Az NSO ajánlja:
Tabella, fordulóról fordulóra
Bajnoki adatbank
Kosárlabda-fórumaink
Az nem lehet soha így kezdődik a csapat indulója is& , hogy a pécsi lányok ne nyerjenek valamit.
Az Euroligában ugye harmadikak lettek, amiért cseppet sem kell szégyenkezniük, ettől függetlenül a bronzérem mégsem a legfényesebb, a Magyar Kupában kiestek a negyeddöntőben egy rosszul sikerült soproni mérkőzés miatt, így ez a sorozat a szolnokiak aranybányája lett, ám a harmadik nekifutás már sikeresnek bizonyult: a bajnoki címet nem engedte ki a kezéből a MiZo-Pécsi VSK. Megerőltető idény, sok sérülés ide vagy oda, maga mögé utasított mindenkit, bebizonyítván, hogy itthon azért ő az úr.
Egyre nő a színvonal, de fogynak a csapatok
Pedig trónkövetelőkből aztán nincs hiány mostanság, mert az utóbbi évtizedben hagyományossá vált Pécs–Sopron párharc kiszélesedett, egyre inkább beleszól az első hely sorsába a tavalyi döntős Soproni Postás ászaival megerősített Szolnoki MÁV-Coop SE, miközben az átalakulófélben lévő, és a fiatalítást zászlajára tűző Euroleasing-Orsi is szerzett nagy skalpokat. Hogy mást ne mondjunk, háromszor is megverte ebben az idényben a PVSK-t, és ott volt még a DKSK is, amely nagyon szeretett volna odaférkőzni az aranyérem közelébe, nagy erőket – a vezetők nagy bánatára egyelőre leginkább csak anyagilag… – mozgósítva ennek érdekében, egyelőre mégsem sikerült felállnia a dobogóra. Ebből is látszik, rögös a nagycsapattá válás útja, különösen nálunk.
Vagyis erős a bajnokság, ami viszont mindenképpen pozitívum. Gyakorlatilag immár ott tartunk, hogy a magyar Európa egyik legszínvonalasabb pontvadászata, talán csak a francia és az orosz veszi fel vele a versenyt, bár hogy ne legyünk teljesen megelégedve magunkkal, azért azt is látni kell: az alsóház bizony meglehetősen szegény(es). Olyannyira, hogy legutóbb 12 helyett már csak tíz együttes tudott elindulni az NB I A-csoportjában, és bár a következő évadra szintén az egytucat klub összegereblyézése a liga célja, a testület elnöke, Nyíri Dezső a minap bizalmasan bevallotta, ő már akkor is örülne, ha a tíz összejönne újra… Óriási a különbség a táblázat tetején, illetve alsóbb régióiban tanyázó csapatok költségvetése között, bár pénzről senki sem beszél szívesen, de miközben a bajnok baranyaiak éves büdzséje 200 millió forint körül (inkább fölötte…) mozog, addig az utolsó helyezett BEAC-é körülbelül tizedennyi. Ehhez képest még pozitívum is az egyetemisták szempontjából, hogy nem 100 ponttal kaptak ki a PVSK-tól, hanem otthon "csak" 35-tel, idegenben pedig 51-gyel… ---- Visszatérve a döntőre, az idény során Anderson és Tranquilli személyében két kulcsembernek szerződtetett légióst is elveszítő, és őket senkivel sem pótoló pécsieken látszott, nagyon felkészültek a fináléra, nagyon felkészültek a Szolnokból. Mindössze a második összecsapást bukták el, és azt se sokkal, csupán öt ponttal, ráadásul idegenben, ez pedig, ahogy mondani szokták, bőven belefért. A hazai mérkőzéseket ugyanis roppant magabiztosan hozták (84–56 és 80–65), aztán meg a második tiszaligeti fellépésükön bebizonyították, nem csak saját csarnokukban királynők, hanem máshol is veszélyesek tudnak lenni, ha jól játszanak. Márpedig azt Tapodi Péter, a legyőzött MÁV-Coop edzője is elismerte, nagyon együtt volt szombaton a Rátgéber-együttes.
