Egészen elképesztő volt a körítés: azok után, hogy egy gyönyörű, minimum öt csillagos, egy éve épített hotelben szállásolták el a szamaraiak a szolnokiakat, a háromesztendős csarnokukban még erre is rátettek egy lapáttal. Minden öltözőben külön szauna állt rendelkezésre, a meccset pedig lézershow, valamint egy hatalmas mátrixtáblán lejátszott kisfilm vezette be, amely a Szamara legnagyobb sikereit mutatta be, miközben a büfében egy jazzzenekar játszott élőben. Szóval látszott, hogy Európa egyik leggazdagabb klubja a MÁV-Coop ellenfele.
Fájdalom, a hosszú repülőúttól amúgyis fáradt magyar csapat baját tetézte, hogy elkapott valami gyomorfertőzést, amitől három fiatalt leszámítva mindenkit hasmenés gyötört… De legalább az olimpiai bajnok új szerzemény, Swoopes nem játszott az oroszoknál, a sérüléséből felépülő Wauters viszont már bemelegített, bár végül nem került sor a játékára.
Jól és fegyelmezetten védekezett az elején a magyar kupagyőztes, és bár elöl tiszta helyzetek értékesítésével is adós maradt, a nyitó játékrészben jól tartotta magát. Aztán viszont elkezdődtek a kényszerű rotációk, és sajnos megugrott az ellenfél, amely főleg lepattanókból és szerzett labdákból húszpontosra növelte előnyét a félidőre. A nagy különbséggel elveszített második negyed után azonban ismét kiegyenlítettebb, hullámzó játék következett, amelynek az volt az egyik pozitívuma a Szolnok szempontjából, hogy amikor a kezdő ötös volt a pályán, sikerült harcra késztetni a vendéglátót - ám amúgy érezhető volt a Szamara erőfölénye, leginkább a palánkok alatt. Erre példaként íme egy kiragadott jelenet az összecsapásból: a mindössze 17 éves ifjú centernek, Hortinak végre sikerült kitolnia a palánk alól világklasszis emberét, a több mint kétméteres, zsákolni is tudó Sztyepanovát, aki erre bevágta a hárompontost…