Előbb árverés, majd Aix-verés

Már jócskán a harmadik percben jártunk, amikor Kovacsevics tempója megtörte a jeget, majd újra a szerb bedobó szerzett pontokat, aztán megint csak ő, miközben odaát semmi sem sikerült. Az első negyed feléig bírta ezt cérnával Abdou N’Diaye, a vendégek edzője, aztán időt kért, és láss csodát: két támadás, két hárompontos, amivel máris kiegyenlítette a soproniak 6–0-s előnyét az Aix-en-Provence.
Sajnos nem állt meg itt, folytatta a rohanást, összeállt ugyanis Harrowerék játéka, amivel a meccs ezen szakaszában nem tudott mit kezdeni az Orsi. Hiába kért időt Natália Hejková, a hazaiak szlovák edzőnője is, egészen a második játékrész elejéig csak nőtt a különbség. Némi meglepetésre a nem éppen gólerősségéről híres Bieliková pontjai hozták fel a soproniakat, talán azért, mert a többiek nem igazán mozogtak támadásban, így aztán rá maradt a kosárszerzés terhe is. Zakaluzsnaját sokasodó személyi hibái miatt le kellett cserélni, Kovacsevicset jól őrizték ekkortájt a franciák, de mivel védekezésben jól dolgozott az Orsi, közelített a nagy vetélytárshoz. Sőt az első félidő utolsó percében utol is érte pár pillanatra, ám elég volt egy kis kihagyás hátul, és Volnaja 2+1-es kombinációja újra a vendégcsapatot juttatta hárompontos előnyhöz a meccs felére (legalábbis akkor még azt hittük, már csak húsz perc van hátra).
Jöhetett a szünetbéli árverés, amelyen az öt évvel ezelőtti Aix-verés, a Ronchetti-kupa-győzelem ereklyéit árusították ki a magyar klub vezetői a soproni utánpótlás javára. Persze azért a kupát megtartották…
Aztán amikor folytatódtak a legrangosabb kupasorozat küzdelmei, vagyis elkezdődött a második félidő, egy merő aggódássá változott a lelátó népe, mert Harrowerék letámadása ellen még a labdafelhozatal is nehezen ment a hazaiaknak. Szóval magabiztosabbnak tűnt az ellenfél, és el is húzott újra hét ponttal, de négy perccel később már felállva tapsolt az egész Sportcentrum: fordított az Orsi! A fiatal Horváth Zsuzsanna triplája adta meg a jelet és a megoldás kulcsát a társak számára, mit is kell csinálni az Aix-en-Provence zónája ellen, és szép sorban a többiek is betaláltak kintről.

Kovacsevics hármasával már vezettek a soproniak, és még nem volt vége, mert Veszelt és Törököt sem rettentette el a messzeség. Sajnos azonban a mérkőzésnek sem volt vége, mert hiába léptek meg nyolc ponttal a zöld-sárgák, túlságosan egysíkúvá vált a játékuk, ezt kihasználva pedig visszakapaszkodtak a vendégek. Innentől kezdve ugyanis szinte csak a triplákat erőltették Bielikováék, de azok nem mentek be, centerjátékuk meg mintha nem is lett volna – még szerencse, hogy odaát sem volt hiány bakikban.
És épp a hibák miatt alakult a mérkőzés gigászi, hatfelvonásos drámává! Mert hiba volt, hogy Lacroix a rendes játékidő legvégén csak az egyik bünetőjét dobta be, de nem bántuk, mert ennek köszönhette a Sopron, hogy folytatódott a mérkőzés. Hibák, egész pontosan személyi hibák tengerével, főleg hazai oldalról, amelyek oda vezettek, hogy az első hosszabbítás utolsó percében már a negyedik soproni játékos pontozódott ki, és hárompontos előnyhöz jutott az Aix-en-Provence. A csapatát szinte egyedül versenyben tartó Kovacsevicsnek azonban helyén volt a szíve, és hiába volt óriási a tét, hiába lógtak a nyakán ketten is, és hiába fogytak vészesen a másodpercek, bevágta harmadik tripláját is! A sokkoló dobás okozta lélektani előnyt kihasználva pedig a második hosszabbításban már szinte végig az Euroleasing-Orsi vezetett, a kegyelemdöfést pedig a mindössze 17 esztendős Honti Kata adta meg, aki egy szemtelen duplával 80–75-re alakította az állást.
Az árverés után tehát sikerült az Aix-verés is!

Honnan merítette a bátorságot az első hosszabbítás befejezése előtt két másodperccel egy tripla eleresztéséhez? – kérdeztük a mérkőzés hősét, Gordana Kovacsevicset.
– Egyszerűen nem volt más választásom, és szerencsére sikerült betalálnom a gyűrűbe. Az igazság az, hogy szerencsém is volt.