Anélkül, hogy világmegváltó gondolatokkal akarnánk előállni, érdemes lenne elgondolkodniuk a nemzetközi szövetség illetékeseinek azon, jó-e a kosárlabdának, ha az Európa-bajnokságot így, ebben a formában bonyolítják le. Miközben ugyanis a középdöntő kiélezett csatái rendre telt ház, többezer ember előtt zajlanak, addig magát a kontinensviadalt bántó érdektelenség övezi, alig van ember a lelátókon.
A legjobb példa erre a szombat esti orosz–spanyol elődöntő, amely fantasztikus meccset hozott, a kosárlabda minden szépségét felvonultatta, ám a roppant magas színvonalú összecsapást jó, ha ötszázan látták a helyszínen. Pedig a gyönyörő patraszi sportcsarnok, amely a helyosztóknak otthont ad, hivatalosan ötezer férőhelyes… Az ok persze nyilvánvaló, ami miatt kevés a néző: a házigazda görögök együttese nem játszott főszerepet az Eb-n, dehát ez várható volt. Sőt voltaképpen erőn felül teljesítettek Kosztakiék azzal, hogy nem lettek tökutolsók, hanem az izraelieket, az ukránokat, és minket, magyarokat legyőzve megcsípték a kilencedik helyet. Ettől függetlenül valami megoldást kellene találni a problémakörre, mert ha mondjuk a helléneknek erősebb nemzeti csapatuk van, akkor is csak az ő mérkőzéseiken lett volna közönség, a többi éppígy edzőmeccs-hangulatú lett volna. A következő női Európa-bajnokság helyszíne Törökország, és nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy kimondjuk: ugyanez várható. Csakhogy ez egyáltalán nem tesz jót a sportágnak. Áttérve a vasárnapi eseményekre, amiket a magyar válogatott sajnos már csak a lelátóról követhetett nyomon – legalább növelte kicsit a zárónapi nézőszámot –, meglepetésre a végső győzelemre is esélyesnek tartott Szerbia-Montenegró csupán nyolcadik lett. Pedig a szlovákoknál állítólag belső harcok dúlnak, mert a legjobb játékosuk, Zirková szombaton összeveszett Kovacík kapitánnyal, ennek ellenére a semmiből főszereplővé előlépő Luptáková vezérletével egyetlen pontocskával legyőzték Mandicsékat. Aztán a franciák fölényesen verték a hatodik hellyel tökéletesen elégedett belgákat, majd jött a bronzcsata, amelynek tétje az olimpiai kvalifikáció volt. Ez aztán meg is látszott a küzdelem hevességén, Wlazlakot például kétszer is a mentősök vitték le a játéktérről hordágyon. A lengyelek hátvédjének azonban a végén nem is a két külön-külön is súlyosnak tűnő sérülés volt a fő baja, hanem az, hogy társai tetemes előnyt leadva veszítettek a Fernández vezérletével a végsőkig küzdő spanyoloktól. Volt is nagy sírás-rívás a részükről - no meg örömünnep a túloldalon.
A palánk alatti harcokat a piros mezes oroszok nyerték, így övék az aranyérem
Na de a feketeleves még hátra volt, a döntő, amit borzalmasan kezdtek a csehek. Bár védekezésben gőzerővel dolgoztak Hamzováék, a gyűrűbe sehogyan sem tudtak betalálni, az első tíz perc végéig két mezőnygólt dobtak – 17 kísérletből. Az oroszok persze kapva kaptak az alkalmon, és faképnél hagyták ellenfelüket, főleg a fiatal bedobó, Artyesina pontjainak köszönhetően. Aztán a második tíz percben beindult Baranova és Szkopa is, aminek köszönhetően 14 pontosra növelte előnyét Vagyim Kapranov mester együttese, de ez volt a maximum, innentől fordulni látszott a kocka. Az óriási elánnal küzdő Csehország elkezdte farigcsálni hátrányát, és bár az első félidő végén még 12 pontnyi hátrányban volt, a harmadik játékrész hajrájára teljesen nyílttá tette az aranycsatát. A feltámadásért az orosz toronydaruk mellett oroszlánként küzdő Blahusková és az elnyűhetetlen irányító, Hamzová tették a legtöbbet, aztán a befejező játékrészben éppen a játékmester és Klimesová tripláival át is vették a vezetést Jan Bobrovski tanítványai. Ekkor úgy látszott, kipukkad az orosz csapat, amelynek kulcsemberei szinte csere nélkül játszhatták végig a fontos mérkőzést, de Oszipova a végjátékban kulcsfontosságú pontokat szerzett, míg a hosszabbítás reményében útjára indított cseh hárompontosok kiszédültek a gyűrűből. Csupán egy hajszálnyival a viadal eddigi küzdelmei során kétszer is veszítő Oroszország nyerte az aranyérmet. Ezzel együtt el kell ismerni, megérdemelten, mert Baranováék akkor játszottak a legjobban, amikor a legfontosabb volt.
A végeredmény Európa bajnok: Oroszország (Anna Arhipova, Olga Artyesina, Jelena Baranova, Diana Gusztyilina, Marija Kalmikova, Ilona Korsztyin, Olga Najmusina, Irina Oszipova, Okszana Rahmatulina, Tatjana Scsegoljeva, Julia Szkopa, Marija Sztyepanova), 2. Csehország (L. Blahusková, I. Borecká, R. Hamzová, M. Hartigová, Z. Klimesová, H. Machová, M. Mokrosová, M. Pavlicková, M. Uhrová, I. Vecerová, J. Veselá, E. Vitecková), 3. Spanyolország (L. Camps, E. Cebrián, M. Fernández, M. Ferragut, B. Garcia, N. Martínez, L. Palau, L. Pascua, I. Pons, R. Sánchez, P. Segui, A. Valdemoro), 4. Lengyelország, 5. Franciaország, 6. Belgium, 7. Szlovákia, 8. Szerbia és Montenegró, 9. Görögország, 10. MAGYARORSZÁG, 11. Ukrajna, 12. Izrael