A sérült Brosovszkyt nélkülöző hazaiak a hagyományoknak megfelelően álmosan kezdtek, és csak a negyedik percben vették át a vezetést. Ezután pillanatokon belül kiderült, hogy nagy tudásbeli különbség van a két együttes között, és az idő múlásával egyre jobban elhúztak a piros-fehérek, akik nem is játszottak teljes erőbedobással, viszont jól fogtak embert, no meg közelről és távolról egyaránt pontosan céloztak. Később szóhoz jutottak cseresoruk tagjai is, akik a harmadik negyedben már negyvenpontosra hizlalták az előnyt. Macska-egér párharcot hozott az utolsó játékrész is, melynek csupán az volt a tétje, hogy a diósgyőriek elérik-e a bűvös száz pontot. Sikerült, elérték, így a másfél ezer fős publikum tombolva köszönte meg kedvencei produkcióját.
Mestermérleg Milen Vukicsevics: – Nem gondoltam volna, hogy ilyen meccset játszunk. Többen sérülés miatt nem szerepeltek, volt, aki betegséggel bajlódott, ezért mindenkinek játéklehetőséget adtam. A csapat valamenynyi tagja megtette a magáét, gratulálok a lányoknak, és bízom a hasonló folytatásban. Natalia Tcherkacheva: – A diósgyőriekben nagyon jó és erős csapatot ismertünk meg, bár tudtuk előre, hogy ez nehéz meccs lesz. Sajnos gyengén játszottunk, de becsülettel küzdöttünk.