Sterbenz Tamásnak a vereség ellenére sem kell bosszankodnia
Az ukránok elleni győztes mecscset követően a magyar küldöttség strandolni indult, hogy a boldogságban és a megérdemelt pezsgőben való fürdőzés után a hűs habokban is megmártózzon. Az Atlanti-óceán 20 fokos vizébe azonban a vidám társaságból csak néhányan mertek belemenni. A lányok aztán az utolsó negyeddöntőre már ismét a csarnokban ültek, hogy megnézzék az elődöntőbeli ellenfelet, a franciákat. Nem dobta fel őket, amit láttak! Az erőtől duzzadó hazaiak gyorsvonatként robogtak át a fizikai fölénytől megrettenő horvátokon. Persze a Sterbenz, Fűzy edződuó is látta mindezt, de ők már a taktikát tervezgették. Ennek alapja a franciák villámgyors kontráinak megállítása lehetett, valamint előtérbe került a már többször is bevált zónavédekezés. Persze jöttek a nehézségek is: Horti az U18-as Eb-vel együtt három hét alatt immár a tizenötödik mérkőzésére készült, ami a centerhiányt tekintve nem éppen megnyugtató. A korábban kivált Zsovár mellé Fűrész és Fegyverneky bokája, valamint az eddig kiválóan játszó Vajda háta is rakoncátlankodott. Természetesen azért ők hárman ott voltak a kezdőben, hiszen mégis csak Eb-elődöntőt játszottak a mieink. Harci kedvüket csak fokozta, hogy a csarnokba érve egy ismerős francia úr fogadta őket egy nagy csokor piros-fehér-zöld rózsával. Ô még Quimperben szerette meg lányainkat, és elutazott száz kilométerre is szurkolni. Harcosan kezdett mindkét együttes: a magyar lányok hibára kényszerítették a gallokat. Csak azok a fránya dobások! Ezek az elején sehogyan sem akartak bemenni. A két játékvezető többet adott a franciáknak, mint amit a hazai pálya megkívánt volna, azonban az első negyedben így is csak minimális előnyt tudtak szerezni a torna toronymagas esélyesei. Vajda sajnos három személyivel már a padon ült, ezért helyette Fegyverneky vette át a gólszerző szerepét. Erőn felül teljesítettek a magyar hölgyek, minden energiájukat mozgósítva tartották a lépést a hazaiakkal. Bujdosó ezekben a percekben tarthatatlannak bizonyult, két sikeres dobása után még a bónuszbüntetőt is értékesítette. Elszántan kezdték a mieink a második félidőt, de az agresszív hazai védőfalat kegyetlenül nehéz volt áttörni. A szürkében szaladgáló páros felfogása mit sem változott, ami szintén Franciaország malmára hajtotta a vizet. Persze az érthető fáradtság jelei is kezdtek kiütközni a mieinken, de megalkuvást nem tűrően küzdöttek tovább. Sterbenz pedig bevetette a zónát. Védekezésben ez, támadásban pedig Vajda és Fegyverneky segített, így a záró etapra még mindig csak egy számjegyű volt a különbség (46-37). A zóna továbbra is remekül sült, így öt perccel a vége előtt még élt a remény, azonban a franciák már nem engedték ki a kezükből a győzelmet. De ne csüggedjünk! Remekül helytállt ez a hölgykoszorú a kiváló gallok ellen, és ha ez a lelkesedés megmarad a vasárnapi bronzcsatára is, akkor éremmel térhetnek haza a Sterbenz-tanítványok.