Egyre szebbek a távlatok

Most kellene lefújni. Véget vetni az egésznek, és eredményt hirdetni. Világgá kiáltani, hogy első, és ezzel természetesen Európa-bajnoki résztvevő: Magyarország.
De szép is volna. Csakhogy ezzel még várni kell. Reméljük, nem többet bő két hónapnál. Hiszen jövő januárban befejezik a másfél éves menetelést, pontot tesznek a nagy sorozat végére. Ha megtartja csodálatos pozícióját Varga Mátyás együttese, 1999 után újra ott lesz a csapat a kontinensbajnokságon. Micsoda fordulat. Két fordulót követően két vereséggel szerénykedve azt hihettük, elbukták a fiúk, elment a hajó, most pedig szinte hurráhangulat uralkodik a keretben, s a francialecke tökéletes felmondása után már a lettek legyőzése a téma.
Nyerni kell a messzi Ventspilsben, valahogy úgy, mint három esztendeje. Akkor még Mészáros Lajos kezében volt a karmesteri pálca, s a magyar válogatott – betudhatóan elsősorban Gulyás Róbert nagyszerű teljesítményének – sikerrel vette az első akadályt. De ne szaladjunk ennyire előre. A szerdai szombathelyi diadal megér néhány szót. Csak emlékeztetőül: Sydney ezüstérmese, az Euroligában edződött kosarasok alkotta francia csapat volt vereségre ítélve az Európa-bajnoki középdöntő hatodik állomásán.
De hallgassuk csak a győzteseket!
"Fontos volt, hogy null–nyolc után fel tudtunk állni – így a 19 pontig jutó duplán hazai környezetben szereplő Falco-karmester, Kálmán László. – Fantasztikusan kezdtek a franciák, de gyorsan utolértük őket, a második negyedben pedig már robbantottunk, nemes egyszerűséggel átrohantunk a riválison. Fontos volt, hogy remekül összeállt a védekezésünk. A folytatás? Biztosra veszem, hogy Lettországban jóval nehezebb dolgunk lesz. Nemcsak azért, mert a hazai pálya nem bennünket segít szombaton, hanem, mert a lett csapat hasonlóan játszik, mint mi. A korábbi összecsapásainkon előfordult, hogy négy alacsonyabb kosarassal játszottak, akik közül mindenki nagyon jól dob távolról. Bízom a sikerünkben, ami azt hiszem már-már kontinensbajnoki szereplést érne. Jó kimondani, hogy egyetlen győzelemre vagyunk a továbbjutástól!”
No igen, szombaton a "D” felségjelű hatos első és másodikja lép pályára, s nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megállapítsuk, a győztes böngészheti a térképet Svédországnál kinyitva. "Fantasztikusan érzem magam, ilyen bemutatkozásról álmodtam – vette át a szót Dzunics Braniszlav, a Kaposvár 38 esztendős hátvédje, aki 21 ponttal tette emlékezetessé élete első hivatalos válogatott meccsét. – Nem tudom, hogy mennyire a szerencse műve, de úgy sikerült minden, ahogy elterveztem. Jól ment nekem is, a csapatnak is.”
A debütáló Dzunics mellett volt két nagy visszatérő is, jelesül Gulyás Róbert és Dávid Kornél, s noha szerdán egyikükre sem osztottak főszerepet, a jelenlétük hallatlanul fontos volt. "Igazi csapatmunka volt – kezdett bele Dávid, a Zalgiris Kaunas centere. – Tudtam, hogy nehéz dolgunk lesz, hiszen Franciaország igazán remek gárdával érkezett Szombathelyre. Sejtettem azt is, hogy Gulyás Robira és rám külön koncentrál majd az ellenfél, hiszen talán bennünket ismerhetnek leginkább Sciarráék. Zavar-e, hogy nem én voltam a csata hőse? Ne vicceljen, csöppet sem bánom, hogy nem villogtam, hiszen győztünk, és csakis ez számít. Na meg, hogy kijussunk az Európa-bajnokságra. Az lenne a legjobb, ha már Lettországban döntésre vinnénk a dolgot.”