A cél: Athén meghódítása!

- Ilyen a profivilág?
- Ez most már csak így megy. Egyszer itt, egyszer ott vagyok - feleli Gulyás Róbert, a Moszkvából Athénba szerződő center.
- Meg lehet szokni?
- Miért? Van más lehetőség? Ahogy mondani szokták, vagy megszoksz, vagy megszöksz.
- Mondja csak, ilyen pályát képzelt el, amikor annak idején több, mint öt évvel ezelőtt nekivágott Európának?
- Ôszinte leszek, egy percig sem hittem, hogy ilyen kemény ez a világ. Azt tudtam, hogy az otthoninál nehezebb lesz az életem, de arra álmomban sem gondoltam, hogy ilyen sok embertelenséggel szembesülök majd. Most már van némi rálátásom a profivilágra, és higgye el nekem, maximálisan kihasználják az embert, aztán eldobják - szívfájdalom nélkül.

- Hát, elég rémesen hangzik…
- Azért meg lehet szokni. Az első évem Chalonban üdítő kivétel volt. A csapat még Franciaországban sem számított a gazdag klubok közé, ennek ellenére szép eredményeket értünk el, tulajdonképpen kis csapatként jutottunk be a Saporta-kupa döntőjébe. Az Asvelnél eltöltött idények, valamint a moszkvai kiruccanás már keményebb volt.
- Fontos, hogy jól érezze magát az aktuális állomáshelyén?
- Enélkül nem lehet csinálni. Kitűnő példa erre a Dinamónál eltöltött néhány hónap.
- Ott nem volt jó önnek?
- Nagyon nem. A játékosokkal semmi gondom nem volt, ám a klubnál felettébb furcsán mentek a dolgok.
- Árulja el, hogy bírja a családja az állandó vándorlását?
- Sajnos azt kell mondanom, a gyerekek már megszokták, hogy csak hébe-hóba látnak. Az első évben Pau-ban kint voltunk valamennyien, aztán megbeszéltük a feleségemmel, hogy ők otthon maradnak. A tízéves Ramóna lányom és a hatéves Milán fiam már kezdi megszokni ezt az életformát.

- Moszkvából Athénba költözött, ami, legalábbis földrajzilag, hatalmas különbségnek tűnik.
- Valóban az, de nem ez számít elsősorban. Fél évvel ezelőtt például azt gondoltam, tudok majd élni Moszkvában is.
- Ha már itt tartunk, milyen volt?
- Hideg. Az egy más világ.
- Na és Athén?
- Glyfadában gyönyörű környezetben lakom, itt elég pezsgő az élet. No és az sem elhanyagolható, hogy most január elején is süt a nap és tizenhárom fok van.
- Moszkvában is, csak mínuszban…
- Remélem, a tetejébe még esik is a hó. Legyen ez az én bosszúm!
- Az Olympiakosz hol helyezkedik el az eddigi csapatai sorában?
- Patinás együtteshez jöttem, bár kétségtelen, hogy most nem áll túl jól. Annyi bizonyos, edzésmunkában veri a többit, talán csak Pau-ban voltak olyan kemények a tréningek, mint itt.
- Ha meg nem sértem vele, olyan pocsékul áll a csapata, hogy ennél csak jobb jöhet.
- Ha ügyes vagyok, könnyű nyernem, az biztos.

- Mi kell ahhoz, hogy győztesnek mondja magát?
- Legelőször is sérülésmentes öt hónap. Nagyon bízom benne, hogy sokat fogok tudni segíteni az Olympiakoszon.
- Talán kérdeznem sem kell, milyen most a hangulat a "vörösöknél"?
- Nem túl jó. Dolgozunk, dolgozunk, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle.
- Mi lehet a saját célja az évad végéig?
- Most már végre szükségem van egy jó idényre, és akkor talán újra felhívhatom magamra a figyelmet. Hosszabb távú célról nem tudok beszélni, már csak azért sem, mert lassan el kell gondolkodnom azon, hogyan tovább, meddig profiskodom még.
- Jonas Kazlauskas, az új edzője egy igazi nagyágyú, aki nyert már Euroligát, akárcsak olimpiai bronzérmet a litván válogatottal. Milyenek az első benyomásai a mesterről?
- Nagyon kemény, hallatlanul profi szakember. Egy biztos, túl sok kedvünk nincs nevetni az edzésein. Egyébként, mint kiderült, az edző régóta figyeli a játékomat, ha úgy tetszik, ő választott ki.
- No és, mi lesz a Dinamóval: jön a pereskedés?
- Nem tudom. A menedzserem intézkedik, de őszintén szólva nem sok esélyt látok rá, hogy megkapjam a járandóságomat.
- Sok pénzről van szó?
- Nem kevésről.
- Tudja, ez az a pont, amikor a rosszmájúak azt mondják, ennyi erővel akár jöhetett volna a válogatottba, s játszhatott volna a szeptemberi Európa-bajnoki középdöntőkön.
- Erre én azt felelem, akik előre tudták, hogy négy hónap után elküldenek az oroszok, azok gyorsan siessenek, s adjanak fel egy lottószelvényt. Azóta sem látom másként a dolgot, vagyis nem mondom, hogy nem hibáztam, de szerintem nem mindenki tett meg mindent azért, hogy ott legyek a csapatban.
- Ha a válogatottban nem is találkoztak, hamarosan azért összefuthat néhány honfitársával, hiszen csütörtökön Báder Márton Cibonáját fogadják az Euroligában, jövő héten pedig irány Sopot, ahol a Németh Istvánt is soraiban tudó Prokom Trefl vár önökre. Üzen valamit a fiúknak?
- Hangzatos nyilatkozatot most ne várjon tőlem. Legyen elég annyi, hogy boldog vagyok amiért újra játszhatok, és jó lesz ismét magyarok ellen szerepelni.