Sterbenz az új kapitány

"Csakis az lehet a cél, hogy kijussunk az ötkarikás játékokra"Ahogy ígérték a honi kosarasszövetség elnökségének tagjai, csütörtök délután új kapitányt választottak a női válogatott élére.
Méghozzá a korábban megjelölt három jelölt egyikét, vagyis nem lehet azt mondani, hogy meglepetésszámba menne: Sterbenz Tamás irányítja mostantól a hölgyeknél a legjobbak szakmai munkáját. Minimum két évig, de az is lehet, hogy annál is tovább.
"Meghallgatta a testület az eddigi férfi és női szövetségi kapitány beszámolóját a szeptemberi Európa-bajnoki középdöntőről, amit a szakmai bizottságok értékeltek, majd a szakvezetők szóbeli kiegészítést tettek - számolt be lapunknak Bodrogváry Iván, az MKOSZ főtitkára arról, miként is intézte a grémium a kapitánykérdést. - Ezek után az lett a javaslat, hogy Zsoldos Andrással, az eddigi férfitrénerrel további egyéves szerződés-hosszabbításról kezdjünk tárgyalásokat, női vonalon pedig, mivel Rátgéber László már korábban bejelentette, hogy nem kívánja folytatni tevékenységét, Sterbenz Tamást bízzuk meg a munkával. Vele hároméves megállapodásról határozott az elnökség, úgy, hogy azt két év elteltével felülvizsgálja."
Vagyis az erősebbik nemnél minden marad a régiben, a gyengébbik nem szerencsére azért gyengének nem nevezhető, azonban az urakhoz hasonlóan szintén Európa-bajnoki pótsejeltezőre ítélt alakulatát viszont új szakvezető állítja össze. "A szakmai bizottság terjesztette be, és személyében fiatal, az utánpótláscsapatok mellett szép sikereket elérő, nyelveket beszélő, elméletileg nagyon jól felkészült szakember kezébe került a női válogatott" - sorolta fel a főtitkár, mi minden szólt a 36 esztendős, jelenleg a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán tanító Sterbenz mellett. Bodrogváry még annyit tett hozzá a témához, hogy az új női kapitány az ő tudomása szerint nagyon örül a felkérésnek, már pénteken elkezdi a munkát, és - ami a talán a legtöbbet nyomta a latban - klubérdekektől függetlenül fog dolgozni.

És akkor most hallgassuk Sterbenzet! A legutóbb a BEAC-Újbuda A-csoportos női együttesét, illetve az EB-negyedik 20 éven aluli női válogatottat vezető edzőt arra kértük, mondjon szövetségi kapitányi székfoglalót, illetve ismertesse koncepcióját a következő két évre. Érdekes és elgondolkodtató választ kaptunk: "Először is mindenkit, aki a magyar női kosárlabdában dolgozik, egy közös cél szolgálatába kell állítani, legyen szó akár a szövetségben, a ligában, a klubokban, vagy éppen a pályán tevékenykedőkről. És hogy mi ez a cél? Én azt mondom, egy olimpiai ciklus elején teljesen mindegy, ki mit tűz ki a kapitány, illetve a válogatott elé: csakis az lehet a cél, hogy kijussunk az ötkarikás játékokra. Mert azt hiszem, kizárólag olyan feladat végrehajtásában érdemes gondolkodni, amelyre mindenki azt mondja, hogy érdemes érte hosszú távon dolgozni."
Szóba hozta az éppen a MAFC-Kecskemét férfimeccset néző szakvezető azt is, hogy fel kell számolni minden ellenségeskedést, ami a sportág női szakágában fellelhető, és amiből, valljuk meg, nincs kevés. Mint mondta, szerinte nemzeti csapatunk legutóbbi Eb-középdöntős leszereplése hátterében sem szakmai problémák húzódtak meg, mivel a klubok energiáit jelenleg kilencven százalékban az egymás elleni, minden lehetséges fronton zajló harc köti le, és csak tíz százalékban dolgoznak a válogatottért. "Na ezt az arányt kell megfordítani!" - adta ki az ukázt Sterbenz Tamás, akiről talán már kevesen tudják, hogy anno, játékoskorában tagja volt a felnőtt férfiválogatottnak, például a szinte napra pontosan tíz esztendeje bejelentett visszavonulásakor is.
Ebben a modernnek nevezett, brusztolós kosárlabdában a pályán sincs könnyű dolga az embernek, de neki női nemzeti együttesünk kispadján talán még annál is nehezebb dolga lesz, mint annak idején a játéktéren volt.