Puszi, Sanyi!

Biztos vagyok benne, sokak nevében írhatom, földöntúli öröm, hogy Zsolnay Gyöngyi visszatért a legjobbak közé. Két kisgyermek édesanyjaként, erős asszonyként, kiforrott játékoskorban lévő kosarasként ott a helye a pályán. Hogy a klubja éppen a Diósgyőr, az jószerével édes mindegy.A lényeg, hogy játszik - újra az elitben.Az ő kálváriája után ez valóban hihetetlen. Ki ne tudná: két éve szinte naponta sulykolták belénk, hogy "Zsolesznek vége", a világ gonosza tönkretette őt. Attól tartok, a legnagyobb inkvizítor, a meghurcolt mester - hívjon, aki netán nem tudná, kiről van szó - félmunkát végzett. Csak nem sikerült véget vetnie a kétségtelenül ragyogó pályafutásnak. Hiszen Zsolnay Gyöngyi játszik - egy élcsapat élharcosaként, azaz újra professzionális szinten. Még egyszer hangsúlyozom: csoda, hogy így alakult, s olyan jó elhinni, az élet tartogat kellemes meglepetéseket is.Talán mégsem volt olyan pokoli az a történet?Javaslom, most, hogy újra kék az ég, annyi tán járna az ördög földi megtestesítőjének, hogy a főszereplő a fülébe suttogja: Puszi, Sanyi!