Ha Smith triplája nem csorog le a gyűrűről a harmadik perc végén, álomrajtot vett volna a látogató. A kanadai azonban elhibázta, így odalett a 07 esélye.
Főleg, hogy odaát Szőke precízebb volt, aztán pedig Sanders villant, és máris a Kaposvár vezetett. No, nem sokáig – úgy tetszett, ez már csak ilyen első negyed: a nagy rohanás közepette egyik pillanatról a másikra fordul a kocka. Zsoldos edző amúgy bátor húzásra szánta el magát, a héten alig-alig edző, az ujját fájlaló Ridl helyén Smith szerepelt, és így a megszokottnál eggyel több paksi mezőnykosaras volt a pályán a feldobáskor. Más kérdés, hogy a felforgatott szerkezet semmiféle problémát nem okozott, Mészáros például makacsul ragaszkodott privilégiumához, és ha már triplákat dobhatott, nem is maradt pontok nélkül a csapata. Egy perc alatt hategységnyit tett be a közösbe az ASE karmestere, miközben odaát rendszerint a gyűrű tövét bombázták a fehér mezesek. Így fordulhatott elő, hogy az ezernél is több hazai hívő elhűlve nézhette végig, amint egyre tekintélyesebb előnyt harcol ki magának a paksi gárda. Alighanem túlzás lenne azt állítani, hogy az évad legnyugodtabb meccsét vívták a felek, ám a második felvonás közepén kitehették volna a játéktér szélére a "Fokozottan veszélyes terület!" táblát. Történt, hogy előbb Czigler kelt ki egy Ivkovics javára befújt személyi hiba ellen (a harmadik volt a vendégek kilencesének), majd Mészáros járt hasonlóképpen. Ha a tekintet ölni tudna, a két szürke ruhás bizonyára tragikus sorsra jut, és a válogatott irányító még a lecserélését követően sem talált rá saját lelki békéjére – persze ki lett volna nyugodt az ő helyében –, aminek az lett a vége, hogy technikaival sújtotta együttesét. (A vendégek szerint a "látványos tapsot" torolták meg ekképpen a bírók.) Ahogy az lenni szokott, a mérhetetlen paksi düh szép lassan tehetetlenséggé változott, ez pedig kapóra jött a házigazdának. Simon ragyogó hármasa lendített nagyot a somogyiakon, majd két csere, a bámulatos megoldásokat bemutató Dénes és a hasznos Filipovics vezérletével fordult meg az eredmény.
Mivel tudott ritmust váltani csapata a második negyedben? – kérdeztük Kmézics Zorántól, a Kaposvári KK edzôjétôl. – Kissé gyenge kezdés után a megszokott szerkezetben sokkal fegyelmezettebbé vált a csapat védekezése. A cserejátékosok óriásit produkáltak, ez vezetett a könnyebb szituációik kialakításához. Dobóteljesítményünk is feljavult, így jutottunk elônyhöz a félidôig.
Mi volt a véleménye a játékvezetôk tevékenységérôl? – tettük fel a mindig kényes kérdést, ezúttal az ASE irányítójának, Mészáros Zalánnak. – Döntô szakaszban tévedtek kárunkra, hiszen tizenkét pontos elônyünknél egyértelműen jobban játszottunk. Ekkor ketten is megkaptuk a harmadik faultunkat, és hátrányából ötpontos elônyt kovácsolt a Kaposvár. Innen már nekünk kellett futnunk az eredmény után, és a találkozó végéig már nem sikerült fordítanunk.
Utóbbi kosaras a harmadik negyedben is kulcsszerepet kapott, tudniillik Smith révén érezhetően Filipovicsra "hegyezte ki" játékát az Atomerőmű. Kmézics edző persze gyorsan reagált: érkezett Szőke, és úgy tűnt, ezzel a Kaposvár kihúzta riválisa méregfogát. Egy másik légiós, az amerikai James vágott be triplát a messzeségből, majd miután a közeli tempó sem okozott gondot neki, tíz ponttal meglépett a házigazda. Csakhogy a vetélytársnak még volt egy Érsekje, aki bejött, és beszórt egy triplát. Mondhatni, ahogy szokta. És minthogy Smith is csipkedte magát, "látótávolságon" belül maradt a Zsoldos-sereg. Aztán idővel kikerült onnan. Hiszen paksi oldalon ekkor már senki sem akadt, aki tartósan jó formát mutatott volna. A túloldalon ugyanakkor Ivkovics a hátára vette a csapatát, és ekkortájt már ez, no meg James két káprázatos zsákolása is elég volt a somogyi sikerhez. Ez a vereség alighanem végérvényesen az alapszakasz negyedik helyére betonozza be az Atomerőműt.
