Egyre jobb a zalaegerszegi óriás

A Sopron elleni 28 ponttal egyéni csúcsot javított, a meccsen megszerzett 39 IBM-pontja pedig a magyar mezőny legjobb mutatója volt a 7. fordulóban. A ZTE azonban kikapott akkor, így az öröm csak most felhőtlen. A Kecskemét elleni győzelemhez – bár az Univer palánk alatt akart előnyt szerezni – a ZTE játékosa hol leheletfinom pöcizésekkel, hol erőteljes zsákolásokkal járult hozzá, összesen 23 pontig jutva (csaknem 17 pontos meccsenkénti átlagot jegyez). Tíz éve a Harlem zalaegerszegi fellépésén megnyert büntetőverseny volt az első igazi sikere a fiatal centernek. Sokan megjegyezték akkor a 14 éves fiú nevét, hiszen alig fért rá a képernyőre, és magasságának köszönhetően vízszintes dobásokkal megszerezte a fődíjat. Hiába, ha az ember 51-es lábon jár, és 210 centiméterre nőtt, igyekszik a kosárlabdával ellensúlyozni a sok apró kellemetlenséget: a problémákat a ruha- és cipővásárlásnál, a sok ugratást, a szemmagasságban szembejövő ajtófélfákat.
– Mondja csak, ön mivel magyarázza az évadbeli remek produkciót?
– Január óta nincs probléma a térdemmel, ráadásul meccsenként harminc percnél is többet töltök a pályán, és nagyon jólesik az edzőim bizalma – kezdett bele a ZTE óriása. – Az edzéseken sokat gyakorolnak külön a centerek, a sok játékos és technikai feladat miatt élvezetes a munka. E jó hangulatban a csapat is remekül együtt van, ahogy mondani szokták, "bírjuk egymást”, beleértve az edzőket és a szakosztályban dolgozókat Bodrogi Csabitól a csapatorvosig. Az is nagyon jó, hogy a játékban az edzőnk, Kovács Laci nem köti meg a kezem, bármit vállalhatok, az idén végre triplákat is szereztem. Végül fontos még, hogy Egerszegre költöztem, eddig akárhol játszottam, autóval jártam be, azaz ingáztam. Pedig az én magasságommal nehéz kényelmes autót találni.
– Érdekes, ön az egyetlen, aki megjárta mind a három nyugat-dunántúli élcsapatot.
– Valaha a Falcóban kezdtem kosarazni, de tíz éve a ZTE-nél a felnőttek, és az utánpótlás szintjén is jobbak voltak a lehetőségek. Sajnálom, hogy azóta is megtalálnak a szombathelyi szurkolók e költözködésemért. Az elmúlt évekre az is igaz, hogy mindig a harmadik-negyedik számú center voltam, főleg idegenlégiósok mögött, és így nehéz rutint szerezni. Amikor két évvel ezelőtt végre ponterős lettem Zalaegerszegen, pechemre megsérültem. Most viszont a jelenlegi keretünkkel elérhetjük célunkat, a nyolcba kerülést, és bízom benne, hogy játékom láttán nem keresnek a posztomra idegenlégióst a vezetőink.
– Testvére, Arnold, aki Pakson ritkábban kap lehetőséget, irigykedhet most.
– Minden meccs után megbeszéljük, ki hogyan játszott. Az ellenük szerencsétlenül elvesztett meccs után Arnold azzal vigasztalt, hogy mi is megérdemeltük volna a győzelmet. Sajnos nem voltunk egyszerre a pályán, ha szembekerülünk, persze nem kíméljük egymást.