Hol itt az objektivitás…?

Hát a magyar együttesek most megőrizték, ez egészen biztos, nem úgy, mint mondjuk a hatodik fordulóban, amikor is mindkét együttes súlyos, már-már kiütéses vereséggel zárt az Európa-bajnok válogatottal büszkélkedő Franciaország élcsapataival szemben.
Ömlengeni persze nem szabad, hiszen végül csak kikaptak a pécsiek és a soproniak. Hurráhangulatról tehát szó sincs, mert bár nagyon is ráfért volna egy bravúrgyőzelem euroligás együtteseinkre, végül nem sikerült kikaparni a gesztenyét. Ami miatt inkább a zöld-sárgák bosszankodhatnak, tekintve, hogy még egy másodperccel a lefújás előtt is náluk volt az előny, pechjükre azonban a Gdyniának van egy olyan toronydaruja a 213 centis Malgorzata Dydek személyében, akit termeténél fogva bármikor meg lehet játszani, ő meg sajnos van annyira rutinos center, hogy az ilyen helyzetekben ne rontson.
Így sikerült végül nagy nehezen felülkerekednie a csoportelsőnek a magyar bajnok ellenében, egyetlen apró pontocskával, hatalmas szerencsével, és talán még annál is nagyobb bírói segítséggel. Amit a legjobban az bizonyít, hogy a Gdynia győzelme ellenére az összes létező statisztikai mutató GYSEV-fölényt mutat: jobban dobtak a soproni vasutasok mezőnyből és a büntetővolnalról egyaránt, több labdát szereztek, kevesebbet adtak el, több gólpasszt jegyeztek, és a lepattanók terén is tartották a lépést a sokkal magasabb játékosokból álló riválissal.

Hogy akkor miért nyert mégis a házigazda? Az objektív mutatók szerint kizárólag azért, mert tizenhattal több büntetőt dobhatott – vagyis az objektív mutatók arra utalnak, hogy a bíró sporttársaktól ezen az estén távol állt az objektivitás. Akiknek bizony nagyon sok volt a rovásukon csütörtök este, hiszen ha felsoroljuk, milyen esetekben tévedtek a GYSEV kárára, kiderül, valóban oroszlánrészük volt az Euroliga-ezüstérmes kínkeserves diadalában. Hát akkor kezdjük is: az élre Tully Bevilaqua kipontozása kívánkozik, aki mindössze tizenegy percet tölthetett csupán a pályán, hogy aztán egy technikaival végleg kizárják őt a játékból a játékvezetők. Technikai jutott a hajrában Balogh Juditnak is, aki egy távoli – és nem mellékesen sikeres – dobása után azt reklamálta, hogy miért nem ér három pontot a találat. Végül kettőt ért, a kérdés pedig büntetőt, de sajnos a Gdynia javára. Közben az amerikai Melvin büntetlenül ellökhette a soproniak pontgyárosát két kézzel, Dydek letarolhatta Bogojevicset, fault egyik alkalommal sem járt, illetve amikor járt, azt sem mindig az igazi bűnös kapta. Pedig ha a már többször is említett világklasszis center, Dydek megkapja, ami járt volna neki, és nem Cuprysnak könyvelik el az egyik szabálytalanságát, öt személyi hibája miatt pályán sem lehetett volna a végjátékban. Következésképp győztes kosarat sem dobhatott volna…

A soproniak még az óvást is fontolgatták, aztán végül elálltak ezen szándékuktól, mondván, ők a pályán akartak nyerni. Azt már mi tesszük hozzá, hogy köztudomásúlag régóta gyenge sportdiplomáciánk következtében aligha lett volna esélyük a zöld asztalnál, holott Rátgéber László szövetségi kapitányként és a PVSK edzőjeként is rengetegszer hangsúlyozta, mennyire ki vagyunk így szolgáltatva a játékvezetők és a döntéshozó testületek kényének-kedvének. Itt kell megemlíteni, hogy bár a pécsiek nagyobb különbséggel, 14 ponttal vesztettek szerdán a távoli Jekatyerinburgban, nekik is volt okuk bosszankodni bőven bírói "tévedések” miatt. Ismét tényekkel előhozakodva ők állítólag héttel többször ütöttek oda szabálytalanul, mint a házigazda oroszok, és ugyancsak hét a különbség a megítélt büntetők terén – persze itt már nem a magyar csapat javára. Adódik a kérdés ezek után, érdemes-e egy együttesnek majdnem másfél napot utaznia egy olyan meccsért, ahol az esélyt sem adják meg neki a győzelemre…?