Iványi Dalma megint mindent vitt
Persze ahol olyan csapatkapitány a vezéregyéniség, mint a PVSK-ban… Számtalanszor leírtuk már, hogy Iványi Dalma Európa-klasszis játékmester, de most megint megtesszük: ő jelenleg a legjobb magyar kosárlabdázónő, és ezt az aranycsatában is bebizonyította, amelynek négy mérkőzésén 13.5 pont, 6.8 lepattanó, valamint 6.5 gólpassz volt az átlaga a legfontosabb mutatókban. Azaz stabilan tripla dupla-közelben teljesített, különösen az utolsó összecsapáson, amelyen mindössze egyetlen lepattanó hiányzott neki a nagy bravúrhoz. "Kicsit inkább a csapatról beszélve nehéz szezon után, fizikailag és pszichikailag is fáradtan érkeztünk a döntőbe, ezért mondom azt, hogy ez most a koncentráció és az akarás diadala volt a részünkről. De az is segített, hogy mi rutinosabbak voltunk a finálék légkörét illetően, mint ellenfelünk" – mondta el, hogyan látta ő belülről a siker kulcsát. A fentiekből is látszik, Dalma nyilatkozásban is csapatember, itt sem helyezte a személyes érdemeit a többieké elé, holott őt választották a profiliga szakemberei a finálé legértékesebb játékosának (MVP).
Mi inkább úgy fogalmaznánk: ő volt a legjobb csapat legjobb játékosa. Ergo a nyerőembere. ---- A PVSK szakmai vezetősége a hagyományokhoz hasonlóan a bajnoki címet követő ünneplés hajnalán hurkaevésre indult, a helyszín azonban idén nem a Vásárcsarnok, hanem a Vásár téri pecsenyesütő sor lett. Aztán hét óra körül már a zsibvásárra érkezők is kipakolták portékáikat, ami a vidám társaságot a "felbecsülhetetlen" értékű áruk felé irányította. A régi bakelitek, alig használt cipők, mindent tudó csodamasinák között kutakodva Fűzy Ákos kitűnő kincsekre bukkant: négy darab éremre. Ezüstre és bronzokra. Rátgéber segítője egy humoros ajánlattal állt elő: a nyakában lógó, frissen szerzett bajnoki aranyérmet kínálta fel cserébe a négy medálért. "Megőrült? Négy darabot egyért?" – állt értetlenül az árus. "Pedig mennyien adnának ezért rengeteget…" – morfondírozott a sikertelen biznisz után Fűzy.
Talán valóban így is van. Elvégre Soprontól Miskolcon át Szolnokig nagyon sokan akarták az idén ezt az aranyat.
Egyre nő a színvonal, de fogynak a csapatok
Pedig trónkövetelőkből aztán nincs hiány mostanság, mert az utóbbi évtizedben hagyományossá vált Pécs–Sopron párharc kiszélesedett, egyre inkább beleszól az első hely sorsába a tavalyi döntős Soproni Postás ászaival megerősített Szolnoki MÁV-Coop SE, miközben az átalakulófélben lévő, és a fiatalítást zászlajára tűző Euroleasing-Orsi is szerzett nagy skalpokat. Hogy mást ne mondjunk, háromszor is megverte ebben az idényben a PVSK-t, és ott volt még a DKSK is, amely nagyon szeretett volna odaférkőzni az aranyérem közelébe, nagy erőket – a vezetők nagy bánatára egyelőre leginkább csak anyagilag… – mozgósítva ennek érdekében, egyelőre mégsem sikerült felállnia a dobogóra. Ebből is látszik, rögös a nagycsapattá válás útja, különösen nálunk.
