DKSK: örömzóna Baranyában

A második játékrészben felzárkóztak a Blahusková vezérelte zöld-sárgák. Visszaállt a pályára Matovics, ezáltal viszszaállt magassági fölényük, jobban is lepattanóztak ellenfelüknél, ezért aztán hiába kért időt 30-28-nál Tapodi Péter és rendelt el zónát védekezésben, nem sokkal később már egyenlő volt az állás. Innen még a Diósgyőr mozdult el előbb, de a térfélcserekor már a soproniak vezettek, főleg cseh erőcsatáruk tizenöt pontjának köszönhetően. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy közben faultproblémákkal küszködött a DKSK együttese, amelynek soraiban Englert már a 15. percben megkapta negyedik személyi hibáját. Vehemensebben és jobban kezdték a második félidőt is Fürészék, de most már hamarabb felpörgött a Sopron. Folytatódott az öldöklő harc, és folytatódott a faultpárbaj is, Farmer, majd a másik oldalon Matovics és Horváth Zsuzsanna neve mellett gyulladt ki a negyedik kis lámpácska az eredményjelzőn, Englert pedig ki is pontozódott. Érdekes volt, hogy szinte minden ítéletet Szabó hozott meg a két játékvezető közül, és bizony néhányszor joggal méltatlankodtak a játékosok és a szurkolók a bajuszos bíró befújásai után.

Na de vissza a pályára, ahol egyre inkább a DKSK zónája dominált: nemigen tudta feltörni a miskolciak védekezését Natália Hejková csapata, és a nagy pontképtelenség közepette különösen Borovicková bakijai voltak feltűnőek. A légiós mintha be lett volna oltva kosár ellen, ismét egyértelműsítve, együttese gyenge pontja az egyes poszt - igaz, odaát pedig az igazi ötöscenter hiánya okozott szerkezeti gondot. De kevesebbet, legalábbis ez tűnt ki az eredményből, mert a DKSK egyre inkább eltávolodott ellenlábasától, a negyedik negyed elején a negyedik csereként beálló Halmos tempóival a különbség elérte a bűvös tízpontos határt.

Zónára váltott hátul a Sopron is, de Fodor megmutatta Borovickováéknak, mi a teendő ilyenkor: egymás utáni két triplájával szinte kivégezte a vetélytársat. A kispadról több pluszt hozó Diósgyőr kisebb meglepetésre, de teljesen megérdemelten került be a vasárnap délutáni fináléba! ---- Károlyi két duplájával kezdődött a mérkőzés (egyben a női Magyar Kupa idei négyes döntője), de 4-0-s pécsi vezetés után meglepően szoros és érdekes első negyedet láthattunk, ami mindenképpen a Zala Volánt dicséri. De leginkább Németh Bernadettet, aki irányító létére a kettes posztról hiányzó Heller helyett is termelt: csapata első kilenc pontját ő szerezte, és szemfüles kosaraival vezetett is az NB I A-csoportjának hetedikje az ötödik percben. A kilencedik percben is még döntetlen volt az állás, az első negyed végén azonban kezdett érvényesülni a papírforma.

Mivel a tendencia a kisszünet után is folytatódott, félidőben már 19 ponttal vezetett a remek második tíz percet produkáló Pécs, amely kitűnően használta ki a kissé megilletődött zalaiak eladott labdáit, és emellett 65 százalékkal dobott mezőnyből a nagyszünetig. (A triplavonalon túlról egyenesen hibátlanul: 3/3). Némethre jobban ráálltak Fegyvernekyék, a palánk alatt pedig esélyük sem volt a kék-sárgáknak, ezért nőtt ilyen gyorsan a különbség. Ami aztán a továbbiakban sem csökkent, holott a bajnok sem erőltette túlságosan a brusztolást. Látszott, inkább csak túl akar lenni az elődöntőn, és ami legalább ennyire fontos: sérülésmentesen.

Ez volt az a meccs, amelyen Iványi Dalmát cserélte le először Rátgéber László és amelyen a perememberek is sok időt tölthettek a pályán - de még így is futotta egy 10-0-s rohamra a hajrában a hazaiaktól. Dicsérhetjük a bajnoki alsóházhoz tartozó zalaegerszegieket is, akik mindent megtettek a tisztes helytállásért, és sikerült olyan eredményt elérniük, amely miatt nem kell szégyenkezniük.

---- Szélesy Judit: - Gratulálok a Pécsnek, nagyon jól és keményen játszott. Nekünk igazából jutalom, hogy itt lehettünk a négy között.

Rátgéber László: - Sokszor előny, de néha hátrány is, amikor az elődöntőben kisebb ellenállással szemben jutunk tovább. Remélem, a döntőben maximálisan átérezzük a tétet, és örömet tudunk szerezni nagyszerű szurkolóinknak.

Szőke Ildikó: - Amit tudtunk, azt kihoztuk magunkból, ennyire futotta a sokkal jobb csapat ellen.

Károlyi Andrea: - A tavalyi kudarc után rendkívül fontos számunkra, hogy visszahódítsuk a serleget. Nagyon remélem, vasárnap meglesz a nyolcadik. Úgy érzem, szenzációs közönségünk kiszurkolja az újabb kupagyőzelmet.

Béres Tímea: - A győzelem volt a legfontosabb, meg hogy sikerült elosztanunk a terheket. Mindenki szerephez jutott, és senki sem fáradt el a döntőre.

Korie Hlede: - Agresszívan játszottunk, ami meghozta a sikert. A második félidőben jobban koncentráltunk, így alakult ki a nagy különbség.

Daliborka Vilipics: - Nem mondhatnám, hogy könnyű volt, de második félidei játékunknak köszönhetően győztünk. A döntőben a Diósgyőrt várom ellenfélnek.

Ambrus Erzsébet: - Tudtuk, hogy nehéz lesz és ez beigazolódott. Legutóbb 1994-ben nyertem kupát, azóta nem sikerült. Örülök, hogy újra esély kínálkozott, hogy újra Magyar Kupa-győztes lehessek.

Eördögh Edit: - Nagyon köszönöm a csapatnak és a szurkolóknak ezt a csodálatos estét. Ennél szebb visszatérésről nem is álmodhattam. Holnap mindent beleadunk, hogy győzzünk.

Lucie Blahusková: - Kicsit szomorú vagyok, próbáltuk feledtetni a legutóbbi, Sopron elleni meccsünket, de sajnos nem sikerült. Nehéz volt, holnap mindent elkövetünk a bronzért.

Seres Éva: - A legnagyobb problémánk az volt, hogy sérültjeinket nem tudtuk pótolni, bár mindent megtettünk. Remélem, életem utolsó Magyar Kupa-meccsét megnyerjük, és bronzérem kerülhet a nyakamba.

Fürész Emőke: - Ez a harmadik Magyar Kupa-döntőm egymás után, és erre nagyon büszke vagyok. Január vége óta van együtt csapatunk, nagyon sok munka van mögöttünk és remélem, a lelátóról is érződik, hogy mennyire együtt van ez a banda. Hihetetlenül jó érzés együtt játszani ezekkel a lányokkal.

Tapodi Péter: - Nagyon sok problémával küszködtünk a Sopron elleni mérkőzésen, de ezeket sikerült kiküszöbölni, és örülök, hogy mégis győztünk. Ezzel a sikerrel már megalapoztuk a diósgyőri kosárlabdaélet sportsikereit.