Megjött az NBA sztárja

Az első két fecske Kareem Abdul-Jabbar és John Starks volt, akik közül az egyik – bár a sportág történelmi figurája – már nem volt aktív játékos, amikor ellátogatott hozzánk, a másik pedig messze nem volt akkora egyéniség még pályafutása csúcsán sem, mint amekkora Walker már most odaát. Antoine, a "gyalogos” ugyanis, húszpontos átlag ide vagy oda, "pályája derekán, felfelé ívelő szakaszban van” – ahogy a sajtótájékoztatót vezető riporter, Várkonyi Attila felkonferálta. Kétség sem férhet hozzá, az erőcsatár egyre markánsabb figura a tengerentúli profiligában, ebben az idényben már a főcsoportdöntőig vezette csapatát, a Boston Celticset, azaz nagyon közel került az aranygyűrűhöz, amit olyan sztárok hajszoltak hasztalan amúgy dicsőségekkel és sikerekkel teli pályafutásuk során, mint Charles Barkley vagy a minap visszavonult Patrick Ewing.
Walker tehát már most nagy sztár, és a legnagyobbak közé kerülhet, ennek ellenére a hozzá intézett legelső kérdés kicsit talán provokatív jellegű volt: afelől érdeklődtek a hosszú úttól szemmel láthatólag kicsit elpilledt amerikai fiúnál, mit szól hazája válogatottja leszerepléséhez a nemrég véget ért indianapolisi világbajnokságán. "Ez a mostani az NBA-játékosok számára még csak a felkészülési időszak, emiatt nem igazán tudott a csapat ráhangolódni a feladatra, valószínűleg ez a legfontosabb oka, hogy elveszítettük a vébét” – fogalmazott udvariasan a vendég. Talán azért, mert ott volt a nemzeti alakulatban bostoni harcostársa, Paul Pierce is, akivel karöltve a vállán viszi a nagy hagyományokkal bíró zöld-fehér gárdát. Ô maga viszont nem kapott helyet az együttesben, ami ugyancsak sokaknak szemet szúrt. "Akkor, amikor először kikapott a csapat, már boldog voltam emiatt, ezzel együtt nagyon szomorú, hogy selejtezőt kell játszanunk a következő olimpia előtt” – mondta ezzel kapcsolatban a csupa izom Antoine keserűen mosolyogva. Azért azt hozzáfűzte, ha hívták volna, ő bizony ment volna a válogatottba – ellentétben sok más játékostársával, akik visszamondták a szereplést.

Aztán persze átterelődött a szó a chicagói illetőségű fiú pályafutására, aki nem átallotta bevallani, hogy annak idején, kissrácként maga is ámuldozva csodálta a küzelmúlt nagy csillagait, Jordant és Pippent, akik bajnoki címek garmadáját nyerték szülővárosa csapatának színeiben. "Michael és Scottie volt az NBA történetének egyik legnagyobb párosa… Jelenleg véleményem szerint a lakerses Kobe Bryant és Shaquille O'Neal mondhatja el magáról ugyanezt, de Paul és én sem vagyunk rosszak, és remélem, előbb-utóbb mi is hasonló magasságokba jutunk, mint Jordenék vagy Bryanték” – tekintett a jövőbe egyszersmind a vágyait is megfogalmazva Walker.
Aki egyébként összességében kifejezetten rokonszenves ember benyomását keltette, pláne akkor, amikor szűkebb körben is hajlandó volt leülni az őt kitartóan faggató zsurnalisztákkal. Itt már olyasmiket is megtudhatott az ember, hogy a nagydarab fekete fiú tizenkét-tizenhárom esztendős korában nyúlt meg nagyon, hogy aztán meg se álljon a növésben a már említett két méter hat centiig. Az is szimpatikus volt, hogy kifejtette, mennyire nagy tisztelője az európai kosárlabdázásnak, amelynek képviselői szerinte már jobban dobnak és passzolnak, mint az amerikaiak, és hiszik vagy nem, az arcára pillantva úgy tűnt, ezt komolyan is gondolja a messziről jött ember. Mint ahogy azt is komolyan mondta egy kérdésre válaszolva, hogy emlékszik a mi Dávid Kornélunkra, olyannyira, hogy még meccseket is fel tudott idézni, amikor játszott vele. "Elég jól bánt a labdával, és a keze is jó” – elevenítette fel emlékeit a magyar erőcsatárral kapcsolatban.
Remélhetőleg Budapesten is kellemes emlékekkel gazdagodik a magyarokról. Bár a napirendje szoros, hiszen pénteken és szombaton is többször találkozhatnak vele a sportág és az NBA rajongói, eltökélte, megtekinti fővárosunk nevezetességeit, és az ő szavaival élve megpróbál "egy kis betekintést nyerni a magyar kosárlabdába is.”Azért a legfontosabb mégis az, hogy mi, magyarok tekinthetünk meg testközelből egy olyan bálványt, akit eddig csak a televízió képernyőjén, az újságok hasábjain, no meg márkás kosaraskártyákon láthattunk Európa eme Amerikától oly távoli szegletében.