A hajrában robbantott a Pécs

Lám a női kosarasok bajnoki döntőjének második meccsén is kiderült, milyen kicsi a világ. A csarnok viszont – meglepetésre – nem bizonyult kicsinek, pedig a hűség városa tele volt emberrel, az utcák és a szállodák zsúfoltsága azonban a majálisnak szólt, nem pedig a jeles sporteseménynek.
Azért úgy 1700-an csak összegyűltek a kezdésre, s bár a soproniak voltak többen, a pécsiek voltak a hangosabbak. Pláne akkor, amikor a harmadik perc elején azt konstatálhattuk, hogy a vendég PVSK az elején háromból három támadást fejezett be hárompontos kosárral. Károlyi – ő kétszer – és Branzova talál be kintről. A nagy sorozatba csak Papp tudott "belepiszkítani” egy dupla erejéig. Dörzsölgették a szemüket a nézők, hiszen nagyon nem jellemző, hogy a Sportcentrumban enynyire jól dobjanak a baranyaiak. Egy ideig tartotta hétpontos előnyét Rátgéber László együttese, mígnem az első játékrész második felére nagyon felpörgő Postás is produkált egy szenzációs szériát, a hazaiak ráadásul válasz nélkül szereztek kilenc pontot, így nem csak utolérték, el is hagyták ellenfelüket.
Bár még a mérkőzés elején jártunk, a későbbi történések igazolták a megállapítást: óriási iramú összecsapást játszott a két legjobb magyar női csapat. Az ember csak kapkodta a fejét a sok szép találat láttán, és mivel a megoszlás ebben az időszakban felettébb igazságosra sikeredett, az izgalmakat sem kellett hiányolnunk. A már említett hazai ellenroham után jó ideig nem alakult ki három pontnál nagyobb távolság a felek között, és noha többnyire a Postás birtokolta a vezetést, Iványi hosszas gondolkodás után beszédülő utolsó másodperces tempója a PVSK-t juttatta minimális előnyhöz a fantasztikusra sikeredett első félidő végére – amelynek hőse, a pécsi vezetés ellenére, egyértelműen Eördögh Edit volt. A zöld-fehérek nyolcasa ugyanis százszázalékos dobóteljesítménnyel lett a mezőny legeredményesebbje, 17 játékperce alatt dobott 16 pontjával. Itt kell megjegyezni, hogy a vendégek pedig csapatszinten dobtak szenzációsan, 58 százalékos félidei mezőnymutatójukat alighanem bármikor szívesen elfogadnák.
S akkor most egy éles váltás: a kosárözön végén, az első 20 perc után, a fordulást követően, áttevődött a hangsúly a védekezésre. Méghozzá meglepő módon nem az amúgy ebben a műfajban oly otthonosan mozgó PVSK-nak köszönhetően, hanem a Postás-lányok hátsó alakzatának megszilárdulása révén. Négy és fél percen át maradt pont nélkül a vendég, aztán Iványiék megtalálták Csákányék váltott védekezésének ellenszerét. Egyre többször játszották meg Érikát, aki szinte mindig pontokra váltotta helyzeteit, de a zónavédekezésben megtalált lyukakból is mind gyakrabban találtak be középtávolról. Ennek ellenére sokáig továbbra is kéz a kézben haladtak a riválisok.
Harmincpercnyi játék után, példának okáért, döntetlenre állt a mérkőzés, és bár a hazai centerek neve mellett nagyon gyűltek a személyi hibák, a záró negyed elején is jól tartotta magát az esélytelenebbnek tartott Soproni Postás. Sőt legveszélyesebb embere, Eördögh harmadik triplájával hárompontos előnyhöz jutott az utolsó játékrész negyedik percében. A 60 pontnál nagyon leragadó zöld-fehérek mellett azonban gyorsvonatként húzott el a következő négy percben az újfent meglóduló Pécsi Vasutas. Iványi – ki más – vezérletével 11 pontot dobott zsinórban a Rátgéber-csapat, miközben a soproniak hasztalan próbálták feltörni a vendégek egyre inkább megszilárduló védekezését. Ezen a ponton el is dőlt a meccs, hiába kért időt Meszlényi Róbert, változás nem történt, mi több, az utolsó percben már 14 ponttal vezetett a higgadtabb PVSK. Sokan bírói támogatást emlegettek a hazai hívek közül, a végjátékban töbször is felhangzott a Forrai Sámuelnek szóló "Szép volt, Samu!” – kórus, ám tévednek, akik neki tulajdonítják a Soproni Postás vereségét. Tény, a két játékvezető többször is hibázott, és az is tény, hogy a vendéglátó ezúttal nem kapta meg tőlük azt a bizonyos "hazai pályát”, de a zöld-fehérek hajrábeli pontképtelenségében akkor sem ők voltak a ludasak.
Kívülről úgy tűnt, egész egyszerűen elfáradtak, felőrlődtek a végére Csákányék. Pedig mindenki láthatta, hősiesen küzdöttek.

Károlyi Andrea: – Ezen a mérkőzésen nem védekeztünk jól, de egyszer mi is nyerhetünk a támadójátékunkkal. Úgy érzem, vasárnap befejezzük.

Füzy Ákos, a PVSK másodedzője: – A mai mérkőzés újra bebizonyította az alapvető kosárlabdatézist: védekezés nélkül nincs eredmény. Remélem, a második félidőbeli védőjátékunk meggyőzte erről csapatunkat is.

Füzy András, a Postás technikai vezetője: – Ilyennek képzelek egy bajnoki döntőt. Büszke vagyok a csapatomra, egy percre sem adta fel. Sajnos nem élveztük a hazai pálya előnyeit. Gratulálok a Pécsnek, és örülök, hogy két ilyen csapat szerepel majd az Euroligában.

Quacy Barnes: – Rossz így kikapni. Pécsett nyernünk kell! S az a legfontosabb feladatunk, hogy higgyünk is benne.

Béres Tímea: – Magas színvonalú döntő volt, mindkét csapat jól játszott. Remélem, vasárnap vége lesz. Köszönjük, hogy szurkolóink elkísértek minket.

Iványi Dalma: – Vasárnap is szeretnénk nyerni, de ehhez legalább ilyen jól kell játszani. A sikert negyvenperces koncentrációnk és a jó dobóformánk hozta meg. Utóbbi nem kifejezetten jellemző ránk Sopronban.

Eördögh Edit: – Nem szoktam a bírókat szidni, de úgy érzem, ma nem hagytak minket győzni. Bármit csináltunk, ezt a meccset is a Pécsnek kellett nyernie. Vasárnap mindent egy lapra feltéve, győzni megyünk Pécsre.

Englert Orsolya: – Papp Krisztina és Csákány Emőke azzal töltötte a mérkőzést, hogy az öltözőbe rohangált. Ilyen apróságok nehezítették a dolgunkat. A PVSK jól játszott, de érdemes lenne megnézni, milyen nyomokat hagyott rajtunk a mérkőzés.