Vagyis erős a bajnokság, ami viszont mindenképpen pozitívum. Gyakorlatilag immár ott tartunk, hogy a magyar Európa egyik legszínvonalasabb pontvadászata, talán csak a francia és az orosz veszi fel vele a versenyt, bár hogy ne legyünk teljesen megelégedve magunkkal, azért azt is látni kell: az alsóház bizony meglehetősen szegény(es). Olyannyira, hogy legutóbb 12 helyett már csak tíz együttes tudott elindulni az NB I A-csoportjában, és bár a következő évadra szintén az egytucat klub összegereblyézése a liga célja, a testület elnöke, Nyíri Dezső a minap bizalmasan bevallotta, ő már akkor is örülne, ha a tíz összejönne újra… Óriási a különbség a táblázat tetején, illetve alsóbb régióiban tanyázó csapatok költségvetése között, bár pénzről senki sem beszél szívesen, de miközben a bajnok baranyaiak éves büdzséje 200 millió forint körül (inkább fölötte…) mozog, addig az utolsó helyezett BEAC-é körülbelül tizedennyi. Ehhez képest még pozitívum is az egyetemisták szempontjából, hogy nem 100 ponttal kaptak ki a PVSK-tól, hanem otthon "csak" 35-tel, idegenben pedig 51-gyel… ---- Visszatérve a döntőre, az idény során Anderson és Tranquilli személyében két kulcsembernek szerződtetett légióst is elveszítő, és őket senkivel sem pótoló pécsieken látszott, nagyon felkészültek a fináléra, nagyon felkészültek a Szolnokból. Mindössze a második összecsapást bukták el, és azt se sokkal, csupán öt ponttal, ráadásul idegenben, ez pedig, ahogy mondani szokták, bőven belefért. A hazai mérkőzéseket ugyanis roppant magabiztosan hozták (84–56 és 80–65), aztán meg a második tiszaligeti fellépésükön bebizonyították, nem csak saját csarnokukban királynők, hanem máshol is veszélyesek tudnak lenni, ha jól játszanak. Márpedig azt Tapodi Péter, a legyőzött MÁV-Coop edzője is elismerte, nagyon együtt volt szombaton a Rátgéber-együttes.
Iványi Dalma megint mindent vitt
Persze ahol olyan csapatkapitány a vezéregyéniség, mint a PVSK-ban… Számtalanszor leírtuk már, hogy Iványi Dalma Európa-klasszis játékmester, de most megint megtesszük: ő jelenleg a legjobb magyar kosárlabdázónő, és ezt az aranycsatában is bebizonyította, amelynek négy mérkőzésén 13.5 pont, 6.8 lepattanó, valamint 6.5 gólpassz volt az átlaga a legfontosabb mutatókban. Azaz stabilan tripla dupla-közelben teljesített, különösen az utolsó összecsapáson, amelyen mindössze egyetlen lepattanó hiányzott neki a nagy bravúrhoz. "Kicsit inkább a csapatról beszélve nehéz szezon után, fizikailag és pszichikailag is fáradtan érkeztünk a döntőbe, ezért mondom azt, hogy ez most a koncentráció és az akarás diadala volt a részünkről. De az is segített, hogy mi rutinosabbak voltunk a finálék légkörét illetően, mint ellenfelünk" – mondta el, hogyan látta ő belülről a siker kulcsát. A fentiekből is látszik, Dalma nyilatkozásban is csapatember, itt sem helyezte a személyes érdemeit a többieké elé, holott őt választották a profiliga szakemberei a finálé legértékesebb játékosának (MVP).
Mi inkább úgy fogalmaznánk: ő volt a legjobb csapat legjobb játékosa. Ergo a nyerőembere. ---- A PVSK szakmai vezetősége a hagyományokhoz hasonlóan a bajnoki címet követő ünneplés hajnalán hurkaevésre indult, a helyszín azonban idén nem a Vásárcsarnok, hanem a Vásár téri pecsenyesütő sor lett. Aztán hét óra körül már a zsibvásárra érkezők is kipakolták portékáikat, ami a vidám társaságot a "felbecsülhetetlen" értékű áruk felé irányította. A régi bakelitek, alig használt cipők, mindent tudó csodamasinák között kutakodva Fűzy Ákos kitűnő kincsekre bukkant: négy darab éremre. Ezüstre és bronzokra. Rátgéber segítője egy humoros ajánlattal állt elő: a nyakában lógó, frissen szerzett bajnoki aranyérmet kínálta fel cserébe a négy medálért. "Megőrült? Négy darabot egyért?" – állt értetlenül az árus. "Pedig mennyien adnának ezért rengeteget…" – morfondírozott a sikertelen biznisz után Fűzy.
Talán valóban így is van. Elvégre Soprontól Miskolcon át Szolnokig nagyon sokan akarták az idén ezt az aranyat.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik