Rossz játékkal nyert a Pécs

Remek hangulatban kezdődött a rangadó, hiszen Miskolcról is érkezett egy busznyi szurkolótábor, amelynek tagjai természetesen nem kímélték a hangjukat, amikor beszabadultak a csarnokba. Ezt persze nem hagyhatta szó nélkül a pécsi B-közép, egyre-másra csendültek fel a megszokott rigmusok – szerencsére ekkor még csak a sportszerűek. Közben egy névsorolvasás után kiderült, mind Baranyában, mind pedig Borsodban kitűnő orvosok dolgoznak. A hét második felében ugyanis innen is, onnan is arról szólt a fáma, hogy sérült a fél csapat, de hogy, hogy nem, mindenki feltámadt a rangadóra.
Óriási vehemenciával rontottak egymásnak a kezdő ötösök, nagyon sok kosár esett az első percekben. Eördögh pontjainak köszönhetően némi meglepetésre nemcsak tartotta a lépést a DKSK ekkortájt, hanem időnként vezetett is, aztán bekeményített a védekezésbe kicsit a címvédő és ez majdnem négy percre lenullázta a vendégeket. Naná, hogy ezalatt magukhoz ragadták az előnyt a fekete-fehérek, olyannyira, hogy a második negyed elején már tíz pont volt a különbség a javukra. Közben pécsi oldalon sorra pályára kerültek a cserék, de a biztos hazai vezetést így sem fenyegette veszély, mert csak elvétve tudott mezőnyből betalálni a Diósgyőr.
Aminek az okai leginkább Brosovszkyék meglehetősen esetleges támadójátékában keresendőek: a védekezésben amúgy is professzoroknak számító baranyaiaknak nem okozott különösebb gondot az átlátszó vendégfigurák kivédése. Ráadásul a miskolci kisemberek közül egyedül Eördöghnek ment a játék, Hadzsovics és Brosovszky eredmény nélkül, mégis annál serényebben ostromolta a gyűrűt. A piros-fehér centerek – köztük a drága pénzen vett két amerikaival – meg alig kaptak labdát, ennélfogva dobáshoz is nagyon ritkán jutottak… Ezzel együtt is csak hét ponttal vezetett a nagyszünetben a MiZo, mivel játékosai sorra elrontották a büntetőket. Szám szerint kilenc szabaddobást packáztak el az első 20 percben Tranquilliék, ami igen nagy luxusnak tűnt egy rangadónak kikiáltott mérkőzésen.

Nem lehetett túlzottan megelégedve a látottakkal és a vezetés különbségével Rátgéber László, a PVSK edzője, mert igencsak borongós arccal vonult az öltözőbe, hogy a félidei eligazítást megtartsa. Aztán a harmadik negyed harmadik percében már örömmel nyugtázhatta, hogy ez a rövid idő is elegendő volt tanítványai számára az előny megduplázásához. A játékrész első három találatát a roppant mód felpörgő Iványi jegyezte, aztán átadta a terepet a többieknek, akik közepes formát mutatva is 18 pontosra hizlalták fel a záró felvonás elejére a PVSK és a DKSK közötti távolságot. Becsületükre legyen mondva, a számukra kilátástalan helyzetben is mindent megtettek hátrányuk csökkentése érdekében a diósgyőriek, és sikerült is felzárkózniuk a 37. percre 12 pontra. Anderson azonban megállíthatatlan volt a hajrában a palánk alatt, időnként két-három emberrel a nyakában is beerőszakolta a labdát a gyűrűbe, és leginkább az ő érdemének tudható be, hogy végül egy kerek huszast vertek a pécsiek vendégeikre.

Mestermérleg
Rátgéber László: – Ez volt az egyik legrosszabb első félidő, amit játszottunk ebben az idényben. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy a Sopron ellen kilencvenegy pontot dobó Diósgyőrt hatvan alá hozzuk, mert így rossz játékkal is nyerni lehet ellene. Nagyon nagy fáradtságot látok a csapaton, kicsit aggódom a csütörtöki Szamara-meccs miatt.
Milen Vukicsevics: – Nem tudtuk felvenni azt a ritmust, amit a PVSK diktált védekezésben, és ez eldöntötte a mérkőzést.