A remeklő David Toya eltotojázta a végén

Az ULEB-kupában már játszott remekül a hajdúsági gárda, állt nagyon közel a sikerhez, ám eddig nem sikerült begyűjtenie első győzelmet. Mikor, ha nem most, a csoport ötödik helyén álló francia alakulat ellen. Ráadásul ezúttal az idényben először tétmeccsen is pályára léphetett a Vadkakasok között az amerikai center, Robert Thomson (a helyére időlegesen szerződtetett Joe Wylie-nak megköszönték eddigi játékát, és elbúcsúztak tőle), de a veszteség oldalon is akadt egy embere Robert Reid vezetőedzőnek, hiszen a hétfő reggelre belázasodó szlovén bedobó, Roman Horvat nem vállalta a játékot.
Dubos duplájával kezdődött a találkozó, ám ezután a magyar csapat percei következtek. A hazaiak Lee, Toya és Szendrei kosaraival állva hagyták a hosszú percekig rosszul célzó vendégeket, s már 11-4-re is vezettek. Aztán elég volt egy húsz másodperces rövidzárlat, melyet Wilson egy triplával, Dubos pedig egy két pontot érő találattal büntetett, s máris közelebb került az ellenfél, sőt rövid idő múlva Wesson egyenlített. Azt hittük, ez a megingás megfogja a Debrecent, ám ehelyett fantasztikus magyar rohammal zárult az első negyed, amelynek végén kilenc ponttal vezetett a Vadkakasok csapata.
A rövid pihenő után pedig Lee kosarával tovább nőtt a különbség, a hazai publikum ünnepelni kezdte volna kedvenceit, amikor egy ötperces debreceni kosárínség következett, s ezt 10-0-s rohanásra használta fel a Gravelines. Amikor már úgy tűnt, átok ül a hazaiakon, jött Trummer hármasa, s ez kissé felrázta a Reid-fiúkat, akik így előnnyel vonulhattak a nagyszünetre (36-32).
A második félidő pedig ismét úgy kezdődött, mintha a Debrecen amerikai mestere írta volna a forgatókönyvet. Igaz, Szendrei hamar összeszedte a negyedik hibáját, de a pontatlan franciák így is újra jelentős hátrányba kerültek. Sajnos azonban nem sikerült stabilizálni a tíz pont körüli debreceni vezetést, a harmadik periódus végére belelendülő litván Adomaitis vezérletével újra felzárkózott a Gravelines. Az utolsó játékrész elején ismét felcsillant a magyarok előtt a tekintélyes előnyszerzés, azaz a nyugodt végjáték lehetősége. Ám hiába húztak el újra, a legfontosabb pillanatokban rendre hibáztak, ezt pedig kihasználták a nem éppen csúcsformában kosarazó vendégek. Dubiez hármasa hozta nagyon közel a franciákat, a 37. percben pedig Wesson kosarával már ők vezettek (korábban az első percben, 0-2-nél fordult elő ilyesmi). A végjáték pedig olyan volt, mint maga a meccs: a debrecenieknek sokszor ott volt a kezükben a lehetőség, ám mindannyiszor hibáztak. Leginkább az első percekben még jól játszó Toya dekoncentráltsága tűnt fel: ziccereket rontott, a kritikus hajrában pedig nem értékesítette kulcsfontosságú büntetőit. Így továbbra is nyeretlenek a debreceniek az ULEB-kupában, s nem nehéz megjósolni, jövő héten pokoli meccs vár rájuk a PAOK otthonában.

Néhány nappal ezelőtt több mint száz pontot dobtak. Gondolta volna, hogy ezúttal idegenben a hetven is elég lesz a győzelemhez?
Fabrice Courcier, a Gravelines trénere:
A Buducsnoszt ellen remek dobóformában voltunk, hiszen több mint hatvanszázalékos volt a teljesítményünk. Ezúttal viszont inkább a védekezésben jeleskedtünk. Annak köszönhetjük a sikerünket, hogy sok lepattanót szereztünk, és a záró negyedben még hatékonyabb volt a védekezésünk, mint korábban. Tartottam az esetleges hosszabbítástól, féltem, hogy akkor kikapunk.

Szinte végig vezetett a csapata, mégsem sikerült győzniük. Miért?
Robert Reid, a Vadkakasok edzője:
Öt olyan embert kell találnom, aki a meccs végén is nyerni akar. Most az utolsó három percben olyan játékosok voltak a pályán, akik sokszor csak álltak, és hagyták szabadon játszani az ellenfelet. A videofelvételek alapján külön kértem a fiúkat, hogy a lepattanóknál ne induljanak el addig, amíg biztosan nincs birtokunkban a labda. Sajnos ezt nem tartották be. Sajnálom, hogy újra elmaradt a siker.