Már biztató jelek is akadtak

Nos, a presztízscsata 1948 óta íródó történetének összmérlege eddig pozitív a mi szempontunkból, mert nemzeti együttesünk harmincnyolcszor verte meg a gallokat, és csak harmincszor kapott ki tőlük, ám az korántsem szívderítő, hogy legutóbb tizenöt esztendeje tudtak ellenük nyerni a mieink, még az 1989-es várnai Európa-bajnokságon. Azóta nyolcmérkőzéses győzelmi szériát építettek Magyarország legjobb kosarasnői ellen a mostani házigazdák, akik ugye sajnos a mostani Eb-középdöntőn is okoztak már nekünk kellemetlen perceket.
A szombat esti Villeneuve d’Ascq-i találkozó sem ígérkezett számunkra pozitív élménynek, viszont reméltük, három vereségük után lányaink legalább dacból nekidurálják magukat a csoportelsővel szemben. Ám sajnos hiába hívta fel rájuk külön a figyelmet Rátgéber kapitány, sorra jöttek az eladott labdák, a harmadik percben már háromnál tartottunk - nem csoda, hogy a hazaiak az ötödik percben kilenccel vezettek. A hetedik percig mindössze egyetlen mezőnykosarat tudtak dobni a magyarok a franciák agresszív védekezése ellen, mert már az emberektől való elszakadás is nehezen ment játékosainknak, a palánk alá pedig nem sikerült bepasszolni a labdát. A helyzet Ujhelyi beállásával változott meg, aki kellemes meglepetést szerezve, több ügyes találattal vétette magát észre a gyűrű közeléből, mégis tizenkét pontos hátrányba került Magyarország az első negyed végére a nyolc eladott labda miatt. Ezek jó részéből ráadásul tiszta ziccereket dobhattak Le Dréanék…

A második játékrészre viszont végre sikerült levetkőzni a gátlásokat - úgy látszik, nekünk a franciák ellen nem megy az elején, emlékezzünk csak a másfél héttel ezelőtti pécsi összecsapásra -, stabilabbá vált együttesünk játéka, aminek köszönhetően nem nőtt tovább a különbség, hanem tíz pont körül stagnált. Sőt Vajda utolsó másodpercekben dobott harmadik hármasával kilencre zárkózott fel a magyar csapat a nagyszünetre, de hozzá kell tenni, ehhez hozzájárult az is, hogy egyre több porszem csúszott a kissé elbizakodottnak tűnő vendéglátó gépezetébe, ami kihagyott ziccerek és eladott labdák formájában mutatkozott meg. Utóbbi műfajban egyébként négy háromra nyerte a második tíz percet Franciaország.
Papp két pontos középtávolija és Le Dréan négy elhibázott büntetője hét pontra hozta fel a mieinket a fordulás után, azonban az összecsapás túlzott szorossá tételével sikerült kivívni a játékvezetők ellenszenvét, akik innentől kezdve jóval kevesebb lehetőséget adtak a magyaroknak a fickándozásra. Ennek ellenére sikerült tartani a tisztes hátrányt, a sokkal egységesebb rivális oroszlánbarlangjában, aminek kulcsa a jó védekezés volt. Sikerült küzdelemre késztetni a franciákat, és bár a negyedik negyed elején becsúszott egy 0-10-es széria, ez az a mérkőzés volt, amiben már lehetett némi biztatót találni magyar szempontból.

---- M ---- N