Klíma: Megvan az ötödik!

Az "övéi” alatt már a vendégcsapatot kell érteni, azt a Kaposvárt, amely szombaton soraiban tudhatott egy új fiút, Archboldot. Néhány napja, egészen pontosan szerdán futott be az amerikai, így senkit sem lepett meg, hogy Miljkovics nem őt, hanem Szőkét jelölte a kezdő ötösbe.
Ott volt viszont a pályán Anzulovic, a helyiek új kedvence, aki káprázatos mutatót tudhat magáénak: eddig mindig nyert vele a Szolnok. És hogy a horvát válogatott irányító ezúttal is belopja magát a hazai szívekbe, pillanatok alatt kosarat dobatott Orosszal. A túloldalon is egy center, nevezetesen De Gray villant, majd az elkövetkezendő néhány perc szintén az ő nevétől volt hangos, a negyed felénél már tíz pontnál járt. Hat egységnyivel lógott meg a vendég, és Martic már hívta is magához a kosarasait. Hogy a rövidre szabott idő alatt észt osztott, csodaszert adagolt, netán más mágiával élt, nem tudhatjuk, mindenesetre a tüneti kezelés hatott, hiszen ragyogó etapot produkált a házigazda. Anzulovic álomlabdákkal tömte a társait, akik közül talán Trepák kapta el leginkább a fonalat, egykori "tanítómesteréről”, Ivkovicsról dobott négy duplája aranyat ért ekkortájt a Szolnoknak. Érdekes módon a nagy centerharc közepette háttérbe szorultak a nehéztüzérek, így Dzunics és Pavlovics (a két örökifjú egymást fogta, príma kis miniütközetek szemtanúivá téve ezzel a publikumot), valamint Vaisvila csak elvétve jutott szóhoz.
A szikrázóan kemény csata nem maradt alább a második felvonásban sem, melynek első pillanataiban Anzulovicot éltette a piros-fekete tábor. Úgy tetszett, a karmester hárompontosa lendületet ad a hazaiaknak, ám Varga, majd a 8. perc óta pályán lévő Archbold – az első benyomások alapján jó vásárt csinált vele a Klíma-Vill – is bevágott egy triplát, ezzel kapaszkodott a Miljkovics-együttes. A feleket ismerve badarság lett volna pontzuhatagot várni a meccstől, ám a második negyedbeli össztermés még ennek tükrében is harmatosra sikerült: vállt vállvetve is csak 25 pontig jutottak a fiúk. Márpedig a lassú araszolgatás kifejezetten hátráltatta a vendéglátó első félidei 12 eladott labdája, valamint a Kaposvár gyengécske, 39 százalékos mezőnybeli dobásmutatója.

Az első húsz perc során nem ment Simonnak sem, pedig ő hetek óta ragyogó formában kosarazik, és ebből a szünet utáni két percben vissza is adott valamicskét. Két triplájával szemvillanás alatt megnégyszerezte pontjai számát, markánsnak mondható előnyt szerezve ezzel a Kaposvárnak. Odaát mintha kissé kiismerhetővé vált volna a játék, szorosabb őrzést kaptak a centerek, míg a máskor rettegett hátvédpáros csak kereste megszokott formáját. Illik hozzátenni, mindez a somogyi védelem dicsérete, merthogy Simonék moccanni is alig engedték a riválist. Hétpontos hátránnyal vágott neki a záró felvonásnak a Szolnok, melynek hívei egyre elkeseredettebben követték a történteket. Meglepő módon a 11 ponttal meglépő somogyiak megadták az esélyt az ellenfélnek, hiszen zsinórban öt támadásukat hibázták el. Anzulovic, Orosz és Vaisvila élt az ölébe hullott lehetőséggel és jócskán faragott a hátrányból. Dzunics mindeközben szinte nyomtalanul lépett le a színről – alighanem ifikora óta nem fordult elő vele, hogy ponttalanul zárja a mérkőzést. Ám kaposvári oldalon ezen az estén még ez is belefért, és amikor Simon a negyedik tripláját is bevágta, még a legelvakultabb hazai hívek is legyintettek: "Ez a hajó elúszott!”
Másként fogalmazva: az egyaránt négymeccses győzelmi szériát produkáló, idén még veretlen két csapat közül a nem is olyan régen Fehérvárott is győzni tudó Kaposvár húzhatta be az ötödik strigulát is.

Mestermérleg
Zoran Martic: – Kemény mérkőzést játszottunk, védekezésünk jó volt, ám támadásainkat nem tudtuk úgy befejezni, mint az előző mérkőzésen. Sajnálom, hogy megszakadt négy mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozatunk.
Goran Miljkovics: – Minden játékosommal elégedett vagyok. Jó mérkőzést vívtunk, azt gondolom, megérdemeltük a győzelmet. Örülök, hogy tovább tart jó sorozatunk, köszönjük bennünket elkísérő szurkolók biztatását.