hosszú hajrát nyitott a PVSK. A lankadhatatlan Iványi, Hlede hátvédpáros pörgette együttes óriási nyomás alatt tartotta vetélytársát, és kifejezetten szép kosarakat szerezve öt perc leforgása alatt tízessel toldotta meg a különbséget. Ezzel Vilipicsék voltaképpen eldöntötték a kupagyőztes kilétét , így beállhatott a hajrában Keller, sőt 49 másodperc erejéig a fiatal Semsei is, hogy aztán a maradék másodpercek már az előrehozott ünneplés jegyében teljenek: Rátgéber László mindhárom idejét kikérte, és az örömmámorban úszó közönség felállva énekelte a hangszóróból dübörgő jól ismert "Giling-galang, szól a harang…" kezdetű nótát. Hazai oldalon tényleg határtalan volt a boldogság - a diósgyőriek a legutolsó játékmegszakítást már unták kicsit, ezért kifűzött cipővel battyogtak vissza a pályára -, a nyolc pécsi bajnoki cím mellé immár megvan a nyolcadik Magyar Kupa-diadal is.

"Hazahoztuk!" - kiabálták összeborulva a baranyai hölgyek, majd következtek a szokásos ceremóniák, a hálók levágása a gyűrűkről, a díjkiosztó, de a lelátón senki sem mozdult a helyéről, csak tapsolt szakadatlanul. És ez így is van jól, avagy végre egy olyan sokezer nézős honi sportesemény, amelyet egy pillanatig sem legyintett meg a botrány szele. Manapság ezt is meg kell becsülni! ---- Englert Orsolya: - Sok gonddal küszködtünk házon belül, de megmaradt a tartásunk, és erre büszke vagyok. Ezt az ezüstérmet Balogh Zoltánnak, a MAFC irányítójának a harmincadik születésnapjára ajánlom.
Daliborka Vilipics: - Megvan az első aranyam Magyarországon, és remélem, nem ez lesz az utolsó.
Fegyverneky Zsófia: - Boldog vagyok, nehezen is tudok megszólalni. Ez az első Magyar Kupa-arany, amelynek igazi részese vagyok, ez külön öröm számomra, de most nincs megállás, készülnünk kell a következő megméretésre.
Tapodi Péter: - Gratulálok a csapatomnak! Nagyon büszke vagyok, hogy ennyi gond ellenére is megszereztük az ezüstérmet, amely Földi Sándor és Lukács Sándor munkája nélkül talán nem sikerülhetett volna.
Ambrus Erzsébet: - Az egy nappal korábbi mérkőzés sokat kivett belőlünk, ez meg is látszott a teljesítményünkön. Ám nincs okunk panaszra, úgy gondolom, így is sikerült helytállnunk.
Albena Branzova: - Nagyon köszönöm a szurkolóknak és a csapattársaimnak, hogy újabb címet szerezhettem Magyarországon.
Amra Dapo: - Megvan az első aranyunk ebben az évben, amit a harcosságunknak köszönhetünk. Ha így folytatjuk, elérhetjük az idény elején kitűzött céljainkat.
Rátgéber László: - Lassan úgy érzem, ha az ellenfél kosarat dob, az szenzáció, amikor mi tesszük, az megszokott. Én is ideges voltam a végjátékig, de szerencsére lehiggadtam, és ünnepi hangulatot tudtam teremteni, amelynek most következik a folytatása - hajnalig mulatunk. Különösen örülök annak, hogy a döntő utáni ceremónia rendkívül baráti hangulatban zajlott le, és a négy szurkolótábor - kifütyülés nélkül - együtt ünnepelt a kosárlabda ünnepén.
Iványi Dalma: - Sikerült visszaszereznünk a kupát, ennek örülök a legjobban. A Péccsel eddig annyiszor nyertünk kupát, ahányas a mezszámom. Ám remélem, nincs megállás.
Bencze Tamás: - Tudtuk, hogy nem lesz könnyű meccs, de bíztam abban, hogy nyílik esélyünk a nyerésre. Játékoskeretét tekintve jobb csapat a Sopron, ezért nem kell szégyenkeznünk az eredmény miatt. Az első félidő végén a nyolcpontos előny leadása - be kell vallanom férfiasan - az én lelkemen szárad, mert későn álltunk vissza a zónáról emberfogásra.
Natalia Hejková: - Rendkívül kemény mérkőzés volt, mint minden Magyar Kupa-találkozó. Nagy harc folyt a pályán, és úgy nézett ki, ehhez kevesen vagyunk heten. Tettük a dolgunkat, ahogy tudtuk, tulajdonképpen örülök a harmadik helynek.
Honti Kata: - Fontos mérkőzés volt a csapategység megerősítése miatt, hiszen éppen most jövünk ki egy gödörből. A találkozó hozzásegített minket ahhoz, hogy újra formába lendüljünk - ezután már csak jobb jöhet. ---- Kifejezetten izgalmas összecsapást hozott a kisdöntő

A 3. helyért
MKB-EUROLEASING SOPRON - ZALA VOLÁN-ZTE 76-75
(18-18, 21-23, 21-12, 16-22)
Pécs, 2500 néző. V: Váradi, Páli
SOPRON: Borovicková 3/3, Honti 6/3, HORVÁTH ZSUZSANNA 6, BLAHUSKOVÁ 37, MATOVICS 17. Cs: Seres 4/3, Horváth Zsófia, Kovacsevics 3. Edző: Natália Hejková
ZALAEGERSZEG: Németh B. 10, SZÉLESY 16/3, Szőke 1, Ruzicková 15/3, VIALL 20. Cs: CSONTOS 13/3, Pavetic. Edző: Bencze Tamás
Az eredmény alakulása. 3. p.: 5-0. 6. p.: 7-9. 9. p.: 16-13. 11. p.: 20-18. 18. p.: 33-41. 20. p.: 39-41. 23. p.: 44-45. 26. p.: 56-45. 29. p.: 58-53. 31. p.: 61-53. 34. p.: 65-64. 39. p.: 71-72
Kipontozódott: Borovicková (35. p.), Matovics (40. p.), Blahusková (40. p.), Szőke (40. p.)

Bár a bronzmeccsek általában unalmasak, ez most kifejezetten izgalmasan alakult, lázba hozva még a sokáig csak békésen üldögélő, a fináléra váró pécsi nézőket is. A zalaiak többször is hangoztatták, számukra már a négy közé kerülés is jutalom, de aztán ahogy várható volt, mindent megtettek az éremszerzésért vasárnap. Olyannyira, hogy az éppen a Sopronból kölcsönkapott Ruzicková, valamint Viall vezérletével az első félidő vége felé már nyolc ponttal is vezettek, de a harmadik negyedben fordított a jóval esélyesebb és abban az időszakban a hírnevének megfelelően kosárlabdázó MKB-Euroleasing.

Az ellenfél 12-0-s rohama sem rettentette el a Zala Volánt attól, hogy a hajrára Szélesyvel az élen minden egyes labdáért tíz körömmel harcolva nyílttá tegye a mérkőzést, ám az utolsó percben több meccslabdát is elhibázott Bencze Tamás együttese. Ekkor már nem volt a pályán a zöld-sárgák szekerét addig húzó, 54 pontot összebrusztoló Blahusková, Matovics centerkettős, de a végjátékban Némethék három kulcsbüntetőt is elrontottak - Seresék viszont csak kettőt, ami eldöntötte a Magyar Kupa harmadik helyének sorsát.