A félmillió lakosú Patraszban sem áll meg az élet a naplementével, a belvárosi kávézók és bárok teraszait százával töltik meg a fiatalok az esti órákban. Szinte lehetetlen szabad asztalt találni hajnalig, mert a hellén ifjúság birtokába veszi azokat. Magyar szemeknek teljesen meglepően a huszonévesek előtt nem söröskorsók, borosüvegek, vagy tömény szeszről árulkodó felespoharak sorakoznak, hanem többnyire kávé és üdítő kíséri a baráti beszélgetéseket.
Alkohol nélkül
Természetesen akadnak kivételek is, de alapvetően tény: nem jut vezető szerep az alkoholnak a lányok és a fiúk körében. Nyilván ebből adódik az is, hogy a belvárosban éjszaka sincs nyoma az erőszaknak, az agreszszivitásnak, csak nagyritkán látni illumináltan tántorgó csoportokat. Talán ha ebből a morálból egy keveset az itt tartózkodó magyarok hazavisznek, akkor a honi városok éjszakai élete egy kicsit balhémentesebb lehetne. Higygyék el, nem lenne hasztalan!
Lelkes segéderő
Ahogy már azt többször is említettük, az Eb kiszolgáló-személyzetének működése kiváló: a jelenlévő újságírók a negyedek végét jelző dudaszó után néhány pillanattal már kapják is a statisztikát a csinos hostessektől. Ez egy világversenyen persze megszokott dolog, az azonban semmiképpen sem, hogy a pályák tisztán tartása érdekében egy seregnyi általános iskolás apróság szorgoskodik. A főszponzor emblémájával díszített egyforma sapkában és pólóban, a szemükben csillogó boldogsággal rohannak a pályára a gyerekek a női kosármeccseken gyakori földharcok következményeként kialakuló izzadtságfoltok feltörlése végett. A játékrészek közti kétperces szünetekben pedig az egész pályát letisztítják, és szemmel láthatóan élvezik a sztárjátékosok közötti szaladgálást. A tíz-tizenkét éves fiúkból és lányokból álló csapat tagjai feladatuk elvégzése után egymással versenyezve gyűjtik a válogatottaktól a különböző relikviákat és autogramokat.